Néhány éve, az egyik nap a metrón utaztam, olvastam. A könyvemből felnézve a szemben álló fiatal hölgy nyakán egy sötét szabálytalan foltra lettem figyelmes.
Gondolkoztam, hogy mit tegyek. Leszállt, leszálltam én is.
Végül odaléptem hozzá, és azzal kezdtem mondandómat, hogy nem ismerkedni szeretnék…
Átnyújtottam egy névjegyet és megkérdeztem, hogy tud-e a foltról? Persze tudott róla, hiszen a nyakán volt, de úgy kezelte, mint bármely más anyajegyét. Kértem, hogy keressen fel. Egy hét telt el, amire jelentkezett, már kezdtem azt hinni, hogy nem veszi komolyan.
Gyorsan megtörtént a műtét és elkészült a szövettani lelet is, amelyben a diagnózisnál in situ melanoma szerepelt.
In situ, azt jelenti, hogy a melanoma sejteknek még nem volt idejük átlépni a bőr alsó rétegét, így nem kerülhettek be az erekben gazdag alsóbb rétegekbe. Így ennek a melanomának még nem volt esélye rá, hogy áttétet adjon. Egy kis műtét életet mentett.
Vajon mi történ volna, ha egy ajtóval odébb szállok fel a metróra, vagy mondjuk a hátán van a melanoma? Mikor fordult volna orvoshoz magától, amikor már vérzik, amikor már egy csomó nő rajta?
Vajon élne még a hölgy?
