Archive for január, 2009

Távoli áttét keresése

Kedves Judit és Maya,

Fogalmam sincs, hogy igaz-e a 250x-es összefüggés. Tény, hogy a PET-CT-nél nem csak rtg sugarak érik a szervezetet, hanem pozitron sugárzással is számolni kell, de nem innen közelítenék.
Rosszindulatú daganatoknál az egyik legnagyobb kérdés, hogy hogyan lehet minél hamarabb megfogni egy esetleges áttétet. Milyen gyakran hívjuk ehhez kontrollra a pácienseket? Milyen vizsgálatokat kérjünk a költség-haszon és a mellékhatás-eredmény összefüggésekben is átgondolva?

A gyakoriságra a szövettani eredmény alapján teszünk javaslatot. Pozitív szentinel esetén nyilván nagyobb odafigyelés kell, ugyan így a magasabb Clark, Breslow értékeknél is.
Fontos, hogy figyeljünk oda, de az is, hogy a páciens élete ne csak vizsgálatokból álljon, mert az életminőség mindennél előbbre való.

Első kör a fizikális vizsgálatok: a primer tu helyének, a legközelebbi nyirokrégiónak (ahol a szentinel is volt) tapintása, akár ön-ellenőrzése. Ugye ez ártalmatlan és nem kerül semmibe, viszont nagyon jó. Ezt sem szabad túl gyakran, mert nem vesszük észre a változást.

Második kör az UH: nagyon jó és ártalmatlan, viszont nem annyira nagyon precíz.
Ide tartozik még az LDH vizsgálata is, amire érdemes figyelni és 'csak' egy vérvétel kell hozzá (ez is tumormarker, azonban a többi tu-marker vizsgálata teljesen felesleges, mert nem megbízhatóak (S100, 5SCD))

Ettől kezdve a többi vizsgálat már ártalmas lehet, mert sugárzással jár, bár a mai modern eszközök már nagyon kicsi dózissal és érzékeny műszerekkel dolgoznak.
CT, MR(ez is ártalmatlan), PET-CT csak nagyon indokolt esetekben javasoltak, általános utánkövetésre nem, vagy csak nagyon ritkán egyes esetekben.

Milyen gyakran? Nem tudom, nincs jó válasz. Persze a protokollok mondanak valamit, mert kell, hogy mondjanak. Lehet, hogy ma csináltatok egy PET-CT-t, ami negatív és, ha holnap is csináltatnék egyet, akkor az már pozitív lenne, mert pont most alakult ki valami. Akkor csináljunk minden nap egy PET-CT-t? Persze, hogy nem. Valahol határt kell szabni ennek. Hol? Nem tudom.

Azt gondolom, hogy maximum negyed évenként szabad bárkit is vizsgálni. Clark III, Br 0,7-ig elég évente, a felett fél évente, még feljebb negyed évente. Pozitív szentinel esetén is az első 5 évben fél évente. Sajnos ez szerencse kérdése is, hogy kinél mikor jelenik meg egy esetleges áttét, mikor lesz akkora, hogy észre vegyék, stb. Ezek a mai orvostudomány egyik legnagyobb kihívásai.

A szomatoinfra inkább a játék kategóriába sorolható szerintem. Meg lehet csinálni, de a kellő kritikával kell hozzá állni.

Talán ezért nem szeretnek az orvosok őszintén beszélgetni a páciensekkel, mert akkor ilyen nehéz kérdéseket kapnak mint én is. Ráadásul én nyilvánosan le is írom, így bármikor bárki az orrom alá dörgölheti, hogy miért írtam ezt, meg azt. Sokszor olyan területekre visznek a kedves Olvasók a kérdéseikkel, amire nincs egyértelmű válasz így én is csak azt írom ilyenkor, amit én tennék, ha én lennék ilyen helyzetben, bár lehet, hogy ez néha nem találkozik a hivatalos orvosi javaslatokkal.

"Nem terjedt tovább a melanoma a szövettan szerint"

Azt mondják az állatorvosok, hogy könnyű nekünk humán orvosoknak, mert az állatokkal nem lehet beszélgetni.
Ez igaz. Ugyanakkor nem mindegy, hogy mit mond el a páciens, illetve, hogy az orvosnak különféle kérdésekkel milyen információhoz sikerül hozzájutnia.

Az igazság az, hogy néha nagyon nehéz releváns információhoz jutni, mert amire én igazán kiváncsi lennék, az a páciensnek nem tűnt fel, nem figyelt oda rá és így nem is tud a kérdésemre válaszolni.
Szóval innen üzenem az állatorvos kollegáknak, hogy előnyünk sokszor csak látszólagos.

Ezen kívül nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi járhat az emberek fejében, amikor az anyajegyekről, szűrésről gondolkoznak, ha gondolkoznak ezen egyáltalán. Úgy gondolom, hogy ha tudom, hogyan gondolkoznak, akkor könnyebben tudok hatni rájuk.
Ezért kutatom a páciensek megértéseit.

Ma telefonon beszéltem egy páciensünkkel, és az egyik kijelentése azonnal szemet szúrt: "a szövettani leletben azt olvastam, hogy a melanoma nem terjedt tovább"

Tekintettel arra, hogy ez egy kulcsfontosságú pont egy páciens életében, amikor a saját esélyeit latolgatja, ezért most külön kitérek ismét erre a momentumra.

A szövettani lelet csak egyetlen egy esetben hordoz információt a fenti kérdés tekintetében, méghozzá akkor, amikor a diagnózis IN SITU melanoma. Csak ez az egy eset, amikor biztosan lehet tudni, hogy a melanoma nem terjedhet tovább, tehát nem adhat távoli áttéteket.

Minden más esetben, amikor a diagnózis nem in situ melanoma, ebben nem lehetünk biztosak, hiába olvassuk a leletben, hogy "nincs érbetörés", "nem látható satellita áttét", stb.
A szövettanász azt nem láthatja, hogy a műtét előtt már váltak-e le tumorsejtek a melanomáról, melyek a nyirok vagy vérkeringés révén távolabbra kerültek, így nem is írhat erről.

Az, hogy valóban leváltak-e sejtek a kiindulási daganatról sehogy nem dönthető el. Erre csak tippelni lehet a szövettani lelet paraméterei alapján, de ez nagyon bizonytalan.
Csak az idő mutatja meg, hogy mi a helyzet.
Ezért hangsúlyozom állandóan, hogy ideje korán el kell kezdeni valamit, és nem megvárni, hogy megjelenik az első áttét – ha egyáltalán megjelenik.

Beata Bishop levele

Beata, aki áttétes melanoma miatt kezdte el a Gerson terápiát 1981 január 20-án és akinek az "élményeiből" született könyve azóta páciensek százainak, talán ezreinek nyújtott bíztatást, iránymutatást és hasznos információkat, most megtisztelt minket azzal, hogy írt a blogba. Íme:

"Január 20-án csendes magánünnepséget tartok évente. Gerson-születésnapomat ünneplem olyankor. 1981 január 20-án érkeztem meg a mexikói Gerson-klinikára, szörnyű testi-lelki állapotban, terjedő melanomával és teljesen elárvultan egy idegen országban, egy idegen és bizarrnak tűnő terápia megkezdésére.

Ennek most 28 éve. Nemcsak életben vagyok,(noha a prognózis szerint további műtét nélkül maximálisan 1981 júniusig lett volna helyem ezen a Földön), hanem tartósan egészségesebb vagyok, mint fiatal koromban. Igen, kitartottam a Gerson életmód mellett, kizárólag bio terméken élek, 85 an vegetáriusan étkezem, naponta iszom a liternyi sárgarépa-és-alma vagy egyéb bio levet, baráti társaságban néha megiszom egy pohár bort, különben az alkohol kiesett az életemből, viszont gyakori utazásaim alatt óvatosan ugyan, de azt eszem, amit lehet. Szervezetem nem veszi rossznéven az ilyen ideiglenes "kicsapongásokat".

A betegség és a Gerson terápia 27 hónapja sokmindenre megtanított, amire különben nem jöttem volna rá. Beláttam, hogy milyen bután és kíméletlenül bántam a testemmel, használtam és kihasználtam, valódi szükségleteit elhanyagoltam, viszont folyamatosan mérgeztem napi 25 cigarettával, alváshiánnyal, megoldatlan stressz-adagokkal. Most már tudom, hogy ha odafigyelek a szervezetemre és tiszteletben tartom igényeit, remek szövetségesként működik és nagy az öngyógyító ereje..

Megtanultam azt is, hogy a külsőt és belsőt nem lehet és nem szabad szétválasztani. Gondolkozásmódom, világképem, hangulatom és önképem állandóan hat a szervezetemre, és persze ez fordítva is működik, de ha mindezt tudatosan élem meg, akkor könnyebb fenntartani az egyensúlyt a kettő között.

Egyszóval – hálás köszönet Dr.Gerson emlékének. Az ő terápiájának köszönhetem az elmúlt 28 évet és ami még hátra van életemből. Ezt az útat érdemes követni."

Rákfogó: egy halálosan komoly játék

2009. január 20-án a Melanomamobil egy életmentő jutalomjátékot indított útjára. Elindítottunk egy mail-levelet, amit mindenki továbbküldhet azoknak az ismerőseinek, akiknek egészsége fontos számára. Ebben ugyanis felhívjuk a figyelmet az anyajegyek, melanoma problematikájára, a szűrés jelentőségére.

A játék lényege az, hogy akinek a továbbküldött üzenete hatására nálunk szűrésre jelentkezőnél az első melanomát megtaláljuk, nyer tőlünk ( www.melanomamobil.hu ) egy 50 000 Ft értékű IKEA vásárlási utalványt .

Ez konkrétan úgy történik, hogy mindenkitől megkérdezzük, honnan hallott a szűrésről. Aki ennek a játéknak a kapcsán szűrésre jelentkezik, és melanomát találunk a bőrén, meg fogjuk kérni, hogy továbbítsa nekünk a levelet, amelynek feladójával felvesszük a kapcsolatot: ő lesz a játék nyertese, a rákfogó.

Amint valaki elviszi a nyereményt, azt itt megírom.

Ha beleegyeznek az érintett felek, akkor lehetőleg megszólaltatom őket itt, a blogban.

Vegyen részt Ön is életmentő akciónkban!

Gerson terápia: egy gyógyult páciens története (az első)

Korábban ígértem, hogy hozok néhány eredeti, hiteles történetet, gyógyult páciensek tollából. A rák igen is leküzdhető; hogy kié, milyen stádiumból, hogyan, ezek a legnehezebb kérdések. Mindannyian a helyes utat keressük, legyünk páciensek, vagy orvosok. Itt a blogban már eddig is sokat írtam arról, hogy szerintem mi a helyes út.
Most itt egy történet: Melania írta nekünk, aki orvos és akivel együtt végeztem a Gerson terapeuta képző tanfolyamokat Londonban és San Diegoban. Aki felkeresi az Egészségforrás alapítványt a Ráday utcában, az is az ő kezei közé kerül

Remélem sokaknak segít a története, ami egy áttétes rákos daganatból való gyógyulásról szól.
Íme:

"1995-ben, 30 évesen rosszindulatú emlődaganatom volt. Ekkoriban azt hittem, életemben minden a legnagyobb rendben, éppen második gyermekünkkel voltam áldott állapotban, megnyugodva, hogy szakmai előrehaladásom is jó irányban halad. Aztán egyik pillanatról a másikra összeomlott ez a világ, egyszerre értem meg és értettem meg, hogy mi is a múlandóság. Kisfiunk alig múlt öt éves, szívem alatt egy másik élet, és én mindebből csak úgy kilépek…, elmegyek…

Állatorvosként pontosan tisztában voltam mindennel, a diagnózissal és a lehetőségekkel egyránt. Jól megtanultam, tudtam és hittem a hagyományos kezelések hatásában, és persze tisztában voltam ezek esendőségével is. Legalábbis akkor azt hittem. Így aztán, bár a betegséget sikerült nagyon kezdeti fázisban felfedezni – hála kitartásomnak, mellyel ellenszegültem a téves nyugtatgatásoknak, hogy "nincs ott semmi nem odavaló" -, azonnal elfogadtam a javasolt kemoterápiát és sugárterápiát. Lelkem és logikám egyaránt megkérdőjelezte ennek szükségességét, sőt, a tudományos magyarázat, melyet értetlenkedésemre kaptam, és mely szerint "biztonságból ágyúval lövünk verébre", kifejezetten felbőszített. A kötelezőnek vélt terhességmegszakítás pedig bánatossá és bűntudatterhessé tett. És mint mindig, ama belső hangnak megint igaza lett. Alig egy évvel a hagyományos kezelések befejezése után, minden negatív kontroll eredmény ellenére, nyirokáttétem lett. Majd rövid idő múlva a műtéti hegen egy újabb. Ekkor már tudtam, hogy a folyamatos tüneti gyomlálás nem megoldás. A daganat ugyanis csak a tünet, és a hagyományos kezeléssel mindig egy lépéshátránnyal a betegség mögött kullogunk, az pedig csak véges ideig lehetséges. Azt is megtapasztalhattam, hogy életmódváltásom, az egészséges életvitel, melyet rögtön műtétem után bevezettem, és melyet sokféle irányzat és elmélet tanulmányozása alapján beállítottam és folyamatosan javítottam, csíszoltam, beleértve a "rákpiac" által kínált termékáradat tanulmányozását, kipróbálását…, szóval mind-mind elégtelennnek bizonyult.

Ismét kemoterápiát javasoltak, de most erősebbet. Nem fogadtam el. Mint jeleztem, ekkorra már biztos voltam benne, hogy a teljes gyógyulásomhoz, az egészségem visszaszerzéséhez valami másra, a romboló-mérgező kezelésekkel szemben egy imunerősítő, a teljes szervezetet újjépítő gyógymódra van szükségem.

Korábban már olvastam a Gerson terápiáról, hála Beata Bishopnak, aki megírta saját gyógyulási történetét az "Ideje a gyógyításnak" című könyvében, de akkor úgy éreztem, nem tudnám egyedül végigcsinálni, segítség és szakmai vezetés nélkül elég biztonytalan lehetőségnek tűnt, Mexikóba pedig nem állt módomba kiutazni az akkor még egyedülálló bentfekvési lehetőséget kínáló klinikára. Akkor még nem állt rendelkezésre ez a nagyszerű könyv, amely alapján bárki elindulhat ezen a csodálatos gyógyulási úton. Így aztán maradt a halogatás. Ám az áttét kiderültekor egycsapásra világossá vált és biztos voltam benne, hogy a Gerson terápiával próbálkozom, számomra nincs jobb lehetőség. Kitartó, elszánt munkával, bizakodva, nagy alázattal végezve a terápiát, célbaéretm. Nem tudom, mikor, nem tudom hogyan, milyen segítő szárnyakon, de beérkeztem. Egyszer csak azt vettem észre, hogy évek óta örömmel haladok ezen az úton, a hegrecidívám eltűnt, felszívódott, teljesen jól vagyok, testileg-lekileg megerősödtem, újjászülettem. Valamikor útközben, a megerősödött, ismét egészséges testem otthont adott egy újabb kis lakónak, és kislányunk immáron első osztályos iskolás. Időközben többször is visszatértem a San Diego-i Gerson Intézetbe és a mexikói Gerson Klinikára tanulni, képződni. Jelenleg Gerson terapeutaként dolgozom, és igyekszem mind szakamai tudásomat, mind pedig a saját élmény nyújtotta tapaszatlatomat mások gyógyulásában hasznosítani.

Dr. Nagy Melánia"

Ingyenes vizsgálat II.

Korábban már írtam az ingyenes vizsgálat okról, de most ismét aktualitást nyert a téma, így még egy bejegyzést szentelek neki.

A lakossági szűréseken kívül cégekhez is kijárunk szerte az országban melanoma és bőrrákszűrést végezni. Ennek nagy előnye a páciensek szemszögéből, hogy nem kell szabadságot kivenniük, hamarabb elkérezkedni a főnöktől, utazni, stb., hanem csak munka közben felállnak az íróasztaltól, odasétálnak hozzánk, negyed óra múlva már ismét dolgozhatnak – mint egy kávészünet.

Sokféle cég van: az egyik véglet, aki be sem engedi a szűrést, a másik véglet, aki nemhogy beengedi, de minden költséget át is vállal a dolgozóktól. Furcsa, de én egyik végletet sem tartom jónak. Az elsőt nem kell magyarázni, talán az utóbbit.

Az elmúlt héten két eset is eljutott hozzám, amikor a páciensnek nem került egy fillérjébe sem a vizsgálat.
Az egyik eset nagyon szomorú: egy harminc körüli fiúnál még 2005-ben több csúnya anyajegy miatt fél éves kontrollt javasoltunk. Most, 2008-ban jött vissza egy elég nagy melanomával, most is csak azért mert levelet írtunk neki.
Szintén a múlt héten egy hölgy hívott minket azzal, hogy fél éves kontrollt javasoltunk, de nem jön el kontrollra, amikor konkrétan meg tudnánk nézni, hogy van-e változó vagy új anyajegye. Ezért miért kell telefonálni?
Eleinte nem értettük, hogy mit szeretne, aztán elmondta, hogy az első vizsgálatot a cég fizette, ezt viszont neki kéne. Megvárja a nyarat, akkor talán ismét megyünk hozzájuk és akkor talán megint a cége kifizeti. Az, hogy mi nem cukorkát osztogatunk és a fél éves kontrollnak nyilván jó oka van, az mindegy. A hölgy egyébként azt is megkérdezte, hogy hova kéne mennie szűrésre. A munkahelyétől 10 percre van a rendelőnk: “ekkora kerülőt nem fogok tenni…” – mondta.

Ami ingyen van, annak nincs értéke. Aki egy kicsit is foglalkozott a gazdaság törvényszerűségeivel, az jól tudja ezt. Ezért nem értek egyet az ingyenes orvosi vizsgálatokkal sem, és azzal sem, ha egy cég mindent fizet. Igen is mindenki járuljon hozzá – legalább részben – a költségekhez és érezze a zsebén, hogy ez is pénzbe kerül.

Egyébként ide tartozik az is, hogy az emberek nagyon nagy többsége nincs tisztában az anyajegy-melanoma kérdéskör fontosságával. Az, hogy ma Magyarországon a 20-30 éves nők között a melanoma a vezető halálok, senkit nem érdekel. Az emberek egyszerűen nem tudják elképzelni azt, hogy egy aprócska anyajegy és az ebből esetlegesen kialakuló melanoma akár a halálukat is okozhatja.
A hölgy eljött egy vizsgálatra, találtunk nála valamit, de ha fizetni kell érte és utazni valamennyit, akkor már nem is kell.
Furcsák vagyunk mi emberek. Azt hiszem, még sokat kell tennünk azért, hogy komolyan vegyünk bizonyos dolgokat. A gazdasági és bizalmi válság felhívja a figyelmet a pénzügyi fegyelem és előrelátás fontosságára, én meg a szűrések, megelőzés fontossága mellett érvelek időnként. Bízom benne, hogy nem feleslegesen.

Forest Gump sikere

Nemrég láttam a Forest Gump című filmet Tom Hanks főszereplésével. Sok Oscar díjat nyert, aki nem látta, annak amúgy is feltétlenül ajánlom.
…de ez nem egy cinema blog, mégis mit keres itt Forest Gump.
A filmből annyit foglalnék össze, hogy egy szellemi fogyatékos emberről szól, aki a film során számos sikert ér el, milliomos vállalkozást hoz össze, többször kitüntetik, kezet ráz az elnökkel, stb.

Hogyan lehet ez, és mi köze van ennek a melanomához?
A melanomához annyi a köze, mint a sikerhez általában. A melanománál siker az, ha korán találjuk meg, ha tünetmentes marad valaki az élete végégi, vagy ha áttétje van, akkor meggyógyul, vagyis az áttét eltávolítása után nem tér vissza a betegség (ez a tünetmentesség).
Mi volt F.G. sikerének titka, mi volt az a tulajdonsága, amit 'átvéve' mások is sikeresek lehetnek. (Egyébként a sikeres minták másolásával sikeressé válással foglalkozik a pszichoszomatika legmodernebb ága, ami természetesen az USA-ból indult, az NLP – neurolingvisztikus programozás. Majd erről is írok röviden)
Szóval, ahogy néztem a filmet és ahogy utána gondolkoztam rajta, az állt össze egyértelműen, hogy a F.G. sikerének a titka éppen a szellemi fogyatékossága volt, vagyis az, hogy nem volt elég esze ahhoz, hogy az esetleges kudarc lehetőségére gondoljon.
F.G. kitűnő katona lett, mert gondolkodás nélkül végrehajtott minden parancsot. Amibe belevágott, csak a célt látta maga előtt, ahhoz nem volt elég esze, hogy az esetleges buktatókat is átgondolja. Így számára nem volt lehetetlen. Az intelligencia kérdez, az intelligencia kétkedik, az intelligencia hátráltat.

Mi a tanulság? A melanomások célja a gyógyulás: erre fanatikus módjára kell gondolni, át kell itatódni az eszmével és szinte megingathatatlan hitet kell kialakítani magunkban, hogy sikerrel járunk. Ne hátráltasson minket az intelligenciánk. Tanuljunk egy szellemi fogyatékostól, tanuljunk Forest Gumptól.

Melanomás lettem, mit tegyek? – a gondolat gyógyító ereje (2. rész)

Amiről most írni fogok, nem könnyű téma. Nem könnyű megfogalmazni és nem könnyű igazán megérteni sem. Persze, értik a szavakat, melyeket olvasnak, de vajon sikerül átvenniük azt a mondanivalót, amit valójában át szeretnék adni?

Egy aktuális, karácsonyi történet a megértés végett. Kedvenc karácsonyi mesém a Polár expressz. Ilyenkor minden évben megnézem, mert olyan szép és felemelő. Ebben van egy jelenet a Mikulás csengőjével. Amikor valaki a füléhez tartja és megrázza, csak akkor hallja a csilingelést, ha hisz a Mikulásban. Aki nem hisz, annak nem szól. Amikor hisz, akkor megszólal.
Pont ilyen a pszichoterápia és az egész lelki kérdéskör miszticizmusba vesző határvonala. Megérzések, deja vu, intuíció, egyszerre hívjuk egymást, én is ezt akartam mondani és sorolhatnám. Aki nyitott szemmel jár, azzal történnek ilyen dolgok. Még itt a blogban magam is leírtam egy történetet , amit nem mástól hallottam – mert akkor nem hinném el -, hanem személyesen velem történt meg a feleségem társaságában a biopiacon.

Apropó: kötelező olvasmány: Paulo Coelho: Az Alkimista.

Elsőként nézzünk néhány alapvetést. Ezek az alapvetések nem igazolhatók önmagukban. Aki elhiszi/elfogadja őket, az használhatja ezeket saját boldogulása/gyógyulása érdekében, aki nem, az ne használja őket. Ez a döntés, mindenkinek a szíve joga.

1. Amit (amilyen gondolatot) a tudatalattinkba ültetünk az meg fog valósulni, az a valóságunk részévé fog válni. Amit igazán hiszünk, amire sokat gondolunk, amely gondolat átjárja lényünket, és így előbb-utóbb befészkeli magát a tudatalattinkba, az meg fog valósulni. A tudatalatti, miután befogadott egy eszmét (legyen az nekünk hasznos, vagy káros) a nap 24 órájában arra fog törekedni, hogy megvalósítsa azt. Úgy képzelhetjük el ezt, mint egy adóvevőt, vagy mágnest. Akár ébren vagyunk, akár alszunk, akár gondolunk rá, akár nem a tudatalattink ennek a jeleit szórja a világba és az ennek megfelelő eseményeket, személyeket, történéseket vonzza be az életünkbe. (egyébként ez a jelenség, miszerint minden rezgésekből, energiából, információból áll, még az anyag is, tökéletesen megfelel a fizika modern ágának – a quantum mechanika – tanításainak.)

Ez lefordítva annyit jelent, hogy aki csupa aggodalommal, negatív gondolatokkal tömi tele a fejét, azzal pont ennek megfelelő dolgok fognak történni az életben, melyek vissza is igazolják aggodalmait. “Micsoda szerencsétlen vagyok, látod, már megint mi történt velem…” … és így mélyül az ördögi kör.

2. önbeteljesítő jóslat: biztosan hallottuk már ezt a kifejezést. Az az esemény, aminek számítunk a megvalósulására, bekövetkeztére, tudat alatt minden tettünkkel növeljük az esélyét, hogy valóban bekövetkezzék. Persze, hiszen a tudatalatti folyamatosan munkálkodik azon, amit oda bejuttattunk. “Na látod, megmondtam, hogy ez sem fog sikerülni…”. De miért ne hangozhatna így: “Ugye megmondtam, hogy sikerülni fog.”. Ezt kevesen merik bevállalni, mert félünk a csalódástól, a kudarctól, attól, hogy kinevetnek minket, ezért inkább eleve a kudarcot programozzuk mélyen magunkba, abból nem lehet baj.

3. Az agyunk, a tudatunk nem tud különbséget tenni a valós és az általunk előidézett kép között, és az élettani folyamatok mindkét esetben ugyan úgy végbemennek és kifejtik hatásukat.
Egy történet, melyet egy pszichiátriai lapban közöltek le, tehát igaz: egyszer egy páciens, aki tudta, hogy allergiás reakcióval reagál egy bizonyos virágporra, belépett egy orvosi rendelőbe, ahol meglátta az asztalon az illető növényt. Meglátta és rosszul lett, egy anaphilaxiás rohamot kapott, gégeödémával; alig tudták megmenteni az életét.
Mi a legszebb a történetben? Az, hogy a virág műanyag volt. Pusztán a tudat idézte elő az élettani folyamatot.
De nem kell ilyen messzire menni. Hányszor gondolták végig szülők az ágyban pihenve, szemüket lecsukva, hogy az imádott gyermekük hogyan esik el kerékpárral, hogyan rabolják el, hogyan üti el egy autó. És mindezt alapos részletességgel, színes képekkel, hangokkal, illatokkal, különféle érzetekkel kicsinosítva, úgy, hogy azon vették észre magukat, hogy rohan a pulzusuk, izzadnak, gyomruk összeszorult, stb. Megtörtént? Nem. Az agya tudta ezt? Nem. Az agynak az ilyen vetített képek (imagináció) tökéletesen valóságosak. Erről mindenki saját maga is könnyen meggyőződhet.

4. megfordíthatóság törvénye: ha sikert érünk el, örülünk, a föld felett járunk, mosolygunk, megváltozik a tartásunk. De elég, ha egy jó minőségű ruhát, cipőt, táskát veszünk magunknak. Senki nem tudja rajtunk kívül, senki nem veszi észre, de mi másként érezzük magunkat. Ugye ismerős?
Hát tessék megteremteni az érzést minden ok nélkül: mosolyogjunk, húzzuk ki magunkat, mondjuk, hogy kirobbanó életerőm van és makk egészséges vagyok, boldog vagyok és szeretem magam. Reggel mondjuk magunknak, hogy milyen friss vagyok és kipihent, stb. Mi lesz? Lassan, ahogy a tudatalattival is sikerült elhitetni ezeket, azt vesszük észre, hogy tényleg frissek, egészségesek, boldogok vagyunk és ilyen dolgok történnek velünk.
Van a jógának egy ága, amikor emberek összejönnek és mondjuk délelőtt 10-kor az egyikőjük minden alap nélkül, erőltetetten el kezd nevetni. Egy-két erőltetett, kipréselt ha-ha után, el kezd nevetni a másik, a harmadik és a nevetés futótűzként terjed. 10 perc múlva már mindenki dől-borul a nevetéstől, a hasukat fogják és nem tudják abba hagyni. 10 perc múlva már mindenki igazán nevet, boldog és senki nem tudja hogy miért. Tessék a szánkat akár erőszakkal széthúzni, a fogunkat kivillantani, mosolyogni, mint egy idétlen, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy jó a kedvem, és valami fura boldogság jár át.
Tessék úgy tenni, gondolkozni, viselkedni, mondani magunkban és hangosan, hogy egészséges vagyok és a tudatalattink a nap 24 órájában azon fog munkálkodni, hogy így is legyen.

5. minden gyógyszer hatását a placebo hatáshoz viszonyítják. Csak abból a hatóanyagból lehet gyógyszer, ami a placebo hatáshoz képest jelentősen nagyobb hatással bír, és persze mindezt kettős vak, kontrollált vizsgálatban, amikor sem az orvos, sem a páciens nem tudja, hogy hatóanyagot, vagy placebót kap. Kérem, mi a placebo?
Hát mindaz, amiről eddig írtam: a tudat, a hit játéka. Micsoda, csak az, hogy azt hiszik, hogy vérnyomás csökkentő, vagy rák-elleni gyógyszert kapnak, azért a betegek egy részénél normalizálódik a vérnyomás és megkisebbedik a daganat? Micsoda, hogy ezt még az orvostudomány is elismeri és a gyógyszereket ehhez viszonyítja és néhány hatóanyagról kiderül, hogy kevesebbet ér, mint a hit? Hát nem csodálatos, hogy mire képes a szervezet, a természet? Azt hiszem a placebo hatásában benne van minden, amit eddig írtam és még az orvostudomány is számol vele (ezt Dolgozósnak).

Azt hiszem ennyit az alapokról.

Folyt. köv. (nem terveztem, de lesz egy harmadik rész is)