Archive for április, 2012

Tamás halála előtti utolsó gondolatai és szavai

Szeretném megosztani Tamás barátom gondolatait és szavait itt a blogban egy interjú formájában, ami nem sokkal halála előtt készült vele. Azt gondolom, hogy mind egészséges, mind pedig valemilyen betegséggel küzdő olvasóimnak értékes tapasztalatokat rejt.

Hogy segítsem a tájékozódást, készítettem hozzá egy rövid tartalomjegyzéket:

0:00    A melanomáról és a kezelésekről, a megelőzés fontosságáról
1:14    Hogyan vettem észre a melanomát?
2:05    Riporter: Milyen könnyen vette tudomásul? „Amikor rájöttem, hogy milyen súlyos, akkor megroppantam…”
2:45    Riporter: Mi járt a fejében, amikor szembesült a diagnózissal? „Az én életem így is teljes, ha most véget ér; de persze szívesen folytatnám…”
„…tanító vagyok és példakép a gyermekeim számára…”
4:10    Riporter: Mi a fantázia a sziklamászásban?
5:00    Riporter: A betegség is egy nagy sziklafal, amit meg kell mászni?
5:29    Félelem. „A betegségnél nincs megállás, nincs kiszállás…”
6:03    Riporter: Mivel bíztatták az orvosok?
6:40    Információ az internetről – veszélyes terep
7:45    A gyermekeimről
8:00    Mit tudnak a gyermekeim erről, mit mondtam nekik…
9:44    Riporter: Mi hárul a feleségére?
11:20     Riporter: Ki a támasza most?
12:05    Riporter: Mit gondol az életen túli dolgokról?
13:09    Kell tudni hinni a gyógyulásban
13:50    „Megvilágosodtam… Létezik Isten, ez lehetőség.”
15:30    Riporter: Jut-e erő a betegtársaknak is?
16:12    Riporter: A világ dolgai átértékelődtek? „Egy új értékrend alakult ki bennem”
16:58    „Egy ilyen ember a gyógyulásért mindent megtesz. Akiken régen nevettem, pl. kézrátétel, azokról most azt gondolom, hogy ha véletlenül mégis működik, akkor nekem megér ennyit… Az eszemmel úgy gondolom, hogy nem működik, de mégis az esélyt megadom magamnak.” Azt már csak én teszem hozzá, hogy még az Intézeti évek alatt láttam, ahogy páciensek egész vagyonokat költöttek el sarlatánokra és vált a család maradék része földönfutóvá. Szerencsére Tamás nem tett ilyet. Tamás ezen gondolatai kiválóan megvilágítják, hogy miért virágzik a „táplálék kiegészítő üzletág”, amiről már többször írtam itt a blogban is.
17:33    Energia beosztás technikája egy beláthatatlan úton és az áttétek kialakulásáról
19:19    Számít-e a bíztatás?
20:00    A rák gyógyíthatóságáról, gyógyításról
21:30    Riporter: Mit csinál, ha most haza megy?

A hangfelvétel itt hallgatható meg:

Rab Tamás vágatlan riport

 

 

Köszönöm, Inkább kihalok. Az olcsóbb

Ezt a választ kaptuk egyik páciensünktől, amikor azzal kapcsolatban kerestük meg, hogy az általunk műtétre javasolt anyajegyről még nem kaptunk visszajelzést tőle.

Azt tudnia kell minden páciensünknek, hogy nálunk nem ér véget a ’szolgáltatás’, amikor kilépnek a rendelőnkből. Akinél bármilyen okból műtétet javasolunk, azokat nyilvántartjuk és időről időre igyekszünk megkeresni őket, hogy a műtét megtörtént-e már és az eredmény megfelel-e annak a diagnózisnak, amit kiadtunk.

Persze rengeteg páciensünk van, ezért priorizálnunk  kell. Elsősorban azokat keressük, akinek melanoma diagnózist adtunk ki, mert itt potenciálisan életveszélyes helyzetről van szó. Biztos nem fogják elhinni, amikor azt mondom, hogy még közülük is sokan elérhetetlenek és többen vannak, akik nem szándékoznak a műtétet elvégezni. Akkor miért jöttek el és fizették ki a szűrés árát?

Utána jönnek a többiek. Csináljuk, ahogy bírjuk.

Van néhány érdekes esetünk, amikor a visszaküldött lelet alapján nem stimmelt valami és kiderült, hogy összecserélték a leletet.

Egyébként soha, senkinek nem mondtuk, hogy a műtétet nálunk végeztesse el. A páciensek bárkihez fordulhatnak. Mi csak annyit állítunk, hogy amennyiben a műtétet nálunk végezteti el valaki, akkor biztosan jó kezekben van és a szövettani leletezés is a legjobb helyen készül.

Ennek ellenére a fenti páciens még egy mondatot beillesztett rövidke válaszába:

„Maguknál is kevés a munka?”

Én ezt csak úgy tudom  értelmezni, mintha azt sugallaná, hogy azért írtunk neki, mert kevés a munkánk…  közben a lelete felől érdeklődtünk.

Az ilyen és az ehhez hasonló negatív kommenteket egyrészt a nagy esetszámnak tudjuk be (35 ezer szűrés után törvényszerű, hogy nem lehet mindenki tökéletesen elégedett mindennel), másrészt az országra mostanában jellemző kétségbeejtő helyzetnek, ami mindenkire rányomja a bélyegét és még az egészség is másodlagossá válik.

Továbbra is forduljanak hozzánk bizalommal, amikor az anyajegyekről van szó.

PS: másrészt “kihalni” manapság az egyik legdrágább dolog…

Figyeljünk már az anyajegyekre…

Hazajöttem Budapestre egy kongresszusra. Egyik barátom jött értem a reptérre. Megkért, hogy hadd hívjon fel a volt felesége a 27 éves lánya miatt…

–    Persze – mondtam, – nyugodtan hívjon.

Hívott is a hölgy és elmesélte, hogy egy éve növekszik egy anyajegy a lány lábán, küldte is orvoshoz, de nem ment el. Aztán kért neki egy időpontot és végül megállapították, hogy már nyirokcsomó érintettség is van. Fájdalmas műtétek és hosszadalmas procedúra elé néz az ifjú hölgy…

Egy orvos kollégám, barátom vitt le Siófokra, a kongresszus helyszínére. Útközben elmesélte, hogy az egyik bőrgyógyász kollégánk egyik barátjának szintén a lábszárán volt egy melanoma még 2006-ban. Nemrég találkoztak egy szakmai eseményen, amikor a kolléga elmesélte, hogy a barátja egy héttel a kislánya születése után meghalt ijesztő sebességgel a melanoma áttétei miatt. …pedig neki baráti közelségben ott volt egy bőrgyógyász, akit bármikor megkérhetett volna, hogy nézze meg.

Két nap alatt ez a két impulzus elég volt ahhoz, hogy megírjam ezt a bejegyzést és kérjem az olvasóimat, hogy vegyük már komolyan az anyajegyeket és a bőrrákot (melanomát).

Ez az egyetlen, ami a bőrön nő, így még időben észre lehet venni.

Már a híres Oxfordi egyetemen is beszélnek rólunk

Közel másfél éve, a hazai sikereken felbuzdulva, Londonban is elérhető a MelanomaMobil különleges és egyedi anyajegy vizsgálati módszere.

Kemény fába vágtuk a fejszénket, mert mindenféle ismeretség és korábbi tapasztalat hiányában vágtunk bele a munkába. Az egészségügy egy bizalmi szakma és a bizalom nem épül fel egyik napról a másikra. Idő kell hozzá, amíg jó hírünket szájról szájra adva, egyre több emberhez jut el, hogy itt „valami nagyon jó történik”.

Gondolom J.R. (57 éves) oxfordi kriminológus professzor sem véletlenül szavazott nekünk bizalmat, amit azóta élete legjobb döntéseként tart számon.

Sok életet mentettünk már meg, és egyik élet sem különb a másiknál, így ezt az esetet sem ezért emelem ki, mert egy oxfordi professzorról van szó, hanem más szépségei miatt.

A páciens először 2010 decemberben jött el hozzánk. A vizsgálat során az erősen fénykárosodott bőrén egy szoláris keratosisnak, vagyis a napsugárzás okozta bőrkárosodásnak tartható képlet volt látható a bal alkarján.

Tekintettel arra, hogy különösebben ’gyanús’ nem volt látható 1 éves kontrollra hívtuk.

Akkor ő úgy érkezett meg, hogy kérdésemre, miszerint észlelt-e bármi változást, „nem”-el felelt.

A vizsgálat során magam sem észleltem különösebbet, csak az ismert képletet.

Ekkor végeztük el az összehasonlító elemzést, amikor is a bal alkaron lévő bőrelváltozás növekedését láttuk és emiatt műtétet javasoltunk.

A sebész, ahova küldtem a pácienst, először nem is akarta elvégezni a beavatkozást (egyébként ez nagyon jellemző az angol egészségügyre, hogy mindent az utolsó pillanatig húznak). Végül egy biopsziát végzett, vagyis csak egy szövetmintát vett belőle.

A vizsgálat melanomát igazolt, amin a sebész nagyon meglepődött – és én is, amikor először megtudtam -, ezért megismételtette a vizsgálatot, de az eredmény csak nem változott (MM, Clark III, Breslow 0,6mm).

Ekkor történt meg a teljes eltávolítás. A sebész elmondta a páciensnek: nagy szerencséje van, hogy ezt észrevettük, mert olyan ’semmiségnek’ tűnt.

Az esetnek nagyon sok tanulsága van, amiből csak néhányat emelek ki:

szabad szemmel semmiségnek tűnő bőrelváltozásokról sokszor derült már ki, hogy korai melanoma, amit csak az összehasonlító elemzés során vettünk észre. Erről néhány további szép eset itt található.

– szakmailag is megdöbbentő, hogy a pigmentet egyáltalán nem tartalmazó bőrelváltozás végül melanoma lett. Minél többet foglalkozom a melanomával, annál inkább látom, hogy bárminek és annak az ellenkezőjének is tűnhet egy melanoma. Egyébként a pigment nélküli melanoma inkább a nagyon világos bőrű/hajú/szemű páciensekre jellemző.

– nagyon tanulságos, hogy Londonban milyen a leletek minősége. Az a színvonal, amit tapasztalok, messze elmarad attól, amit otthon az Országos Onkológiai Intézetben töltött évek alatt megszoktam.

A páciens, mondanom sem kell nagyon boldog és én is az vagyok, meg büszke is. Úgy érzem, hogy van keresni valónk Londonban és az általunk képviselt minőséggel és szakmaisággal hamar ki fogunk tűnni a tömegből.

Tags: , , , ,