Posts Tagged Gerson terápia

Gerson-terápia

„Tisztelt Doktor úr!

Ön a Gerson-terápiát nem először ajánlja. Ön azt állítja, hogy az alábbi tanulmányok manipuláltak/tévesek? …(tanulmányok felsorolása)…

Ha én orvos lennék, és ilyen tanulmányok lennének a kezemben, nem engedné a lelkiismeretem, hogy ezt a terápiát ajánljam, hacsak nem rendelkezem tudományos bizonyítékkal a terápia hatékonyságáról (legalábbis pozitív előny-kockázat mérlegéről).

Rokonom éppen azt tervezi, hogy minden megtakarítását elkölti a dobogókői Gerson-házban.

Ennyire hamis lenne a kísérleti orvostudomány, amely alapján ön is dolgozik?”

Röviden válaszolok a hozzászólásban érkezett kérdésre.

– Azt hiszem egy gondolatot megér, hogy több mint egy évtizede hogyan találtam rá a Gerson-terápiára. Még egyetemista koromban nem értettem, hogy egy orvos hogyan tud krónikus betegségeket gyógyítani, ugyanis az egyetemen alapvetően 3 fő dolgot tanultunk: a szervezet normális és kórós működését, különböző diagnosztikus módszerek elméletét és gyakorlatát, valamint az elérhető gyógyszerek hatásait. Nekem nem állt össze, hogyan valósítható meg ebből az eszköztárból gyógyítás, vagy gyógyulás – krónikus betegségek esetén!
– Ezért elkezdtem keresni, természetesen az alternatív és a kiegészítő orvoslás területén – ez sok-sok éves folyamat volt. Itt találtam rá a Gerson terápiára is.
– Először csak elméletben ismerkedtem vele és miután semmi olyan állítása nem volt, ami ne férne bele élettani ismereteim alapján az „elfogadható” kategóriába, így további lépéseket tettem.
– Először Londonban végeztem el egy tanfolyamot, majd néhány évvel később San Diégóban egy másikat.
– Ezen tanfolyamok során végig a Gerson-terápia szerint éltünk és volt alkalmunk megtapasztalni annak hatásait magunkon.
– Ezen túlmenően én évekig követtem a Gerson terápia diétás és egyéb útmutatásait és végeztem azokat, közben megfigyelve saját reakcióimat, valamint rendszeres laborvizsgálatokat is végeztem.
– Ezen kívül több páciensem volt, aki a Gerson terápiát választotta és évekig követtem őket, rendszeresen gyűjtve orvosi eredményeiket,
– valamint több olyan pácienssel ismerkedtem meg, akinek (korai)áttétes rosszindulatú daganata volt, évekig végezte a terápiát és még ma is jól vannak.

Tudományos bizonyítékok:
Azok a módszerek, amelyekkel ma elfogadható evidenciák gyűjthetők, sajnos nem alkalmazhatóak a Gerson-terápiára, mert
– míg egy-egy hatóanyag placebo kontrollált vizsgálata elvégezhető, egy ilyen bonyolult, soktényezős módszernél ez kivitelezhetetlen, hiszen a Gerson-terápia elemei egyenként, egymástól elválasztva nem értelmezhetőek és nem is vizsgálhatóak,
– nem lehetne placebo kontrollt állítani, hiszen nyilvánvaló, hogy ki végzi a terápiát és ki nem,
– ki fizetné ki ezt a vizsgálatot? (egy hatóanyag ilyen vizsgálata is több millió dollár, amit egy gyógyszercég fizet ki a későbbi profit reményében).

Mi a Gerson-terápia?
A Gerson-terápia egy anyagcsere terápia, aminek a lényege, hogy hosszú időn át (2-3 év) értékes alapanyagokkal árasztjuk el a szervezetet, valamint biztosítjuk számára, hogy ezeket „meg tudja emészteni”. Ettől azt várjuk, hogy mindazok a civilizációs ártalmak, melyek részt vettek az adott krónikus betegség kialakulásában részben, vagy egészben visszafordíthatóak lesznek.
A Gerson-terápia magja így nagy mennyiségű bio élelmiszer elfogyasztása különböző módokon és ehhez kávébeöntés alkalmazása. E mellé jön bizonyos enzimek és gyógyszerek fogyasztása, melyek leginkább a szervezet emésztő és méregtelenítő folyamatait támogatják, valamint vitaminok.
A Gerson-terápia egy kemény, hosszadalmas, nagy elhatározást igénylő módszer.

Mi nem a Gerson-terápia?
A Gerson-terápia nem csodaszer. Nem alkalmas, előrehaladott rosszindulatú betegségek gyógyítására (de arra semmi más sem).

A GT-t leginkább akkor van értelme elkezdeni, ha valaki éppen túl van egy primer daganat eltávolításán és megkapta azokat a terápiákat, amit a hivatalos orvostudomány ajánlani tud, majd azt mondják a páciensnek, hogy minden ok, „meggyógyult”.
Sajnos ezt sokan el is hiszik ekkor, őket az első áttét megjelenése rántja vissza a valóságba. Sokkal kevesebben választják azt ekkor, hogy változtatnak azon az életmódjukon, amely részben a betegséghez vezethetett és maguk is aktívan részt vesznek a gyógyulásukban.

Véleményem és személyes tapasztalataim alapján erre kiváló, de nem könnyű út, a Gerson terápia.

ÉRDEKKONFLIKTUS: nincs. Magam nem foglalkozom aktívan Gerson terápiával és senkitől nem kapok pénzt azért, hogy erről írjak.

Tags:

Év végi összefoglaló a gyógyulásról

Gyógyulás, vagyis visszatérés az egészséghez.

gyogyulas

Az egészségünk egyrészt génjeink játékszere, másrészt életmódunk eredményeképpen alakul. Vagy fennmarad hosszú távon, vagy belefutunk valamilyen betegségbe.

A gyógyulás alapvetően két dolgot jelent:
1. megszűnnek a tünetek
2. megszűnnek az okok, amik a tünetek kialakulást eredményezik

Az első önmagában nem gyógyulás, a második mindenképpen az elsőt is magával vonja. Én gyógyuláson a 2. pontot értem.

Egy betegség kétféleképpen derülhet ki:
1. szűrővizsgálattal (még nincsenek tünetek): ez az optimális, ugyanis ekkor még aránylag könnyen visszafordítható a folyamat és legtöbbször teljes gyógyulás érhető el,
2. a tünetek észlelésével: amikor a páciens fordul orvoshoz, mert valami rendellenes dolgot észlel magán. Ekkor már nehezebb a helyzet, a teljes gyógyulás elérése.

Tehát, Ön tudja, hogy valamilyen betegsége van (tünetmentesen, vagy már tünetekkel). Ezen a ponton dönthet úgy, hogy meg akar gyógyulni. Orvosként tudom, hogy nem mindenki akar meggyógyulni, mert ez energia befektetéssel, költségekkel, erőfeszítéssel jár és van, aki nem akar/tud ezért áldozatot hozni. Eleinte ezt nem akartam elhinni, de ma már elfogadom, hogy ilyen is van.

Gyógyulás= tünetek megszüntetése + okok megszüntetése

1. gyógyszerek: korábban hajlamos voltam rá, hogy szidjam a gyógyszergyárakat, ugyanis logikus, az ő érdekük az, hogy a páciens ne gyógyuljon meg, hanem lehetőleg minél hosszabb ideig a termékeit, vagyis a gyógyszereket szedje a tünetek folyamatos kordában tartására, a tényleges kiváltó tényezők megszüntetése (vagyis gyógyulás) nélkül.

Ma már úgy gondolom, a gyógyszercégek szerepe, hogy kiváló gyógyszereket fejlesszenek és ez elképesztő összegekbe kerül, tehát megérdemlik a profitot azért a segítségért cserébe, amit tőlük kapunk. Gondoljunk az antibiotikumok, a szteroidok vagy akár a daganatellenes szerek áldásos hatásaira, melyekkel korábban halálos betegségek váltak gyógyíthatóvá.

A probléma szerintem inkább bennünk orvosokban és páciensekben van, akik legtöbbször megelégszünk a gyógyszerek szedésével és nem lépünk tovább az okok megszüntetése, vagyis a gyógyulás felé.

Az orvos felelőssége az, hogy felhívja erre a páciense figyelmét, a páciensé pedig az, hogy aktív részesévé váljon a saját gyógyulásának.

Tehát, a gyógyszerek szerepe az, hogy átmenetileg csökkentsék a tüneteket, amíg az okok kikapcsolásával azok amúgy is megszűnnének. Ekkor a gyógyszerek elhagyhatóvá válnak.

2. Egy-egy betegség oka, ha megszüntethető, akkor is általában ez aránylag hosszú folyamat. Nem megy egyik napról a másikra és nincsenek csodaszerek.

Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy-egy kapszula, táplálék kiegészítő, tea, vagy bármilyen csodaszernek kikiáltott anyag (Avemár, Noni, Cod-tea, stb.) napi 3x-i bevételével meggyógyulhat bármilyen betegségből. Ez önbecsapás lenne, mintha a süllyedő Titanikon valaki Red Bullt inna, hogy az majd szárnyakat ad neki.

Vannak olyan betegségek, amelyeknek tisztán, vagy nagyobbrészt genetikai háttere van. Ezekből a betegségekből definíció szerint nem lehet meggyógyulni, csak maximum tünetmentességet elérni, ami egyébként kiváló eredmény. Ilyen pl. a pikkelysömör, de a legtöbb daganatos betegség is.

3. Okok megszüntetése: holisztikus gondolkodásmód és cselekvés. A test-lélek és szellem egymásra hatásának alapján minden síkon teendőnk van.

a, test: anyagcsere-terápia, vagy egyszerűbben táplálkozás terápia. Azok az anyagok, amelyeket a szervezetünkbe juttatunk, hatással vannak arra. Akár megbetegíteni vagy gyógyítani is képesek azt. Eddig közel két évtizedes ez irányú kutakodásom eredményei és személyes tapasztalataim alapján ma a Gerson-terápia néven ismert módszert tartom a legjobbnak.

b, lélek: ahogy az egészséges életmód egyik legfontosabb része is a gondolkodásmódunk, így gyógyulásunk egyik kulcsa is ez. Elképesztő az elme gyógyító és megbetegítő képessége. Vétek ezt figyelmen kívül hagyni.
Ezen a téren a két – véleményem szerint – leghatékonyabb módszer a Simonton-terápiában, valamint az NLP módszereiben keresendő.

c, spiritualitás: a gyógyulásban fontos szerep juthat az egyéni hitrendszernek, vallásnak, imádságnak is, de ebben nem vagyok túl jó.

A fentiek alapján világosan láthatja, hogy a tünetek megszüntetése legtöbbször egyszerű; napi több-kevesebb gyógyszer bekapkodása, de ennek köze sincs a kiváltó okok megszüntetéséhez, vagyis a gyógyuláshoz.

Az okok megszüntetése ezzel szemben aránylag hosszú, áldozatos és sokszor költséges mulattság. A legtöbb ember túl gyenge ehhez.
Ezért mindenkinek megának kell eldöntenie, hogy tényleg meg akar-e gyógyulni és hajlandó-e vállalni az ezzel járó erőfeszítéseket. Akinek vannak céljai, van az életének értelme, aki megtanulta, hogy senkinek nem hullnak az ölébe az eredmények csak úgy, aki tudja, hogy mindenki a saját sorsáért felelős, az nyilván hajlandó tenni a gyógyulásáért. A többieknek marad a sóhajtozás, a sajnálkozás és a mártír szerep.

Mindenki választhat és elindulhat a maga útján. Kitartást azoknak, akik a gyógyulást választják.

ÉRDEKKONFLIKUTS: nincs

Tags: , , ,

A halálról is beszélni kell

Édesapámról kiderült, hogy daganatos beteg és ma megkérdezte tőlem, hogy “hogyan/miben hal meg egy rákos beteg?”

 

Azért gondoltam, hogy írok erről itt, mert a halál kérdése mindannyiunkat érint és tabu státusza miatt sokaknak megnehezíti a távozást fizikai valóságunkból.

 

Szóval nyilván a rák diagnózisa nem egyenlő a halállal, sőt. A bőrrák (basalioma) például olyan rák, amiben igen nehéz meghalni. A melanoma ezzel szemben már jóval agresszívebb, ezért ott fontos a korai diagnózis.

 

Egy rákos betegségnél első lépés a korai diagnózis, ami nagyon sokszor gyógyuláshoz vezet. Ha ezt már elmulasztottuk, akkor jön az az idő, amikor érdemes mindent megtenni: ez az első műtét utáni időszak. Itt érdemes meghallgatni a hivatalos orvoslás ajánlatát és megfontolni azt, annak a figyelembevételével, hogy a kezelések milyen esélyekkel bíztatnak és mindemellett milyen mellékhatásokkal járnak. Nem biztos, hogy mindig érdemes elfogadni ezeket a módszereket.

 

A hivatalos orvoslás lehetőségei mellett ott vannak a kiegészítő orvoslás (komplementer medicina), természetgyógyászat módszerei is. Ez egy nagyon ingoványos talaj, mert sok a kókler, hozzá nem értő, sokszor pénzhajhász természetgyógyász (tisztelet a kivételnek: ha én beteg lennék, csak orvos természetgyógyászhoz fordulnék, máshoz nem). Ezeket a módszereket nehéz bizonyítani, hogy működnek. Ettől még működhetnek és működnek is.

 

Magam részéről ezen a területen a Gerson terápia és a Simonton módszer elkötelezett híve vagyok.

 

Itt a blogban is sokszor írtam, hogy az első műtét (diagnózis) utáni időszak a legértékesebb. Ezt kell nagyon megfogni és mindent megtenni a gyógyulásért.

Van, aki ezt elmulasztja, mert nem veszi komolyan a betegségét, vagy mert az orvosok elaltatják a figyelmét:”a műtét jól sikerült, megnyugodhat”. Igen, de sokan elfelejtik, hogy a rák, azért rák, mert már a műtét előtt továbbterjedhetett és visszatérhet (sajnos). Ezért bárki bármit is mond, egy rákos beteg tegyen meg mindent a gyógyulásáért (ez nem igaz pl. az in situ rákokra, mert ott valóban 100%-os gyógyulást jelent a műtét, de még itt is érdemes elgondolkozni azon, hogy miért alakult ki a daganat és itt sem haszontalan a cselekvés).

 

Sokakat csak az első áttét, vagy a rák visszatérése ébreszt rá arra, hogy komoly baj van. Ez már egy nagyon rossz helyzet. Van, akinek eleve ilyen stádiumban derül ki a rákos betegsége: ilyen édesapám esete is. Itt már nehezebb nyerni. Itt már a pácienst komolyan megérinti annak az esélye, hogy most itt az idő, itt vége.

 

Amiért ezt a bejegyzést írom, az, hogy olvasóim elkerüljék a legnagyobb hibát, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Ez a hiba az, ha a halált, elmúlást firtató kérdésre így válaszolnak: “…áááá, úgy is meg fogsz gyógyulni, ne beszéljünk ilyesmiről…”. Ez a választ a kérdezőt nem nyugtatja meg, hanem közli vele, hogy többet ilyesmit nem kérdezhet, mert a válaszoló is fél a haláltól, tabu.

 

A beteg, aki megkérdezte félelmeivel, kétségeivel küzd és szeretné megosztani ezt valakivel. Igenis beszélni kell a halálról. A halál az élet része. Igazából mindössze két biztos pont van az életünkben: az adó és a halál. Minden más bizonytalan.

 

Még annak idején, amikor az Onkológiai Intézetben dolgoztam csoportterápiát végeztünk a pácienseinkkel és az egyik ülés kizárólag a halállal foglalkozott.

Nagyon megkönnyíthetjük az utolsó időszakot (hónapokat, heteket, napokat vagy órákat), ha valaki ismerős irányba halad, és nem az ismeretlen, félelmetes világba.

 

Ha még nincs itt az ideje, akkor a gyógyulás felé kell terelni a pácienseket, tartani bennük a lelket, motiválni őket, hogy tegyenek meg mindent magukért, azonban, amikor már nincs értelme a küzdelemnek (mert igenis eljöhet ez az idő), akkor nagy hiba tovább hajszolni őket, bármennyire is szeretjük az illetőt, ilyenkor beszélni kell tudni a halálról. Nem csak élet minőségről lehet beszélni, hanem halál minőségről is.

 

Carl Simonton könyvében olvashatnak erről többet is, akit érdekel (Egészség forrás alapítványnál beszerezhető, kiváló könyv).

 

Csak ennyit akartam itt mondani.

Tags: , ,