Archive for november, 2009

Computeres bőrrákszűrés: érték vagy cirkusz?

A barcelonai világkongresszuson volt egy érdekes előadás.

 

Az előadást Harald Kittler tartotta arról a bécsi egyetemről, amelyik a kezdetek óta élen jár a bőrrákszűréshez használt eszközök és számítógépek fejlesztésében, így mondandójának különös pikantériája van.

 

Harald Kittler

Harald Kittler

Az anyajegyek vizsgálatának, bőrrákszűrésnek sok módja van: szabad szemmel, nagyítóval, dermatoszkóppal, computer segítségével, vagy akár egyedi módszerrel, mint nálunk a Melanomamobilnál is lehet bőrrákszűrést végezni.

A szolgáltatás ára ugyan ebben a sorrendben nő.

Az értéke is?

 

Miért van/lehet szüksége egy bőrgyógyásznak egy komputer segítségére a bőrrákszűréshez?

 

Mert úgy gondolja magáról, hogy egyébként nem elég alapos a tudása ezen a területen?

Mert a tudása alapos, de a gép valami pluszt tud adni hozzá?

Mert ma már egy egyszerű vizsgálatot nem lehet eladni a piacon, csak ha egy csili-vili számítógépet is kapcsolunk hozzá?

 

A cégek, akik ezeket az egyébként méregdrága gépeket gyártják tetszetős számsorokkal bizonyítják a masinák használhatóságát.

Az előadás éppen erről szólt, hogy ezek a számok alapjaiban nem stimmelnek.

 

A cégek úgy állítják elő számaikat, hogy bőrgyógyászok által előre kiválasztott anyajegyeket/daganatokat mutattak meg más orvosoknak (szakembereknek) és vizsgáltatták meg ezeket a gépekkel is.

Így a számok azt mutatták, hogy a gépek nem rosszabbak az orvosoknál.

 

Kittler arra világított rá előadásában, hogy az élet nem ilyen: úgy kell vizsgálni ezeket a gépeket, hogy nem válogatott eseteket etetünk meg velük, hanem egy olyan bőrgyógyásznak adjuk oda, aki ezen a területen nem szakértő, tehát szüksége lehet valamiféle segítségre.

 

Itt kezdődnek a bajok:

– melyik anyajegyet mutassa meg az illető kollega a gépnek? (tehát a nem-szakember mondja meg a profi gépnek, hogy mit vizsgáljon?)

– mindegyiket nem lehet, mert arra nincs idő…

– azzal a korai melanomával mi lesz, ami nem néz ki kórosnak (a gép még esélyt sem kap, hiszen azt nem vizsgálja meg vele az orvos)

 

Szóval az volt Kittler álláspontja, hogy a gép teljesítménye attól az orvostól függ, aki működteti azt, vagyis az orvos-gép páros teljesítményét nem a profi gép, hanem a gyenge szakember határozza meg.

Azt is elmondta, hogy szerinte olcsóbb egy bőrgyógyászt betanítani a dermatoszkópiára, vagyis a bőrrákszűrés alapjaira, mint egy drága és így haszontalan gépet vásárolni neki/magának.

Szintén az ő véleménye az is, ami a fentiekből következik, hogy bőrrákszűrő-anyajegy vizsgáló masinát ezen a területen amúgy is jártas szakembernek érdemes vásárolnia. Neki meg minek?
 

Érdekes helyzet alakulhat(ott) ki így: a sok orvos, aki a géptől várta a csodát egy olyan piacot teremtett, hogy már egy igazán jó szakember sem tudja eladni a szolgáltatását, ha nincs ilyen masinája, tehát a kenyér mellé nem tud cirkuszt is adni a népnek.

 

Nagyon örültem ennek az előadásnak, mert ezt a problematikát már magam is régóta világosan látom, de mégis csak más, ha ezt egy ilyen neves szakember írja le(mondja el) és nem én.

 

Tehát azt javaslom az orvos kollegáknak, hogy a számítógépekbe való invesztálás helyett fektessenek a saját tudásukba.

A pácienseknek, akik anyajegy- vagy bőrrákszűrést keresnek olyan orvost/intézetet válasszanak, ahol

– van teljes test fotográfia, amikor nem csak a gyanús anyajegyek kerülnek rögzítésre, hanem minden

– ahol az orvos gép nélkül is elég képzett, magabiztosan mozog a dermatoszkópia területén

– ahol alkalomról alkalomra nem csak egy-egy anyajegyet vizsgálnak meg, hanem az összes anyajegyet összehasonlítják a korábbi állapotával

– ahol nem javasolnak egyszerre 1-2 anyajegy eltávolításánál többet, ugyanis a fenti módszerrel elkerülhető a felesleges műtétek nagy része.

 

Még egyszer köszönet Harald Kittlernek a hasznos előadásért és, hogy végre megírhattam ezt a bejegyzést.

Tags: , , ,

24

Nem vagyok egy TV-, különösen sorozatnéző típus, de a barátaim rábeszéltek, hogy ezt látnom kell.

 

Végül, most szombat este megnéztük ez első két részt és el kell ismernem, hogy fergeteges alkotás.

 

Egy jelenet, egy párbeszéd nagyon elgondolkoztatott (nem szó szerint idézem, csak a lényeget).

 

Egy fiatal lányt elraboltak, és lehetősége volt az anyjával váltani néhány szót telefonon. A hívás végén ezt mondta az anyjának: “szeretlek”.

 

Amikor letették a telefont, az anya csak ennyit mondott a mellette álló férfinak:

– “Baj van.”

– “Miből gondolod?” – kérdezte az.

– “Onnan, hogy ilyet nekem még soha nem mondott a lányom.”

 

Szóval ez nagyon megragadott, és azonnal felfedeztem a párhuzamot a szeretet és az egészség között.

 

Mi otthon nagyon bújósak vagyunk. 2 és fél éves kislányunkat sokat öleljük, pusziljuk, és naponta sokszor elmondjuk neki, hogy mennyire szeretjük és ő is hasonló módon. Bízom benne, hogy ez a kapcsolat megmarad így sokáig, bár már hallottam a kamaszkor nevű intézményről magam is.

 

A szeretet és az egészség ebből a szempontból nagyon hasonló dolgok: csak akkor vesszük észre az értéküket, ha már nincsenek, vagy legalábbis veszélybe kerültek.

Az idő nagyon gyorsan telik, hamar elszalad. Tanuljunk meg minden nap szeretetet vallani azoknak, akiket szeretünk és közel állnak hozzánk, és tanuljunk meg vigyázni az egészségünkre. Az idő gyorsan telik, és gyorsan megjön az eredménye mindennek.

Ha egészségtelenül élünk annak is, ha nem mutatjuk ki a szeretetünket, annak is.

 

Igyekezzünk úgy élni, hogy nap mint nap megéljük az értékeinket, hogy legyen mire emlékeznünk. Nem könnyű dolog, még nekem sem, aki figyelek erre.

Tags: ,

A halálról is beszélni kell

Édesapámról kiderült, hogy daganatos beteg és ma megkérdezte tőlem, hogy “hogyan/miben hal meg egy rákos beteg?”

 

Azért gondoltam, hogy írok erről itt, mert a halál kérdése mindannyiunkat érint és tabu státusza miatt sokaknak megnehezíti a távozást fizikai valóságunkból.

 

Szóval nyilván a rák diagnózisa nem egyenlő a halállal, sőt. A bőrrák (basalioma) például olyan rák, amiben igen nehéz meghalni. A melanoma ezzel szemben már jóval agresszívebb, ezért ott fontos a korai diagnózis.

 

Egy rákos betegségnél első lépés a korai diagnózis, ami nagyon sokszor gyógyuláshoz vezet. Ha ezt már elmulasztottuk, akkor jön az az idő, amikor érdemes mindent megtenni: ez az első műtét utáni időszak. Itt érdemes meghallgatni a hivatalos orvoslás ajánlatát és megfontolni azt, annak a figyelembevételével, hogy a kezelések milyen esélyekkel bíztatnak és mindemellett milyen mellékhatásokkal járnak. Nem biztos, hogy mindig érdemes elfogadni ezeket a módszereket.

 

A hivatalos orvoslás lehetőségei mellett ott vannak a kiegészítő orvoslás (komplementer medicina), természetgyógyászat módszerei is. Ez egy nagyon ingoványos talaj, mert sok a kókler, hozzá nem értő, sokszor pénzhajhász természetgyógyász (tisztelet a kivételnek: ha én beteg lennék, csak orvos természetgyógyászhoz fordulnék, máshoz nem). Ezeket a módszereket nehéz bizonyítani, hogy működnek. Ettől még működhetnek és működnek is.

 

Magam részéről ezen a területen a Gerson terápia és a Simonton módszer elkötelezett híve vagyok.

 

Itt a blogban is sokszor írtam, hogy az első műtét (diagnózis) utáni időszak a legértékesebb. Ezt kell nagyon megfogni és mindent megtenni a gyógyulásért.

Van, aki ezt elmulasztja, mert nem veszi komolyan a betegségét, vagy mert az orvosok elaltatják a figyelmét:”a műtét jól sikerült, megnyugodhat”. Igen, de sokan elfelejtik, hogy a rák, azért rák, mert már a műtét előtt továbbterjedhetett és visszatérhet (sajnos). Ezért bárki bármit is mond, egy rákos beteg tegyen meg mindent a gyógyulásáért (ez nem igaz pl. az in situ rákokra, mert ott valóban 100%-os gyógyulást jelent a műtét, de még itt is érdemes elgondolkozni azon, hogy miért alakult ki a daganat és itt sem haszontalan a cselekvés).

 

Sokakat csak az első áttét, vagy a rák visszatérése ébreszt rá arra, hogy komoly baj van. Ez már egy nagyon rossz helyzet. Van, akinek eleve ilyen stádiumban derül ki a rákos betegsége: ilyen édesapám esete is. Itt már nehezebb nyerni. Itt már a pácienst komolyan megérinti annak az esélye, hogy most itt az idő, itt vége.

 

Amiért ezt a bejegyzést írom, az, hogy olvasóim elkerüljék a legnagyobb hibát, ha ilyen helyzetbe kerülnek. Ez a hiba az, ha a halált, elmúlást firtató kérdésre így válaszolnak: “…áááá, úgy is meg fogsz gyógyulni, ne beszéljünk ilyesmiről…”. Ez a választ a kérdezőt nem nyugtatja meg, hanem közli vele, hogy többet ilyesmit nem kérdezhet, mert a válaszoló is fél a haláltól, tabu.

 

A beteg, aki megkérdezte félelmeivel, kétségeivel küzd és szeretné megosztani ezt valakivel. Igenis beszélni kell a halálról. A halál az élet része. Igazából mindössze két biztos pont van az életünkben: az adó és a halál. Minden más bizonytalan.

 

Még annak idején, amikor az Onkológiai Intézetben dolgoztam csoportterápiát végeztünk a pácienseinkkel és az egyik ülés kizárólag a halállal foglalkozott.

Nagyon megkönnyíthetjük az utolsó időszakot (hónapokat, heteket, napokat vagy órákat), ha valaki ismerős irányba halad, és nem az ismeretlen, félelmetes világba.

 

Ha még nincs itt az ideje, akkor a gyógyulás felé kell terelni a pácienseket, tartani bennük a lelket, motiválni őket, hogy tegyenek meg mindent magukért, azonban, amikor már nincs értelme a küzdelemnek (mert igenis eljöhet ez az idő), akkor nagy hiba tovább hajszolni őket, bármennyire is szeretjük az illetőt, ilyenkor beszélni kell tudni a halálról. Nem csak élet minőségről lehet beszélni, hanem halál minőségről is.

 

Carl Simonton könyvében olvashatnak erről többet is, akit érdekel (Egészség forrás alapítványnál beszerezhető, kiváló könyv).

 

Csak ennyit akartam itt mondani.

Tags: , ,

Barcelona: világkongresszus

Múlt héten volt a tengerparti Katalán városban a II. Dermatoszkópos világkongresszus.

 

Miről is szólt ez? Mi a dermatoszkópia?

 

A dermatoszkópia, vagy maga az eszköz a dermatoszkóp a bőrgyógyászok elengedhetetlen eszköze az anyajegyek vizsgálatánál, a korai melanoma felfedezésénél.

 

Régebben a bőrgyógyászok szabad szemmel vizsgáltak, aztán az 1980-as évektől megjelent, ez a ma már nélkülözhetetlen eszköz, ami sokkal jobb betekintést nyújt a pigmentált bőrelváltozások (anyajegyek) finom szerkezetébe.

 

Persze a megjelenése óta nagyot fejlődött a technika. Ma már vannak kézi és számítógéppel összekapcsolt dermatoszkópok, vannak normál fénnyel és polarizált fénnyel működők, van analóg és digitális.

 

Egy külön tudomány a bőrgyógyászaton belül az, hogy ha belenézünk egy ilyen eszközbe, vagy megnézünk egy ilyen eszközzel készült felvételt, akkor hogyan is kell értelmezni a látottakat. Hasonló ahhoz, ahogy egy EKG görbe, vagy egy mellkas röntgen vagy CT képeit értelmezzük.

 

Itt is igaz az örök törvény, hogy minél többet foglalkozik valaki ezzel, annál több a kérdése és annál inkább úgy érzi, hogy sok a bizonytalan pont. A tudatlanság itt is nyugalmat és magabiztosságot ad a felhasználónak.

 

Nagy bánatomra annyira jó volt a szakmai program, hogy egy előadást sem tudtam kihagyni, így a városnézésre nagyon kevés időm volt. Amit láttam Barcelonából, az viszont csodálatos, különösen lenyűgöztek Gaudi elképesztően kreatív építészeti megoldásai.

 

Ahhoz képest, hogy tudjuk, az anyajegyek vizsgálatánál, bőrrákszűrésnél mennyire fontos, sőt megkerülhetetlen a dermatoszkóp használata kis hazánkat 9 fő képviselte. Még Romániából is többen (16-an) voltak. Mi a Melanomamobilnál hamarosan tartunk is egy továbbképzést, amikor átadom itthoni kollegáimank az izgalmas, új tudást.

 

Itt a blogban is szeretnék néhány érdekes, a laikus olvasókat is érdeklő témát képekkel megeleveníteni. Ilyenek például:

– mi a manapság legjobbnak tartott módszer a melanoma kiszűrésére?

– mikor kell megoperálni egy anyajegyet?

– milyen gyorsan nőhet egy melanoma?

– mi a melanoma kialakulásának legújabb elmélete?

 

Végül hadd emeljek ki egy érdekes momentumot.

Volt a kongresszuson egy interaktív játék, amikor képeket vetítettek fel és a résztvevőknek a korábban kiosztott konzolokon válaszolnia kellett a feltett kérdésekre.

 

Például felvetítettek egy fotót és megkérdeztek minket, hogy mit gondolunk: ez anyajegy, melanoma, bőrrák, vagy egy jóindulatú növedék?

Mi szavaztunk és megmutatták százalékosan, hogy melyik verzióra mennyi voks érkezett.

Aztán megmutatták a szövettani eredményt is, amikor mindenki magában eldönthette, hogy jól válaszolt-e.

 

Itt a kongresszuson többnyire szakmailag igényes és nagyobb tudású kollegák vannak és még köztünk is bőven szóródtak a válaszok. Persze, hiszen nehezebb, érdekesebb képeket vetítettek, meg köztünk is voltak kevésbé és nagyobb tapasztalatú kollegák, de azért azon is elgondolkoztam, hogy akik nincsenek itt, azok a mindennapi gyakorlatban milyen döntéseket hoznak és ezek alapján mit mondanak a pácienseiknek?

Tags: ,

Hálapénz

Két dolog is történt velem mostanában, aminek kapcsán ismét a pénzről írok.

 

Sajnálatos módon Édesapám kórházba került. Magyar közkórházba, tehát szörnyű körülmények közé, amit most itt nem is részleteznék. Nővérkék sürögnek, orvosok vizsgálnak. Már több mint öt éve, hogy elhagytam az állami egészségügyet és kockázatot vállalva, lemondások közepette belekezdtem a magán egészségügyi ellátásba. Persze az a könnyebbség meg volt, hogy egy profi technológiát kellett meghonosítanom, de akkor sem ment könnyen és gyorsan, sok áldozatot kellett vállalni, de megérte.

 

Mi lenne a betegekkel, ha minden orvos így gondolkozna, vagy meg tehetné ezt és mindenki elhagyná a kórházakat? Persze ez csak költői kérdés.

Mindenesetre pontosan tudom, hogy mennyi pénzből élnek a nővérkék és az orvosok. Akartam hálapénzt adni az orvosnak (persze nem én, hanem Édesanyám), de nem fogadta el elvből, mondta, hogy adjuk a főnővérnek, ő majd tudja, hogy ki kapjon belőle. Így is tettünk.

 

Orvosként elgondolkoztam az orvos hozzáállásán. Becsülendő? Példaértékű? Butaság?

Hogyan tartja el a családját? Amikor szeretne venni magának valamit, akkor azt mondja: “kérem, ezt adják ide nekem olcsóbban, mert kórházi orvos vagyok, akinek kevesebb a fizetése, mint egy kukásnak és nem fogadok el hálapénzt sem, mert ilyen becsületes vagyok…”

Hogyan van ez? Hogyan lehet elvárni egy orvostól, hogy pusztán a szakmai érdeklődésére, emberségére alapozva dolgozzon? Csodálkozom minden kollegán, aki ilyen körülmények között, ennyi pénzért erre hajlandó. Én nem lennék az.

 

(Azok az orvosok, aki a hálapénzből nagyon szépen élnek és érdekük, hogy ez a rendszer maradjon, viszont nem adóznak, amivel szintén kárt okoznak a társadalomnak. Egy évben 73 milliárd forint hálapénzt fizetnek ki a páciensek feketén, számla nélkül!!)

 

A másik eset: én most már magánorvos vagyok, pontosan ismertek az árak, aki jön az tudja, hogy mire számítson és így hozza meg a döntését, hogy igénye vegye szolgáltatásaimat, vagy sem. Tiszta ügy, mert nekem állandóan jónak kell lennem és értéket adnom a páciensek pénzéért, különben nem jönnének, és nem tudnám eltartani a családom.

 

Múlt héten sok év után felkeresett egy régi páciensem még az Onkológiai Intézetbeli időkből. Egyébként ennek a látogatásnak sok érdekes szakmai aspektusa volt, talán írok majd azokról is. Lényeg, hogy amikor búcsúztunk elővett egy borítékot és oda akarata adni. Én mondtam neki, hogy mennyit kell fizetnie odakint az asszisztensnőmnél. Ő mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy átadjon 10.000 ft-ot, ami több volt annál, amit fizetnie kellett volna.

Hadakoztam vele, hogy ne adja ide, de hajthatatlan volt. Konkrétan mondtam is neki, hogy haragszom rá emiatt.

 

OK, végül eltettem a pénzt, amikor mondta, hogy akkor megy fizetni. Értetlenül néztem rá és kérdeztem, hogyan gondolja ezt?

Hangját kissé lehalkítva mondta, hogy ezt csak tegyem el és ő kint kifizeti azt, amit kell. Kint nem kell, hogy megtudják, hogy én ezt a pénzt megkaptam idebent.

Ismét nekifogtam, hogy elmondjam neki: ez az én magánrendelésem, itt a pénz az enyém és itt nem szokás többet fizetni, mint amennyit kell.

 

Lényeg, hogy minden erőfeszítésem hiábavaló volt, mert a páciensem végül több mint a kétszeresét fizette ki, mint amennyit kérni szerettem volna.

 

Vajon ő miért gondolkozott így? Miért fizet valaki többet annál, mint amennyit kérnek tőle, pláne manapság, válságtól sújtott világunkban?

 

Kérem olvasóimat, aki támpontot tud adni ennek a megértéséhez, az írja meg nekem.

Szén, cigaretta és szolárium

 

Vajon mi a közös bennük? Érdekektől furán átszőtt világunkban még sokáig maradnak, pedig egyértelműen károsak.

 

Az USA nem írta alá a Kiotói egyezményt, ami az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának csökkentését célozta. Miért? Amiért még a mai napig sem hajlandó (tud) lemondani a Földünket tönkretevő tevékenységeiről: az USA államai közül 25 kifejezetten a szén kitermeléséből él. Ebből vannak munkahelyi, családoknak fizetése, az államoknak adója. Bajban van Obama elnök, aki tenne a Földünkért, de nem hagyhatja figyelmen kívül saját országa érdekeit sem.

 

Ugyan ez a cigaretta. Egyetlen érvet sem tudunk mellette mondani, viszont könyveket írtak tele a kárral, amit okoz. Évente csak Magyarországon több tízezer ember hal meg a cigaretta káros következményei miatt. Akkor miért nem lehet egy tollvonással beszüntetni? Azért mert hatalmas pénz van benne: munkahelyek, adóbevételek, erős gazdagok lobbi ereje?

Igen ám, de összességében többe kerül mindenkinek, mint amennyi bevételt hoz. Nem baj. Ez van, túl nagy falat lenne bárkinek.

 

Végül nézzük a szoláriumot. Egyetlen gyenge érvéként a szolárium mellett bőrgyógyász szakorvosként azt tudom felhozni, hogy borús, sötét, depressziós napokon egy kis könnyebbség a léleknek a napágyak melege és fénye. Igen ám, de pont a meleghez és a fényhez nincs szükség a káros UVA sugárzásra, ami a szoláriumok sajátja.

A szoláriumnak, mint mesterséges UVA forrásnak csak és kizárólag káros hatási vannak. Röviden: öregbíti a bőrt (ráncok, értágulatok, foltok), fokozza a bőrrákok kialakulását (talán a melanomáét is), csökkenti az immunrendszer működését, semmi köze a D-vitamin szintéziséhez, károsíthatja a szemet, gombás és vírusos bőrfertőzések forrása lehet.

 

Szén, cigaretta és szolárium. Három dolog, aminek egyértelműen csak káros hatásai vannak és mégis sokáig velünk maradnak még, mert bizonyos köröknek ez az anyagi érdeke és mindet megtesznek azért, hogy bennünket félreinformálva, amíg csak lehet megtartsák érdekeltségeiket.

 

Érdekes, ha valakinek annyi ismerete lenne ezekről, mint nekem, vagy a hozzám hasonlóknak, akkor csak földgázt, vagy valamilyen még zöldebb energiaforrást használna és szenet nem, nem cigarettázna és messziről elkerülné a szoláriumokat is. …hogy ez nem így van és a fenti iparágak virágoznak, ez azt jelenti, hogy sokan nincsenek azoknak az információknak és tapasztalatoknak a birtokában, mint jómagam és remélhetően most már olvasóim is.

 

Zöld földet és jó egészséget kívánok mindenkinek.

Tags: ,