Amiről most írni fogok, nem könnyű téma. Nem könnyű megfogalmazni és nem könnyű igazán megérteni sem. Persze, értik a szavakat, melyeket olvasnak, de vajon sikerül átvenniük azt a mondanivalót, amit valójában át szeretnék adni?

Egy aktuális, karácsonyi történet a megértés végett. Kedvenc karácsonyi mesém a Polár expressz. Ilyenkor minden évben megnézem, mert olyan szép és felemelő. Ebben van egy jelenet a Mikulás csengőjével. Amikor valaki a füléhez tartja és megrázza, csak akkor hallja a csilingelést, ha hisz a Mikulásban. Aki nem hisz, annak nem szól. Amikor hisz, akkor megszólal.
Pont ilyen a pszichoterápia és az egész lelki kérdéskör miszticizmusba vesző határvonala. Megérzések, deja vu, intuíció, egyszerre hívjuk egymást, én is ezt akartam mondani és sorolhatnám. Aki nyitott szemmel jár, azzal történnek ilyen dolgok. Még itt a blogban magam is leírtam egy történetet , amit nem mástól hallottam – mert akkor nem hinném el -, hanem személyesen velem történt meg a feleségem társaságában a biopiacon.

Apropó: kötelező olvasmány: Paulo Coelho: Az Alkimista.

Elsőként nézzünk néhány alapvetést. Ezek az alapvetések nem igazolhatók önmagukban. Aki elhiszi/elfogadja őket, az használhatja ezeket saját boldogulása/gyógyulása érdekében, aki nem, az ne használja őket. Ez a döntés, mindenkinek a szíve joga.

1. Amit (amilyen gondolatot) a tudatalattinkba ültetünk az meg fog valósulni, az a valóságunk részévé fog válni. Amit igazán hiszünk, amire sokat gondolunk, amely gondolat átjárja lényünket, és így előbb-utóbb befészkeli magát a tudatalattinkba, az meg fog valósulni. A tudatalatti, miután befogadott egy eszmét (legyen az nekünk hasznos, vagy káros) a nap 24 órájában arra fog törekedni, hogy megvalósítsa azt. Úgy képzelhetjük el ezt, mint egy adóvevőt, vagy mágnest. Akár ébren vagyunk, akár alszunk, akár gondolunk rá, akár nem a tudatalattink ennek a jeleit szórja a világba és az ennek megfelelő eseményeket, személyeket, történéseket vonzza be az életünkbe. (egyébként ez a jelenség, miszerint minden rezgésekből, energiából, információból áll, még az anyag is, tökéletesen megfelel a fizika modern ágának – a quantum mechanika – tanításainak.)

Ez lefordítva annyit jelent, hogy aki csupa aggodalommal, negatív gondolatokkal tömi tele a fejét, azzal pont ennek megfelelő dolgok fognak történni az életben, melyek vissza is igazolják aggodalmait. “Micsoda szerencsétlen vagyok, látod, már megint mi történt velem…” … és így mélyül az ördögi kör.

2. önbeteljesítő jóslat: biztosan hallottuk már ezt a kifejezést. Az az esemény, aminek számítunk a megvalósulására, bekövetkeztére, tudat alatt minden tettünkkel növeljük az esélyét, hogy valóban bekövetkezzék. Persze, hiszen a tudatalatti folyamatosan munkálkodik azon, amit oda bejuttattunk. “Na látod, megmondtam, hogy ez sem fog sikerülni…”. De miért ne hangozhatna így: “Ugye megmondtam, hogy sikerülni fog.”. Ezt kevesen merik bevállalni, mert félünk a csalódástól, a kudarctól, attól, hogy kinevetnek minket, ezért inkább eleve a kudarcot programozzuk mélyen magunkba, abból nem lehet baj.

3. Az agyunk, a tudatunk nem tud különbséget tenni a valós és az általunk előidézett kép között, és az élettani folyamatok mindkét esetben ugyan úgy végbemennek és kifejtik hatásukat.
Egy történet, melyet egy pszichiátriai lapban közöltek le, tehát igaz: egyszer egy páciens, aki tudta, hogy allergiás reakcióval reagál egy bizonyos virágporra, belépett egy orvosi rendelőbe, ahol meglátta az asztalon az illető növényt. Meglátta és rosszul lett, egy anaphilaxiás rohamot kapott, gégeödémával; alig tudták megmenteni az életét.
Mi a legszebb a történetben? Az, hogy a virág műanyag volt. Pusztán a tudat idézte elő az élettani folyamatot.
De nem kell ilyen messzire menni. Hányszor gondolták végig szülők az ágyban pihenve, szemüket lecsukva, hogy az imádott gyermekük hogyan esik el kerékpárral, hogyan rabolják el, hogyan üti el egy autó. És mindezt alapos részletességgel, színes képekkel, hangokkal, illatokkal, különféle érzetekkel kicsinosítva, úgy, hogy azon vették észre magukat, hogy rohan a pulzusuk, izzadnak, gyomruk összeszorult, stb. Megtörtént? Nem. Az agya tudta ezt? Nem. Az agynak az ilyen vetített képek (imagináció) tökéletesen valóságosak. Erről mindenki saját maga is könnyen meggyőződhet.

4. megfordíthatóság törvénye: ha sikert érünk el, örülünk, a föld felett járunk, mosolygunk, megváltozik a tartásunk. De elég, ha egy jó minőségű ruhát, cipőt, táskát veszünk magunknak. Senki nem tudja rajtunk kívül, senki nem veszi észre, de mi másként érezzük magunkat. Ugye ismerős?
Hát tessék megteremteni az érzést minden ok nélkül: mosolyogjunk, húzzuk ki magunkat, mondjuk, hogy kirobbanó életerőm van és makk egészséges vagyok, boldog vagyok és szeretem magam. Reggel mondjuk magunknak, hogy milyen friss vagyok és kipihent, stb. Mi lesz? Lassan, ahogy a tudatalattival is sikerült elhitetni ezeket, azt vesszük észre, hogy tényleg frissek, egészségesek, boldogok vagyunk és ilyen dolgok történnek velünk.
Van a jógának egy ága, amikor emberek összejönnek és mondjuk délelőtt 10-kor az egyikőjük minden alap nélkül, erőltetetten el kezd nevetni. Egy-két erőltetett, kipréselt ha-ha után, el kezd nevetni a másik, a harmadik és a nevetés futótűzként terjed. 10 perc múlva már mindenki dől-borul a nevetéstől, a hasukat fogják és nem tudják abba hagyni. 10 perc múlva már mindenki igazán nevet, boldog és senki nem tudja hogy miért. Tessék a szánkat akár erőszakkal széthúzni, a fogunkat kivillantani, mosolyogni, mint egy idétlen, és egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy jó a kedvem, és valami fura boldogság jár át.
Tessék úgy tenni, gondolkozni, viselkedni, mondani magunkban és hangosan, hogy egészséges vagyok és a tudatalattink a nap 24 órájában azon fog munkálkodni, hogy így is legyen.

5. minden gyógyszer hatását a placebo hatáshoz viszonyítják. Csak abból a hatóanyagból lehet gyógyszer, ami a placebo hatáshoz képest jelentősen nagyobb hatással bír, és persze mindezt kettős vak, kontrollált vizsgálatban, amikor sem az orvos, sem a páciens nem tudja, hogy hatóanyagot, vagy placebót kap. Kérem, mi a placebo?
Hát mindaz, amiről eddig írtam: a tudat, a hit játéka. Micsoda, csak az, hogy azt hiszik, hogy vérnyomás csökkentő, vagy rák-elleni gyógyszert kapnak, azért a betegek egy részénél normalizálódik a vérnyomás és megkisebbedik a daganat? Micsoda, hogy ezt még az orvostudomány is elismeri és a gyógyszereket ehhez viszonyítja és néhány hatóanyagról kiderül, hogy kevesebbet ér, mint a hit? Hát nem csodálatos, hogy mire képes a szervezet, a természet? Azt hiszem a placebo hatásában benne van minden, amit eddig írtam és még az orvostudomány is számol vele (ezt Dolgozósnak).

Azt hiszem ennyit az alapokról.

Folyt. köv. (nem terveztem, de lesz egy harmadik rész is)