Bármely légitársaságról legyen is szó, mindenhol elhangzik a mondat még felszállás előtt:
"…ha az utastérben csökken az oxigén nyomása, automatikusan megjelennek az oxigénmaszkok. Ezt először mindig önmagukra tegyék fel és csak utána segítsenek gyermekükön, vagy a rászorulókon"
Hogy jön ez a melanoma témaköréhez?
Mi lenne, ha először a gyermekre próbálnánk ráadni a maszkot, aki ráadásul az ijedtségtől még kapálózik is? Amire talán sikerülne, addigra elveszítjük az eszméletünket és tovább már nem tudunk segíteni rajta.
Ez van az egészségünkkel és a szűrésekkel is.
Nap mint nap találkozom azzal, hogy szülők terrorizálják gyermekeiket – jó értelemben -, küldik ide-oda, különféle vizsgálatokra, aggódnak értük, míg önmagukat kivonják a saját egészségük iránt elvárható felelőség alól.
Mi történik, ha a szülők kiesnek, mi lesz a gyerekekkel és a rászorulókkal? Nem az a legfontosabb, hogy először magunkról gondoskodjunk, és csak utána jönnek a többiek?
Ez persze sok más területre is kivetíthető. Sepregessünk először a magunk háza táján.
