Kedves Judit és Maya,
Fogalmam sincs, hogy igaz-e a 250x-es összefüggés. Tény, hogy a PET-CT-nél nem csak rtg sugarak érik a szervezetet, hanem pozitron sugárzással is számolni kell, de nem innen közelítenék.
Rosszindulatú daganatoknál az egyik legnagyobb kérdés, hogy hogyan lehet minél hamarabb megfogni egy esetleges áttétet. Milyen gyakran hívjuk ehhez kontrollra a pácienseket? Milyen vizsgálatokat kérjünk a költség-haszon és a mellékhatás-eredmény összefüggésekben is átgondolva?
A gyakoriságra a szövettani eredmény alapján teszünk javaslatot. Pozitív szentinel esetén nyilván nagyobb odafigyelés kell, ugyan így a magasabb Clark, Breslow értékeknél is.
Fontos, hogy figyeljünk oda, de az is, hogy a páciens élete ne csak vizsgálatokból álljon, mert az életminőség mindennél előbbre való.
Első kör a fizikális vizsgálatok: a primer tu helyének, a legközelebbi nyirokrégiónak (ahol a szentinel is volt) tapintása, akár ön-ellenőrzése. Ugye ez ártalmatlan és nem kerül semmibe, viszont nagyon jó. Ezt sem szabad túl gyakran, mert nem vesszük észre a változást.
Második kör az UH: nagyon jó és ártalmatlan, viszont nem annyira nagyon precíz.
Ide tartozik még az LDH vizsgálata is, amire érdemes figyelni és 'csak' egy vérvétel kell hozzá (ez is tumormarker, azonban a többi tu-marker vizsgálata teljesen felesleges, mert nem megbízhatóak (S100, 5SCD))
Ettől kezdve a többi vizsgálat már ártalmas lehet, mert sugárzással jár, bár a mai modern eszközök már nagyon kicsi dózissal és érzékeny műszerekkel dolgoznak.
CT, MR(ez is ártalmatlan), PET-CT csak nagyon indokolt esetekben javasoltak, általános utánkövetésre nem, vagy csak nagyon ritkán egyes esetekben.
Milyen gyakran? Nem tudom, nincs jó válasz. Persze a protokollok mondanak valamit, mert kell, hogy mondjanak. Lehet, hogy ma csináltatok egy PET-CT-t, ami negatív és, ha holnap is csináltatnék egyet, akkor az már pozitív lenne, mert pont most alakult ki valami. Akkor csináljunk minden nap egy PET-CT-t? Persze, hogy nem. Valahol határt kell szabni ennek. Hol? Nem tudom.
Azt gondolom, hogy maximum negyed évenként szabad bárkit is vizsgálni. Clark III, Br 0,7-ig elég évente, a felett fél évente, még feljebb negyed évente. Pozitív szentinel esetén is az első 5 évben fél évente. Sajnos ez szerencse kérdése is, hogy kinél mikor jelenik meg egy esetleges áttét, mikor lesz akkora, hogy észre vegyék, stb. Ezek a mai orvostudomány egyik legnagyobb kihívásai.
A szomatoinfra inkább a játék kategóriába sorolható szerintem. Meg lehet csinálni, de a kellő kritikával kell hozzá állni.
Talán ezért nem szeretnek az orvosok őszintén beszélgetni a páciensekkel, mert akkor ilyen nehéz kérdéseket kapnak mint én is. Ráadásul én nyilvánosan le is írom, így bármikor bárki az orrom alá dörgölheti, hogy miért írtam ezt, meg azt. Sokszor olyan területekre visznek a kedves Olvasók a kérdéseikkel, amire nincs egyértelmű válasz így én is csak azt írom ilyenkor, amit én tennék, ha én lennék ilyen helyzetben, bár lehet, hogy ez néha nem találkozik a hivatalos orvosi javaslatokkal.
