Most szombaton az a klub (TIPO) szervezete az aktuális tájfutó versenyt a Mátrában, aminek magam is tagja vagyok.
Ilyenkor általában a tagok nem indulnak a versenyen, hanem részt veszünk a szervezésben.
Magam részéről azzal járultam hozzá, hogy bőrrákot szűrtem egyik klubtársam segítségével (ő volt az asszisztensem).
Röviden szeretnék beszámolni az eredményekről, tapasztalatokról.
Összesen 32-en vettek részt a szűrésen, ami a napi kapacitásunk kb. harmada.
7db bőrrákot találtunk két személyen. Melanomát, ami a veszélyesebb bőrdaganat egyet sem.
Három megelőző célú műtétet javasoltunk, nagyfokban szabálytalan anyajegyek miatt.
Három résztvevőnek javasoltuk, hogy jöjjenek el a professzionális szűrésünkre, mert annyi anyajegyük volt, hogy ott nem elegendő az egyszeri végignézés, náluk kulcsfontosságú, hogy az anyajegyeik időről-időre össze legyenek hasonlítva a korábbi állapotukkal, mert csak így lehet megfelelő módon észlelni az esetleges változásokat és az új növedékek kialakulását.
Az anyajegyek biológiai viselkedésének megítélése az ellenőrzések egyik legfontosabb feladata.
A teljes képhez hozzá tartozik az is, hogy a szűrést 3000ft/fő áron kínáltuk, ami a piaci ár harmada. Hogy ez sok, vagy kevés, azt mindenki döntse el maga.
Mindenesetre a visszajelzések alapján sikeres volt az akció.
Néhány szó a tájfutásról:
Számomra ez a legideálisabb sport több okból is.
Először is a versenyek az ország legszebb erdős területein kerülnek megrendezésre, ahol a sok versenyző és családtagjaik kiváló hangulatot teremtenek: csapatokba összeverődött emberek, babáktól a nagyszülőkig. Szól a zene, minden kapható, mint egy búcsúban.
Állandó kellék a versenyre melegítő, tájfutó mezbe öltözöttek, szintén a baba kortól a nagyszülőkig. A tájfutás olyan sport ahol "nullától" 60 éves korig és felette különböző kategóriák vannak és mindenki a saját korcsoportjában és tempójában versenyezhet.
Csodálatos friss levegőn vagyunk, az erdőt szeljük át és szebbnél-szebb látványban és érzésben van részünk.
Sport, méghozzá nem is akármilyen, szükség van szívre és tüdőre. De nem lehet ám futni, mint az őrült, mert közben komoly szellemi munka is: szemünket és agyunkat végig a térképen kell tartani, hogy a legoptimálisabban válasszuk meg az útvonalunkat. Ha túl gyorsan futunk, kevés az oxigén az agyban és több a hiba. Meg kell találni az optimumot.
Akinek kedve van kipróbálni jelezze és továbbítom a lehetőségeket, hogy mikor és hol lehet csatlakozni.