Nyitás előtt kongott a körcsarnok. Vajon lesznek érdeklődők? Csak egyszer-kétszer hallottam a programról a médiumokban, pedig résztvevőként még figyeltem is rá?
Jött az első hír, hogy a bejárat előtt sor kígyózik. Aztán eljött a nyitás pillanata és mintegy varázsütésre megtelt a tér.
A standunk előtt hosszú sor alakult ki, legalább 20-30 méteres és az emberek hármasával álltak.
Úristen, mi lesz itt?!
Elkezdtük a munkát, nem volt megállás. A kilencedik páciensnél már 8 bőrráknál tartottunk – persze mindez három páciensen.
Néhány óra múltán, amikor már láttam, hogy milyen tempót bírunk, kiszámoltam, hogy a hátralévő időben hány páciens fog beleférni: még 50. Kiszámoltuk ki az 50. Akik utána álltak, elmondtam, hogy sajnálom, de már nem fognak beleférni. Szétszéledtek.
Amikor ismét a sorra pillantottam az ugyan olyan hosszú volt. Később a rendezők állítottak egy hosszteszt a sor végére, de feladta: hiába mondta, hogy ne álljanak mögé, nem figyeltek rá.
Telt az idő, nem fogyott a sor. Eleinte a szervezők próbálták a várakozókkal közölni, hogy a szűrésnek sajnos fizikai korlátai vannak, ami az idő és az én erőnlétem.
Végül megjelent 4-5 marcona fiatalember, akik sorfalat álltak a standunk előtt. Orvosként képtelen lettem volna az egészségükért aggódó és tenni vágyó páciensek szemébe nézni és azt mondani nem vizsgálom meg őket. Szerencsére ezt megtették helyettem, de így is elég kellemetlen volt.
Ráadásul előző nap futóversenyen voltam és másnap is futóversenyre mentem, de egy verseny nem érhet fel az aznapi tempómmal.
10 óra alatt 10 percet pihentem, de tetszett.
A SZ.É.P. program saját blogja megtalálható ide kattintva.
