Egy olyan történet, amit orvosként nem hinnék el, ha más mesélné…
Szokásos módon a biopiacon vásároltunk. Beálltam a sorba az egyik bódé elé. Előttem egy középkorúnál, kissé idősebb hölgy állt. Egyszer csak belém hasított az érzés, hogy ennek a hölgynek a bőrén rosszindulatú daganat van. Teljesen egyértelműen éreztem, olyannyira, hogy el is kezdtem keresni. Hajolgattam mögötte és elkezdtem végignézni a ruhája által nem fedett részeket. A jobb karján könyöktájon meg is találtam a bőrrákját. Nem akartam hinni a szememnek.
Megszólítottam a hölgyet, közöltem, hogy orvos vagyok és a kezén problémát látok.
Erre ő felháborodottan válaszolta, hogy náluk több orvos is van a családban, már mondták neki, hogy menjen szakororvoshoz, de ő nem foglalkozik vele. Különben is már volt ilyen elváltozása, de az magától elmúlt. Ezt követően kiállt a sorból és elment.
1 – mi lett volna, ha ruhája által fedett területen van a daganat? Akkor azt mondom, hogy volt egy bizonytalan érzésem…
2 – hihetetlen, hogy velem is megtörtént egy ilyen eset: a továbbiakban sokkal jobban odafigyelek a megérzéseimre.
3 – ez nem fog elmúlni a hölgy karjáról :-(
4 – azt hihetnénk, hogy aki a biopiacra jár, az ad az egészségére. Ezek után mit gondoljak? Ez a hölgy mit keresett ott?
4 – vajon jó-e, hogy kéretlenül közlöm valakivel, hogy mit látok? Ezt megbeszéltem barátaimmal és egyértelműen azt javasolták, hogy a jövőben is szóljak nyugodtan, mert aki eszénél van, az örül neki. Aki hülye, az meg…
