HE, amikor megtudta, hogy munkahelyén bőrrákszűrés lesz, eldöntötte, hogy megvizsgáltatja magát, bár nem volt semmi konkrét mutatnivalója.
Rászánta az idejét és pénzét, eljött.
A vizsgálat során egy kezdődő rosszindulatú melanomát találtunk a jobb térde felett. Már ott a helyszínen megmondtuk neki, hogy rosszindulatú daganat van a bőrén és ezt sürgősen meg kell operálni. Ezt a véleményt írásban is megkapta.
Műtétre nem jelentkezett, ezért többször próbáltuk hívni, de nem sikerült elérnünk.
Mindez két évvel ezelőtt történt. Nemrég összegyűjtöttük azokat a pácienseinket akiknek az ügye nem lett lezárva valamilyen okból és kiküldtünk nekik egy levelet.
HE erre a levélre reagálva bejelentkezett műtétre. A műtét megtörtént és a szövettan kezdődő melanomát igazolt – MÉG KÉT ÉV UTÁN IS!
Elmondtam a hölgynek, hogy akkora szerencséje van, mintha a lottó nevű szerencsejátékon öttalálatos szelvénye lenne. A közel évtizedes szakmai pályafutásom során még nem láttam arra példát, hogy egy melanoma két év alatt nem nő semmit és nem ad áttéteket.
Természetesen nem hagytam ki, hogy megkérdezzem: miért nem jött el korábban műtétre? Azt válaszolta, mert "nem változott semmit".
Számomra nagyon megdöbbentő és elgondolkoztató, hogy valaki eljön szűrésre, ott a szakorvos közli vele a diagnózist, majd mindezt figyelmen kívül hagyva saját döntést hoz, felülbírálva a szakembert.
Na, ebből vonjam le a következtetést, hogy vajon a páciensek hogyan gondolkoznak és hogyan közöljük velük a diagnózist, hogy komolyan is vegyék.
A hölgynek irdatlan mázlija van, hogy még él.
