BM szintén a húszas éveiben jár és szintén részt vett a szűrésünkön. A hátán, a gerincvonal bal oldalán találtuk a fenti képletet, melyről az alapos vizsgálat után felállítottuk a melanoma klinikai diagnózisát. (A klinikai diagnózis az, amit az orvos a fizikális vizsgálat alapján állít fel, tehát még nem a végleges eredmény; az a szövettani diagnózis). Az egyetlen dolog, ami kissé elbizonytalanított az az, hogy a páciens és az édesanyja is állították, hogy a kérdéses növedék hosszú évek alatt változatlan maradt.
Természetesen közöltük vele a rossz hírt. Megtörtént a műtét is, a szakma szabályai szerint biztonsági zóna ráhagyásával, ami azt jelenti, hogy nagyobbat vágtunk, mintha egy anyajegyet vennénk ki.
Minden melanomás szövettant izgatottan várok. Meglepetés volt, amikor megláttam az eredményt, ami egy nagyon szabálytalan elváltozást, de jóindulatú anyajegyet igazolt. Még egy hét volt hátra a varratszedésig, ezért azonnal felhívtam a jó hírrel, hogy ne izguljon. Természetesen nagy volt az öröm.
Orvosi ügyekben azt gondolom, hogy utólag könnyű okosnak lenni. A képeket elnézve most is melanomát véleményeznék és csak örülni tudok, ha még sincs igazam. Sajnos ritka az ilyen eset.
Ilyenkor szoktam elgondolkozni azon, hogy vajon érdemes-e közölni a klinikai diagnózist, vagy várjunk a szövettanig, ami úgy is megmondja, hogy mi a helyzet. Persze ezt nem lehet csinálni, ugyanis a nagyobb műtéti metszést illik megmagyarázni.
Ha belegondolok, hogy min mehetett keresztül ez a páciens egy hét alatt, akkor rossz érzésem van, de annál nagyobb az öröm, ami most érte.
Azt gondolom rendjén vannak úgy a dolog, ahogy történtek.
