Minden hónapban van egy hír a TV-ben, rádióban, amikor azt firtatják, hogy melyik orvos milyen tévedése milyen károkat okozott.
Az orvos munkaeszköze az ember, így ha téved, nagyot téved, mert emberi áldozattal jár – ez a szakmájából következik.
Ezért van az, hogy az orvosok dús gazdag emberek, hiszen meg van fizetve az a roppant felelőség, amelyet nap mint nap vállalnak.
Ennyi pénzért elvárható, hogy ne is tévedjenek – mondhatnánk. De mivel az orvos is ember, és aki dolgozik, az hibázik is, így egyszer-egyszer bizony becsúszhatnak hibák.

Addig ez rendben van. Amit viszont nem értek az az, hogy miért kell ezt úgy beállítani, mintha az orvos a társadalom ellensége lenne, akit ismét rajtakaptak egy ármányán, ismét leleplezték egy gaztattét. Egyébként sok ilyen gaztette van, amik mind rejtve maradnak, de most, most rajtakaptuk, világgá is kürtöljük.
Nem értem a híradások attitűdjét és szándékát. Nem értem a média szándékát. Vajon mi a célja ezekkel a szelektált hírekkel? …hogy nem a társadalmi bizalom építése, az biztos.

Arról miért nem szólnak a hírek, hogy az orvosok – ugyan munkaköri kötelességből – de naponta életeket mentenek, reményt adnak, gyógyítanak, stb.
Csak a mi cégünk, a Melanomamobil egyedül az elmúlt három évben több mint 7000 szűrővizsgálat elvégzése közben több tíz családot kímélt meg a fájdalmas, könnyes, szenvedéssel, gyásszal teli széthullástól. Erről miért nem szólnak a híradások?
Miért? Mert csak tesszük a dolgunkat. Jól tesszük a dolgunkat. Hiszen ezt ígértük. Ez természetes, nincs ebben semmi hírérték.

Mondhatom szép kis világban élünk. A médiának egy kicsit nagyobb felelőséggel kéne bánnia azzal a hatalommal, ami a birtokában van és – ugyan a profitot én is nagyon fontos dolognak tartom, de néha más szempontokat is érvényesíteniük kéne. Egy bank megteheti, hogy csak a profittal törődjön, egy kommunikációs szakember nem.

Tegnap felkerestem néhány háziorvos kollegát, hogy a professzionális melanoma és bőrrákszűrés lehetőségéről tájékoztassam őket a városukban, ahol rendelnek.
Az egyikőjük, miután befejeztük a beszélgetést az asszisztensnőjével előkerestette egy 24 éves fiú aktáját, mely szerint nem rég az egyik karjáról egy Clark IV, Breslow 2,5mm mélységű melanomát távolítottak el. Az őrszem nyirokcsomója már pozitív volt, ezért a hónaljából az összes nyirokcsomót kivették. Ennyi. Most jól van, időnként kontrollra jár.

Nagyon kíváncsi lennék, vajon mi lehet annak a fiúnak a fejében most. A következőket gondolom 10 év tapasztalata alapján, amit melanomás betegek között töltöttem el:
"Már magamhoz tértem a sokkból, amit a melanoma eltávolítása és az áttét eltávolítása okozott. Nagyon megijedtem, örülök, hogy most már semmi bajom, jól érzem magam, néha húzódik csak a seb.
Változtattam az életmódomon is: egy kicsit többet sportolok, egészségesebben eszem és már alig dohányzom. A napot teljesen elkerülöm. Néha kontrollra kell mennem, ami előtt mindig izgulok, de utána minden ok."
Valahogy így képzelem.

Én teljesen kész vagyok, amikor ilyen esetet látok. Miért?
Mert én máshogy látom a dolgokat.
Az, hogy most jól van nem jelent semmit. Az ég világon semmit. Alig telik el egy, maximum két év és mint égből a villámcsapás érkezik majd az első és második áttét. Ezt nem is akarom tovább részletezni, nagyon sok szörnyűséget írhatnék.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy minimális esély azért van rá, hogy nem így lesz, de csak minimális.

Mi lenne az egyetlen, amit ajánlani tudnék neki? Mi lenne az, amit ilyen helyzetben én csinálnék, ha a helyében lennék azzal a tudással és tapasztalattal a melanomáról, ami nekem van?
Két dolgot: az első, hogy amíg jól vagyok és minden ok, elkezdeném ezerrel a Gerson terápiát, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csinálnám egy-két és ha megy, akkor három évig. Ha még mindig élnék, akkor egy kicsit visszavennék belőle és úgy folytatnám…
Ha jön a baj, akkor amim van és ami a családomat, az itthon maradókat még nem veszélyezteti, mindenemet pénzzé tenném, és annak hódolnék, ami az életben nekem a legtöbbet számít: utaznék, amíg bírom.

Egyik páciensünknek, akit az egyik nagy cégnél szűrtünk ki egyetlen anyajegye volt a bőrén, az is egy jelentéktelen, alig 3mm nagyságú. Ezen kívül még volt egy jóindulatú dermatofibromája.
Nem volt a bőrén semmi.
Ugye mindig elmondjuk, hogy melanoma szempontjából azok a legveszélyeztetettebbek, akiknek sok anyajegye és érzékeny bőre van. Neki egyik sem volt. Semmi nem volt a bőrén, csak az imént említett két apró növedék és egy melanoma.
A melanoma is éppen csak kezdődő, tehát alig látszott. Ő nem is látta, nem is tudott róla.
Péter mégis eljött a szűrésre. Nem azért, mert sok anyajegye van, nem azért mert változást látott. Látszólag semmi oka nem volt rá.
Azért jött el, mert a Dimenzió Egészségpénztár, aminek tagja rákszűréseket szervez és ezekre mindig elmegy.
Milyen érdekes: nem kell betegnek érezni magunkat, hogy elmenjünk egy szűrésre! Ha betegnek érezzük magunkat, az már nem szűrés, hanem egy panasz, tünet kivizsgálása.
A szűrés lényege, a tünet és panaszmentes populáció vizsgálata. Ettől szűrés.
Tehát Péter életét is az mentette meg, hogy mindenféle panasz, tünet nélkül, egyszerűen csak fogta magát és bejelentkezett, besétált a szűrésre.
Neki, mint egészségpénztár tagnak, aki visszakapja a szűrés árát, ráadásul így ingyenesnek is tekinthető.
Hogy van ez? Még egyszer: csak úgy eljött, nem került egy fillérjébe sem és meg van mentve az élete.
Ennyi lenne?