Leírok egy nagyon érdekes történetet, helyzetet, mellyel kapcsolatban nagyon kíváncsi vagyok az olvasóim véleményére is.
Múlt héten pénteken egy 34 éves fiatalember hajas fejbőrén kiszűrtünk egy melanomát. Tudta, hogy van ott valami, de nem vette komolyan.
Ahogy a vizsgáló orvos észlelte a melanomát, azonnal hívott engem. A fiatalember alig hagyta el a rendelőt, már meg is volt szervezve a sebészeti konzíliuma az Országos Onkológiai Intézetben. A sebésszel beszélve (a melanoma elhelyezkedése miatt fej-nyak sebész) ezen a héten szerdára kapott időpontot.
Hétfőn felhívott a páciens, hogy személyesen is szeretne találkozni velem. Ez a találkozás ma este a rendelésemen meg is történt.
A páciens az édesanyjával érkezett. Én is megvizsgáltam és elmondtam nekik, hogy mi a melanoma és, hogy milyen nagy a jelentősége a mielőbbi műtétnek.
Ők viszont a következőket mondták: egy másik kórházban van ismerősük, akivel persze beszéltek és csütörtökön reggelre kaptak időpontot egy bőrgyógyászati konzíliumra, ahol más orvosok is megnézik a melanomáját és elmondják véleményüket.
Igen ám, de emiatt nem történik meg a sürgőséggel előjegyzett műtét, csak később. Persze lehet, hogy egy-két napon nem múlik semmi, de az is lehet, hogy igen. Nem tudhatjuk.
Csúnya dolog, de elmondtam nekik, hogy nálunk (Melanomamobil) az Onkológiai Intzézet sebészén és pathológusán (aki a szövettant készíti) jobbat nem talál, bárkihez is megy. Senki nem lát annyi pácienst mint mi, sehol nincs ekkora tapasztalat és ilyen technológia.

Szóval: emberileg maximálisan megértem a pácienst, hiszen egy vélemény nem vélemény és teljesen jogos, hogy még egy szakembert meg szeretnének kérdezni. Ahogy az üzleti életben is egy árajánlat nem ajánlat. A jó és alapos döntéshez legalább három ajánlatot be kell kérni. Ráadásul van ismerősük is (de lehet, hogy éppen ez pechük).
Az én szemszögemből nézve, minden megtettünk, hogy mihamarabb eltávolításra kerüljön a melanoma, mert tudom, hogy ennek mi a jelentősége és erre ott ül velem szemben valaki, aki halasztani akarja a műtétjét. Nem mondhattam mást, csak, hogy megértem őket: hozzanak gyors döntést és legyen meg mihamarabb a műtét.
Ha nem lenne ismerősük, akkor már holnap elvégeznék.

Nagyon kíváncsi volnék a kedves olvasóim véleményére. Ők mit tennének, mit javasolnának, hogyan látják az esetet, akár az orvos, akár a páciens szemével nézve? Vajon jó, hogy a páciensnek volt ismerőse? Bízhat egy páciens egy valakinek a véleményében?
Bízom benne, hogy a szövettan végül korai melanomát igazol, és minden izgalom feleslegesnek bizonyul.