Egy korábbi bejegyzésben végigmentem a különböző szövettani szinteken és az ebből fakadó teendőkön. Most inkább a közös vonásokat keresem.
Nagyon sok a különbség a kórlefolyás és az esélyek tekintetében attól függően, hogy mit mutat a szövettan, de ez csak odafigyelés vagy szerencse kérdése, ti. hogy milyen korán lett kimetszve a melanoma.
Mi az, ami minden esetben közös? Az, hogy kialakult a melanoma.
Mit jelent ez? Azt, hogy a páciens szervezete olyan állapotban van jelenleg, hogy abban ki tudott alakulni egy rosszindulatú daganat, most az is mindegy, hogy ez éppen a melanoma.
Mi kell egy daganat kialakulásához? Elnézést, de nem a candida :-)
– genetikusan kódolt hajlam: nem tudhatjuk, hogy kinek mire van hajlama. Emelkedett hajlamra utal melanománál a világos, érzékeny bőr, szem, sok anyajegy és az, ha önmagának, vagy a vérrokonságban már előfordult ez a betegség.
Érdemes elgondolkozni azon, hogy szeretném-e tudni, hogy mire van hajlamom, ha ezt valaki meg tudná mondani…
– életmód: melanománál itt evidencia az UV ártalom és a leégések száma, de ide tartozik a táplálkozás, sport, stressz, káros szenvedélyek, stb. is.
Az, hogy a gének és az életmód milyen arányban alakítják ki a végeredményt bizonytalan, de egy kicsit a géneket érzem túlsúlyban, amin jelentősen lehet módosítani az életmód megváltoztatásával.
Szóval, mi is a kérdés? Melanomás lettem, mit tegyek?
Vagyis a szervezete olyan állapotban van jelenleg, hogy abban egy daganat ki tudott alakulni és bármikor jöhet még egy: akár melanoma, akár bármi más.
Ez azt jelenti, hogy nem is függ a szövettani eredménytől, hogy van-e tennivalóm jelenleg? Igen, így gondolom: akinek daganata alakult ki, de még ha olyan szerencsés vagy okos volt is, hogy azt időben eltávolították és így kapott egy esélyt, akkor is van teendője és abban a kényelmes helyzetben van, hogy még ideje is.
Mit szoktak mondani az orvosok (néha még én is)? Nyugodjon meg, a melanoma időben került eltávolításra, nem térhet vissza…. bla-bla. Vagy, már nem korai a daganat, ezért interferon kezelést ajánlunk… vagy azt sem. A hivatalos orvoslásnak korai melanomában nincs semmilyen javaslata, esetleg az interferon, de azt is kevesen bírják, és bizonytalan a hatása, létjogosultsága.
Miért mondunk ilyesmit? Mert ez van, ezt tanultuk vagy erre van idő. Mentségemre legyen mondva, hogy én legalább megosztom Olvasóimmal a gondolataimat, tudásomat és tapasztalataimat ezen a fórumon.
Mit mondanak a páciensek (a többség)? "Azt mondta az orvos, hogy sikerült a műtét, minden rendben. A laborjaim és a vizsgálatok eredményei is rendben és jól érzem magam. Minden ok. Remélem, megúsztam ennyivel."
(Az emberek, amíg egészségesek azt gondolják, hogy biztosan nem ők lesznek azok, akiknek daganata lesz, amikor van, azt gondolják, hogy biztosan nem ők lesznek, akiknek áttétje is lesz, de csak kevesen tesznek érte, hogy ez így is legyen.)
Vegyünk néhány konkrétumot:
– akinek daganata alakult ki és azóta sem változtatott, annak minden esélye megvan egy másikra, vagy egy áttétre
– az, hogy valaki jól érzi magát örömteli, de ebben a vonatkozásban nem jelent semmit
– az, hogy a laborok rendben vannak, nem jelent semmit. Előrehaladott betegség kell hozzá, hogy a tumormarkerek emelkedni kezdjenek, vagy a laborban bármi eltérés legyen
– az, hogy a vizsgálatok nem mutatnak semmit, az nagyon jó hír, de egy pillanatnyi helyzet, és lehet, hogy holnap nem így lesz, ha nem tesz semmit.
Tapasztalatom szerint a páciensek kitalálnak mindent, amivel önigazolhatják, hogy ne kelljen nagy és sokszor kényelmetlen változtatásokat tenniük eddigi életmódjukon, ami végül is, de egy betegséghez vezetett.
Komment:
Tisztelet a kivételnek: aki nem keresett kifogásokat és betegsége megismerésekor gyorsan információkat gyűjtött, majd változtatni kezdett, az jól csinálta. Kérdés még, hogy mibe kezdett.
Elnézést, ha néhol túl szögletes voltam, de egyértelműen akartam fogalmazni…
Folyt. köv.
