Azt mondják az állatorvosok, hogy könnyű nekünk humán orvosoknak, mert az állatokkal nem lehet beszélgetni.
Ez igaz. Ugyanakkor nem mindegy, hogy mit mond el a páciens, illetve, hogy az orvosnak különféle kérdésekkel milyen információhoz sikerül hozzájutnia.
Az igazság az, hogy néha nagyon nehéz releváns információhoz jutni, mert amire én igazán kiváncsi lennék, az a páciensnek nem tűnt fel, nem figyelt oda rá és így nem is tud a kérdésemre válaszolni.
Szóval innen üzenem az állatorvos kollegáknak, hogy előnyünk sokszor csak látszólagos.
Ezen kívül nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mi járhat az emberek fejében, amikor az anyajegyekről, szűrésről gondolkoznak, ha gondolkoznak ezen egyáltalán. Úgy gondolom, hogy ha tudom, hogyan gondolkoznak, akkor könnyebben tudok hatni rájuk.
Ezért kutatom a páciensek megértéseit.
Ma telefonon beszéltem egy páciensünkkel, és az egyik kijelentése azonnal szemet szúrt: "a szövettani leletben azt olvastam, hogy a melanoma nem terjedt tovább"
Tekintettel arra, hogy ez egy kulcsfontosságú pont egy páciens életében, amikor a saját esélyeit latolgatja, ezért most külön kitérek ismét erre a momentumra.
A szövettani lelet csak egyetlen egy esetben hordoz információt a fenti kérdés tekintetében, méghozzá akkor, amikor a diagnózis IN SITU melanoma. Csak ez az egy eset, amikor biztosan lehet tudni, hogy a melanoma nem terjedhet tovább, tehát nem adhat távoli áttéteket.
Minden más esetben, amikor a diagnózis nem in situ melanoma, ebben nem lehetünk biztosak, hiába olvassuk a leletben, hogy "nincs érbetörés", "nem látható satellita áttét", stb.
A szövettanász azt nem láthatja, hogy a műtét előtt már váltak-e le tumorsejtek a melanomáról, melyek a nyirok vagy vérkeringés révén távolabbra kerültek, így nem is írhat erről.
Az, hogy valóban leváltak-e sejtek a kiindulási daganatról sehogy nem dönthető el. Erre csak tippelni lehet a szövettani lelet paraméterei alapján, de ez nagyon bizonytalan.
Csak az idő mutatja meg, hogy mi a helyzet.
Ezért hangsúlyozom állandóan, hogy ideje korán el kell kezdeni valamit, és nem megvárni, hogy megjelenik az első áttét – ha egyáltalán megjelenik.
