Mostanában többször gondolkozom rajta, hogy mi a különbség a mostani életem és a régi életem között, amikor még az Onkológiai Intézetben dolgoztam, persze szakmai szempontból.

# 1 Az első dolog, amire szintén nemrégen döbbentem rá, igen érdekes.

Amíg az Intézetben dolgoztam és naponta vizsgáltam meg több tíz pácienst, az osztályon pedig melanomás betegeket kezeltem, addig azt hittem, hogy értek az anyajegyekhez, melanomához.

Mint ilyen szakembert sokan keresetek meg mindenhol, hogy nézzem meg az anyajegyeiket, mondjak véleményt, hadd nyugodjanak meg.

Én így is tettem, megnéztem és megmondtam a tutit, akik kérdeztek meg elhitték, amit mondok. Tudtam, hogy kevés olyan orvos van az országban, aki jobban értene ehhez nálam, hiszen ez az amivel a nap tizenegynehány órájában foglalkozom.

Hogyan változott ez, amióta a Melanomamobilnál dolgozom? Úgy, hogy ma már nem merem jóérzéssel megnézni senkinek az anyajegyeit és elmondani, hogy mit gondolok.

Mi történt? Mi változott?

Egyszerű: a szűréseket úgy végezzük, hogy minden anyajegyet lefényképezünk speciális kamerákkal, függetlenül attól, hogy én, vagy bármelyik orvosunk mit gondol az adott anyajegyekről. A másik, hogy minden hozzánk forduló páciens anyajegyeit legalább két orvos látja egymástól függetlenül.

Ok, de mégis mi történt, miért változtam meg?

Többször előfordult velem az, hogy a szűrés során megvizsgáltam a pácienst és elmondtam neki, amit gondolok – amit korábban is mondtam volna ilyenkor -, hogy minden oké, megnyugodhat, nem látok semmi aggasztót. Igen ám, de ekkor jött a képek elemzése és összehasonlítása a korábbi állapotokkal.

Ott ültem a képernyő előtt és néztem annak a páciensnek az anyajegyeit, akit nemrég megnyugtattam és aki azóta boldogan éli az életét és vár a leletére, ami megerősíti majd a szóban közölt véleményemet.

Csakhogy a képek összehasonlításakor mit látok: egy korábbi alig észrevehető anyajegy, ami most is jellegtelen, szabályos semmiség, a háromszorosára nőtt és így 3mm nagyságú. Van benne egy alig észlelhető szabálytalanság is a 100x-os nagyítású képeken.

Azonnali műtéti javaslat. A páciens megkapja a leletet és ledöbben. “De hát a doktorúr azt mondta, hogy minden rendben?! Most meg azt írja, hogy műtét?” Hatalmas csalódás, hatalmas villámcsapás a szívbe és a gyomorba, ami összeszűkül ettől.

Eljön a műtét, ami picike, alig 10 perces semmiség, de mégis csak egy műtét.

# 2 …és ezen a ponton érkeztünk el a második dologhoz, ami változott. A műtétnél elmondom a páciensnek, hogy még a legrosszabb lehetőség, vagyis a melanoma diagnózisa is oké, mert olyan korán vagyunk, hogy ez az aprócska műtét 100%-os gyógyulást fog eredményezni. Az Onkológián nagyon ritkán mondhattam ilyesmit. Általában ott egymásra néztünk mi orvosok egy egy melanoma felett és mi már tudtuk azt, amitől a páciens csak félt: itt nagyon rossz és keserű vég várható. Az Onkológiára későn érkeztek a betegek, akkor, amikor ők azt gondolták, hogy már ideje orvoshoz fordulni. Most meg olyan melanomákat szűrünk ki, egyiket a másik után, amiről még én magam, mint ezzel foglalkozó specialista sem tudom megmondani, hogy az.

Elvégzem a műtétet és jön a szövettan, hogy in situ vagy Clark II-es melanoma és csak ismételni tudom magam, amikor a szövettani eredményt ismertetem a pácienssel: “ugyan a diagnózist szörnyű hallani, de Ön meggyógyult, nincs oka aggodalomra, bőven időben voltunk.” Nagyon nagy dolog egy melanomás páciensnek ilyesmit mondani.

# 3 …és végül, még egy dolog változott: egy árban van nálunk a szűrés és az onkológiai konzultáció. Ez utóbbi az, amikor a melanomás szövettan birtokában megbeszéljük a pácienssel és hozzátartozóival, hogy mit lehet tenni ebben a helyzetben. Korábban ebből volt több az életemben, most az előbbiből.

Nagyon lesújtó élmény és még gyakran az én kemény pszichém is megbillent, amikor egy tizen- vagy huszon éves pácienssel kellett a halál lehetőségéről beszélni.

Örülök, hogy ma már ebből van kevesebb és a sikerélményből több. Ma már az a mondat dominálja a munkám, hogy “Ön meggyógyult!” Boldog vagyok ettől és elégedett.

Azt mindenki maga döntheti el, hogy inkább szűrésre jön, vagy onkológiai konzultációra.

ÉRDEKKONFLIKTUS: van. Anyagi érdekem is, hogy minél többen megértsék, hogy mi a szűrés jelentősége és minél többen jöjjenek el hozzánk még időben, illetve minél több embernek mondhassam, hogy meggyógyult, de ezt vállalom.