Először is köszönöm Petrának, hogy írt nekem és hiányolt egy újabb blogbejegyzést. Az ilyen apróságok elegendőek ahhoz, hogy az ember új lendületet kapjon. Egy kis bíztatás mindig mindenkinek jót tesz. Nem terveztem, hogy most újabbat írok, de ennek hatására mégis megteszem.
Másodszor ezt a blogbejegyzést csak félig írom én, a fő gondolatokat egyik páciensünk írta (Tímea), akinek beleegyezését kértem, hogy levelét megoszthassam másokkal.
Az egész egy egyszerű kérdéssel indult, amiből naponta többet is kapunk, de végül nagyon értékes, elgondolkoztató és számomra megdöbbentő megismerésekkel és tapasztalatokkal zárult.
„Kedves Doktor Úr!
Kérdésem, hogy amennyit változott az anyajegy az sürgetővé teszi-e a levételét, mert persze nem szeretném kockáztatni a melanomát (ezért is érzem fontosnak, hogy évente járjak a szűrésre), de ……. elképzelhető, hogy mondjuk 1 évet halasszam az anyajegy levételét?
Másik az, hogy ha nem nagy gond, akkor hadd nézzem meg az előtte utána képeket! Annyira érdekel, hogy mit láttak önök! Alapvetően rendkívül kíváncsi ember vagyok és szeretem megérteni, hogy mi történik! Másrészt édesapám is orvos (háziorvos) és szeretném neki is megmutatni :)”
Ez volt a kérdés. Tímeának a második szűrése után, amikor már össze tudjuk hasonlítani minden anyajegyét a korábbi felvételekkel, műtétet javasoltunk, mert az egyik apró anyajegyében változást láttunk. Minden ilyen változás magában hordozza a melanoma lehetőségét és ezt ki kell zárni.
Miután ismét megnéztem a felvételeket, azt válaszoltam, hogy a kép alapján sajnos nem tudom biztonsággal kijelenteni, hogy ez nem melanoma. Így a javaslatot továbbra is fenntartjuk, de a döntés az övé. Levelemhez mellékeltem az összehasonlító képeket az érintett anyajegyről, ahogy kérte.
(Felül látszódnak a makroszkópos képek, alul a speciális, ún. dermatoszkópos képek. Ez utóbbiakon látszik a pigmentszerkezet változása, ami alapján kijelenthető, hogy ez nem egy békés, változatlan anyajegy, hanem biológiailag aktív, változik, szerkezete szabálytalan, tehát melanomára gyanús.)
Levelemre az alábbi választ kaptam:
„Sokat segített, mert így már én is egyértelműen látom a változást! Szabad szemmel abszolút semmit nem vettem észre. Itt van az, hogy már van összehasonlítási alap a tavalyi képekkel és ennek szemmel látható eredménye. Ma megint győzködtem a kollégáim, hogy ők is menjenek el szűrésre…kifejezetten azt a kolléganőmet, akinek édesanyja melanoma miatt hunyt el.
Jövő keddre bejelentkeztem műtétre Önökhöz….. :) Remélem a szövettanom jó lesz!”
Ennek nagyon megörültem, mert olyan szépen és tömören foglalja össze a lényeget, ahogy még én sem tudnám megírni, pedig én ezzel fekszem és ezzel kelek.
Először is Tímea a saját szemével győződhetett meg róla, hogy az anyajegye, amin szabad szemmel semmi nem látható, mert olyan pici, tényleg megváltozott. Ilyenkor gondolkozom el azon, ahol szabad szemmel döntik el, hogy melyik anyajegy szabályos és melyik nem, ott ezt hogyan vennék észre. Sok olyan melanomát diagnosztizáltunk már, amin nem látszott semmi és a helyszínen a páciens azt a szóbeli tájékoztatást kapta az szűrést végző orvosunktól, hogy minden rendben van, de a leletében, miután a kiértékelő központunkban elvégeztük az összehasonlító elemzést, mégis műtétet javasoltunk. (A legutóbbi ilyen korai melanomás estünk itt található, de ezt csak az angol blogomban írtam meg egyelőre)
Amikor az ilyen eseteket megosztom a kollégákkal, akkor szörnyülködnek, hogy ezek után mit mondjanak azoknak a pácienseiknek, akiket nem a MelanomaMobil-os munkájuk során vizsgálnak meg. Ott hány melanoma maradhat diagnosztizálatlanul? Nagyon izgalmas kérdés és örülök, hogy még ők is ennyire átérzik ennek a súlyát.
A másik kiemelendő dolog, hogy Tímea miután igazán megértette a szűrés és a módszer lényegét, úgy érezte, hogy kollégáival is meg kell osztania ezt, különösen azzal a kolléganőjével, akinek az édesanyja melanomában halt meg. Itt tudni kell, hogy a melanománál az egyik legkomolyabb szempont a genetikai hajlam. Az említett kolléganő így igen magas rizikóval él, de ő nem érti, hogy miről van szó, ahogy Tímea sem értette korábban, mint az a következő leveléből ki fog derülni.
Ezek után írtam neki, hogy hadd publikáljam a levelezésünket a tanulságok miatt. Erre az alábbi levelet írta, ami egy újabb szakmai gyöngyszem:
„Én már egyetemista korom óta járok az anyajegyeimet átnézetni bőrgyógyásszal, de soha nem voltam ilyen bizalommal a szűrés iránt. Ez már csak abból is látszik, hogy azt az anyajegyet, amit végül Ön vett le tavaly, már évekkel korábban javasolták levetetni megelőzési célból, de akkor valahogy nem éreztem olyan szükségesnek, el tudtam bagatellizálni, hogy minek szedessem le, hisz ilyen alapon az összeset levetethetném, mert mind ugyanígy néz ki. Persze azért mindig bennem volt, hogy nem biztos, hogy nem a saját életemet kockáztattam ezzel. Így találtam a MelanomaMobilra az interneten és mentem el Önökhöz. Most, a jelen esetben azonban, a több orvos egybehangzó véleménye ellen (hisz Önöknél többen is látják az elkészült képeket), illetve hogy én is láttam a képeken a változást… nincs apelláta :)”
Itt leírja, hogy már régóta jár szűrésre és már korábban javasolta orvos az egyik anyajegy levételét. De ő felülbírálta ezt a döntést. Ez egy nagyon érdekes pont, most a konkrét esettől eltekintve. Ennyire bízunk egy orvos véleményében? Én, mint laikus felülbírálhatom egy szakember véleményét? Mit kockáztatok ezzel? Ezt Tímea is megfogalmazta és jól látja, hogy az életét kockáztatta ezzel. Neki szerencséje volt, de több páciensnek nem. Éppen nemrégen írtam a meghökkentő eseteinkről, ami pont erről szólt.
…de most, hogy nálunk több orvos is látja egy páciens képeit, és leginkább az, hogy Ő is látta a saját szemével a saját anyajegyét, már elég meggyőző volt a műtét elvégzéséhez.
A beavatkozásra múlt héten került sor és várjuk a szövettant. Bízom benne, hogy nem lesz melanoma és megnyugodhatunk.
Tímea esete nem egyedi. Sok páciensünk ír ilyen ügyben, de még többen nem veszik erre a fáradtságot, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyják a javaslatunkat. Ez éppen olyan, mintha egy golyót tennénk a tárba, megforgatnánk azt, majd a halántékunkra szegezve meghúznánk a ravaszt.
Sokat tapasztalt orvosként, aki ezerszer meggyőződtem már az egészség múlandóságáról, azt gondolom, hogy életünk nem orosz rulett tárgya, különösen, ha családanyaként, apaként másokért is felelősséggel tartozunk.
