Gondoltam, egy újabb szabadnap, amikor dolgozhatok.
Reggel bekapcsoltam a tévét, hogy röviden belenézzek az előkészületek eseményeibe.
Most, 6 órával később tudtam felállni a képernyő elől, amihez úgy szegeződtem, mintha a legerősebb mágnes vonzott volna.
Az az erő, ami nem engedett el, a meghatottság, a szeretet, a csodálat érzései voltak.
Magyar szemmel leírhatatlan az érzés, aminek szemtanúja voltam itt Londonban.
Egy valóságos tündérmese. Egy halandó házaspár beíratja a lányát az egyetemre. Itt a lány megismerkedik egy herceggel, aki később megkéri a kezét.
Tegnap este Kate, aki egy csinos, határozott, visszafogott, tanult lány a családjával beköltözött a Goring hotelbe, ahol az utolsó estéjét töltötte, mint a pórnép egyik tagja.
Ma reggel 10:51 perckor beszállt egy Rolls-Royce-ba, hogy a Westminster Abbey-hez hajtson.
Mindenki arról beszélt, hogy vajon milyen ruhája lesz, ki tervezte azt.
Miközben Kate-re vár a világ, az a 2 milliárd ember, aki követi az eseményeket, Willmos és Harry herceg, a Királynő és a királyi család többi tagja is az Abbey-hoz hajt.
Megérkezik az 1900 hivatalos vendég egyikeként David és Viktória Beckham és Sir Elton John is.
Óriási üdvrivalgás követi mindenhol a tündérmese szereplőit, különösen amikor Kate kiszáll az autóból és belép a templomba, hogy egy óra múlva, mint egy hercegnő lépjen ki onnan.
A templomba behallatszik az utcán várakozó tömeg morajlása, amikor a kivetítőkön hallják William és Kate egymásnak elmondott esküjét.
Külön élmény volt látni Kate szüleinek az arcát, a büszkeséget, a meghatottságot. Nem hiszem, hogy a korábban stewardess-ként és légi irányítóként dolgozó, később party-kellékekből milliomossá váló pár gondolta volna, hogy valaha a királyi család tagjai lesznek.
Hintó vitte a párt a Buckingham palotához, amit egy óra alatt fegyelmezetten körülvett a tömeg és mindenki ugyan arra várta: az első, hivatalos csókra.
Ahogy az be volt tervezve, pontban délután 1:25-kor a tündérmesénk szereplői megjelennek az erkélyen, hogy elcsattanjon a híres és várva várt csók.
Megjelent az újdonsült hercegnő, akit a kommentátorok még Kate-nek szólítottak, mielőtt belépett a templomba, azonban, amikor kilépett onnan már Catherine volt, Willmos herceg felesége.
Utána jöttek a mese mellékszereplői, a királynő, hercegek és Catherine szülei.
A csók váratlanul történt meg és rövidke volt. A különleges inkább az volt, hogy a csók másodszor is elcsattant.
Szerintem külön írni fognak a kommentárok arról a pillanatról is, amikor Catherine kilépett az erkélyre és meglátta a lába alatt elterülő hatalmas, éljenző, színes tömeget és önkéntelenül azt mondta: „Wow” Nagyon őszinte volt, nem szokott még hozzá ehhez…
Lenyűgöző volt a szervezettség, a rendőrök és katonák fegyelmezett és professzionális szereplése, az emberek szeretete és rajongása.
Most, hogy vége, érzelmileg feltöltődve visszatérek a munkámhoz és azt gondolom, hogy bárcsak otthon, Magyarországon is megtapasztalhatnám ezeket az érzelmeket, szervezettséget és fegyelmet.
