Tegnap felkerestem néhány háziorvos kollegát, hogy a professzionális melanoma és bőrrákszűrés lehetőségéről tájékoztassam őket a városukban, ahol rendelnek.
Az egyikőjük, miután befejeztük a beszélgetést az asszisztensnőjével előkerestette egy 24 éves fiú aktáját, mely szerint nem rég az egyik karjáról egy Clark IV, Breslow 2,5mm mélységű melanomát távolítottak el. Az őrszem nyirokcsomója már pozitív volt, ezért a hónaljából az összes nyirokcsomót kivették. Ennyi. Most jól van, időnként kontrollra jár.
Nagyon kíváncsi lennék, vajon mi lehet annak a fiúnak a fejében most. A következőket gondolom 10 év tapasztalata alapján, amit melanomás betegek között töltöttem el:
"Már magamhoz tértem a sokkból, amit a melanoma eltávolítása és az áttét eltávolítása okozott. Nagyon megijedtem, örülök, hogy most már semmi bajom, jól érzem magam, néha húzódik csak a seb.
Változtattam az életmódomon is: egy kicsit többet sportolok, egészségesebben eszem és már alig dohányzom. A napot teljesen elkerülöm. Néha kontrollra kell mennem, ami előtt mindig izgulok, de utána minden ok."
Valahogy így képzelem.
Én teljesen kész vagyok, amikor ilyen esetet látok. Miért?
Mert én máshogy látom a dolgokat.
Az, hogy most jól van nem jelent semmit. Az ég világon semmit. Alig telik el egy, maximum két év és mint égből a villámcsapás érkezik majd az első és második áttét. Ezt nem is akarom tovább részletezni, nagyon sok szörnyűséget írhatnék.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy minimális esély azért van rá, hogy nem így lesz, de csak minimális.
Mi lenne az egyetlen, amit ajánlani tudnék neki? Mi lenne az, amit ilyen helyzetben én csinálnék, ha a helyében lennék azzal a tudással és tapasztalattal a melanomáról, ami nekem van?
Két dolgot: az első, hogy amíg jól vagyok és minden ok, elkezdeném ezerrel a Gerson terápiát, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csinálnám egy-két és ha megy, akkor három évig. Ha még mindig élnék, akkor egy kicsit visszavennék belőle és úgy folytatnám…
Ha jön a baj, akkor amim van és ami a családomat, az itthon maradókat még nem veszélyezteti, mindenemet pénzzé tenném, és annak hódolnék, ami az életben nekem a legtöbbet számít: utaznék, amíg bírom.
