Mindannyiunk közös vágya, hogy lássuk, ismerjük a jövőt. Biztosan eljátszott már a gondolattal: vajon mit tenne, ha ismerné az Önre váró eseményeket, történéseket?
Nagy, multinacionális cégek külön futurológusokat alkalmaznak, akik igyekeznek megjósolni a jövőbeni trendeket, amelyre a cégek a stratégiájukat építhetik… és ezért sokat áldoznak.
Azonban van a jövőnek egy jól megjósolható szegmense, amivel kapcsolatban azt várhatnánk, hogy az emberek örömmel csapnak le erre a tudásra és örömmel hasznosítják az ebből származó tapasztalataikat, de nem így van.
Egészség és szépség.
Közhely, hogy a jövőnknek ma rakjuk le az alapjait, de attól igaz.
Aki fiatal éveit végigszoláriumozza, az bizton számíthat rá, hogy idősebb korára – úgy 35-40 körül, amikor egy nő még mindIg szép akar lenni, sőt még később is – bőre foltos lesz, ráncos és csúnya. Ebben a korcsoportban lévő nők azt kérdezik, hogy mit tehetnek szétnapozott bőrükkel, de már nem sokat. Van néhány méreg drága és bizonytalan kimenetelű eljárás (rejuvencáció), de az már nem lesz az eredeti.
Ugyan ez igaz az egészségünkre. Magyar emberként arra számíthatunk, hogy 50-60 éves korunk körül valamilyen krónikus betegség áldozatai leszünk. A jövőt látjuk. Teszünk ellene?
Akkor nem lenne ennyi bagós, kövér, lusta ember mindenhol.
Ezek után nem is értem, hogy miért akarjuk ismerni a jövőt, ha úgy sem kezdünk semmit az ismeretekkel.
Lehet, hogy csak addig izgalmas, amíg nem ismerjük?
