Egyre több olyan hozzászólás érkezik, amikor páciensek a véleményemet kérik az esetükkel kapcsolatban.
Teljesen megértem ezt az igényt, hiszen ilyenkor az egyik legrosszabb dolog a bizonytalanság érzés és az információ hiány (ami ugyan az).
Ugyanakkor sajnos, nem szívesen válaszolok, persze nem azért mert nem szeretnék, inkább azért, mert nem érzem korrektnek és helyénvalónak.
Ezekben a megkeresésekben a páciensek összeszedik az általuk lényegesnek vélt paramétereket, melyeket megírnak nekem a véleményem kérve.
Ezek az adatok viszont nem feltétlenül azok, amelyekre én kíváncsi lennék, illetve csak töredéke annak, amire szükségem van.
A véleményem kialakításakor átnézem az összes leletet, alaposan kikérdezem a pácienst, beszélgetünk, kissé megismerjük egymást. Korábban írtam is, hogy ez a rövid megismerés segít megtalálni az egyéni hangot és azt a finom határvonalat, amit és ahogy még mondhatok, vagy amit már nem.
Így egyénileg hangolva lehet megadni azt a tudást, motivációt és kezdeti lökést, ami a szükséges teendők elvégzéséhez kell.
Szóval, arra kérem az olvasóimat, hogy ne hozzanak ilyen kérésekkel nehéz helyzetbe. Ezen túlmenően abban a szerepben sem szeretnék tetszelegni, hogy ez egy olyan fórum, ahol a doktorúr megmondja a tutit.
Általában az ilyen levelekből szeretem kivenni a fontos tanulságokat, mindenkire vonatkozó lényeget és ezekről írni részletesebben.
Persze továbbra is várom a kérdéseket, legyenek azok akár személyesek is és ezek alapján igyekszem úgy írni, hogy a legtöbben megtalálják a szükséges válaszokat a helyzetükben.
Köszönöm a megértést.