Pácienseimmel beszélgetve kristályosodott ki ez a jelenség. Kíváncsian várom az olvasók észrevételeit.
Miután többen elmesélték ez irányú tapasztalataikat állt össze a kép és miután én beszéltem erről pácienseknek, többen mondták, hogy vannak hasonló élményeik.
A legmarkánsabban egy 34é férfi páciensünk mondta el, akinek hátán, szűrés során melanomát találtunk. Amikor túl volt a műtéten és megértette a szövettani diagnózist, akkor tudatosult benne, hogy mi is történt vele és élete legjobb döntéseként aposztrofálta, amikor elhatározta, hogy részt vesz egy ilyen vizsgálaton.
A férfi abszolút rizikó csoport: érzékeny, világos bőr, sok anyajeggyel, tehát teljesen jogosan merült fel benne is az igény, hogy bőrrákszűrésre jöjjön. Elmondása szerint 5 éve ezt meg is tette. Akkor a bőrgyógyász szakorvos – elmondása szerint – értetlenül nézett rá, kapkodva, gyorsan, felületesen végignézte, mondván, hogy ilyesmire neki nincs ideje, amikor kint vár a sok beteg és érezvén, hogy nem a legalaposabban járt el, nem kért pénzt a pár percért.
Ez az esemény olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy 5 évnek kellett eltelnie, hogy ismét rá vegye magát a szűrésre. Micsoda szerencse, hogy a sorsa mostanra időzítette a melanomát. Mi történt volna, hogy mondjuk az ominózus eset után két évvel jön és azért nem fordul orvoshoz, mert a saját bőrén tanulta meg, hogy csip-csup ügyekkel nem szabad a bőrgyógyászokat zavarni.
Az elmúlt években egyre több szó esik a bőrrákokról, a melanomáról és nem csak szakmai körökben, úgyhogy bízom benne, hogy ma már nem fordulna elő ilyen eset és egy bőrrákszűrésre jelentkező pácienst tisztességgel, türelemmel és megfelelő szakértelemmel ellátna bármelyik bőrgyógyász kollega, legyen az magán orvos, vagy állami alkalmazott.
