Azok a páciensek, akiknek megmentjük az életét, valahogy a szívemhez nőnek. Többükkel a normál orvos-beteg kapcsolatnál bensőségesebb viszonyt ápolok, követem a sorsukat, de ez szerintem természetes is.
Van egy különösen kedves páciensem, aki még 20 éves sem volt, amikor egy nagyon korai melanomát találtunk rajta és akivel sokat szerepeltünk együtt különféle médiumokban ennek kapcsán.
Ma beszélgettünk a menedzsmenttel a marketingről és szóba kerültek a megmentett pácienseink is. Ekkor az egyik munkatársnőm megszólalt, hogy H (nevezzük őt így) már 2008 óta nem volt kontroll vizsgálaton nálunk, pedig nyilatkozataiban azt mondja, hogy fél évente jár. Engem is kezdett érdekelni az ügy és megígértem, hogy felhívom és megkérdezem őt erről.
Fel is hívtam és megkérdeztem, hogy az elmúlt több mint két évben miért nem volt kontroll szűrésen.
Azt gondoltam, ha valaki érti, hogy mi a szűrés jelentősége, és különösen a mi módszerünkké, amikor minden anyajegyet egyenként összehasonlítunk a korábbi állapotaival, aminek konkrétan ő is köszönheti az életét, az pont H.
Így nagyon érdekelt, hogy mit fog mondani.
A következőket mondta (persze nem szó szerint, szabadon idézem):
A műtét után a háziorvos azt mondat neki, hogy negyedévente kontrollra kell járnia a kórházba, bőrgyógyászatra, ahova ő rendszeresen járt is és úgy gondolta, hogy ez elegendő, így biztonságban van.
Nagyon izgalmas mondat, szerintem alig van benne furcsa dolog első hallásra, azonban hadd fűzzek ehhez néhány kommentet:
1. A háziorvos helytelen tanácsot adott H-nak, mert azzal a szövettani diagnózissal, ami H-nak volt, feleslegesen gyakori a negyedéves onkológiai kontroll (ezen egyébként nem kell csodálkozni, hiszen egy háziorvos nem specialistája a melanomának, úgy mint mi, de H mégis inkább rá hallgatott)
2. H-nak, az ő korai melanomájával pont nem az onkológiai kontroll vizsgálatokra lenne szüksége, mert nála a legnagyobb kockázat egy újabb melanoma kialakulása, amit ismét jó lenne még időben észrevenni, mint az elsőt
3. H megnyugodott attól, hogy a korházban megnézték őt, tehát nem tartott igényt pont arra az alaposságra, az anyajegyek egyenkénti, objektív összehasonlításra, aminek az életét köszönheti
4. H döntését nem befolyásolhatták anyagi tényezők, mert őt ingyen vizsgáljuk, ha eljön, mert sokat szerepeltünk együtt és ezzel viszonozzuk.
5. Érdekes, hogy jómagam, amióta ezt a minden anyajegyet lefotózós, összehasonlítós szűrést végezzük, egyszerűen nem merek csak úgy, szabad szemmel, akár dermatoszkóppal megnézni bárkit is, mert tudom, hogy az emberi észlelés lehetőségei végesek, pedig vagy 15 éve csak ezzel foglalkozom.
Szóval milyen érdekes dolog, hogy ki miben hisz, ki kire hallgat, és vajon mitől függhet ez?
Például, ki tudná megmondani az alábbi képen látható 2×3 mm nagyságú növedékről, egy 25 éves páciensünk hasán, hogy egy invazív (tehát, már nem a legkorábbi) melanoma? (én nem tudtam megmondani és ő sem vett észre semmit, de a módszerünk kimutatta, hogy baj van):
Nagyon kíváncsi lennék az Ön véleményére a fentiekkel kapcsolatban, kérem írja meg nekem.
ÉRDEKKONFLIKTUS: van, mert az írás a Melanomamobil szűrési módszert is érinti.