Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a szövettani lelet az orvoslás egyik alapköve. Minden olyan esetben, amikor a diagnosztikus folyamat valamilyen szövetdarab eltávolításával jár, ez a vizsgálat mondja ki a végső szót, hogy mi és milyen természetű az adott elváltozás. Minden további orvosi döntés ezen alapul.
Amennyiben a bőrről eltávolítunk valamit, akkor a szakma szabályai (és az aktuális törvények!) szerint abból szövettani leletet kell készíteni. Így mindenki számára egyértelmű, hogy pontosan mi volt az, erről írásos evidencia is van. Ez így korrekt.
Persze ez az elmélet. A gyakorlatban sokszor nem készítünk szövettant, például, amikor a nyakról tízesével szedjük le a fibromákat, azonban ennél keményebb történeteket is láttam. Lelézerezett, vagy fagyasztással eltávolított anyajegy után jöttek az áttétek. Szövettan nincs, mindenki tanácstalan és persze sejtjük, hogy amit eltávolítottak, az nem anyajegy, hanem melanoma volt. A melanoma bármit utánozhat, ezért nagyon körültekintőnek kell lenni, ezt nem győzöm hangsúlyozni.
Tehát, megtörténik a kisműtét (babérlevél alakú kimetszés, ép szél ráhagyásával), ami az egyetlen szakmailag korrekt eltávolítási mód egy anyajegy, vagy ismeretlen bőrelváltozás esetén.
Még a műtőben az eltávolított anyag formalinba kerül a páciens azonosító adataival ellátva.
A formalinos cső megérkezik a patológiai osztályra a szövettani kérővel együtt, ami a páciens adatait és a műtétet végző orvos által diktált státuszt tartalmazza (hogyan nézett ki és honnan került eltávolításra, mi az iránydiagnózis, az eltávolítás módja, stb.)
1. A szövettani lelet készítésének első fázisa az ún. indítás. Az indítást végző orvos elolvassa a klinikus által írt kísérő levelet. A formalinban fixált (tartósított) anyagot pontosan leméri és egy makro státuszt diktál az asszisztensnőnek arról, hogy az anyag mekkora és hogyan néz ki. Ez a státusz is olvasható a szövettani lelet elején.
Az anyagon fekete tussal megjelölik a kimetszési felszíneket, hogy azok a vizsgálatkor pontosan azonosíthatóak legyenek a mikroszkóp alatt, majd a megfelelő helyen kettévágják úgy, hogy az elváltozás szempontjából szimmetrikus darabokat kapjanak.
Az anyag ekkor egy ún. kapszulába kerül, amire a páciens azonosító adatait szintén rávezetik, majd ismét formalinba teszik.
2. A következő fázis a víztelenítés, amikor különböző vegyszerekkel kivonják az anyagból a vizet, majd a kapszulát feltöltik parafinnal (3.). Ennek a fázisnak a végén a szövetdarabok parafinba ágyazottan várják a továbbiakat. Ennek a beágyazásnak a lényege az, hogy egy szilárd darabot kapjunk, mint a jégbe fagyott szúnyog.
4. Ezt követően jön a metszés, amikor a parafinba ágyazott anyagot (blokkot) az ún. mikrotomba fogják. Ezzel az eszközzel a blokkból 2-3 mikron (a milliméter ezred része) vastagságú szeleteket készítenek.
Ezt a folyamatot úgy képzelhetjük el legjobban, mint amikor egy krumplit felszeletelünk. Itt nagyon lényeges dolog, hogy az eredetileg a bőrön lévő elváltozás (anyajegy, melanoma, stb.) teljes egészében fel legyen szeletelve, hogy az orvos annak minden részét vizsgálni tudja és arról teljes egészében véleményt tudjon alkotni.
Szóval ezzel a mikrotommal készülnek a hártya vékony szeletkék. Amikor elkészül egy jó minőségű szelet, akkor ezt óvatosan leveszik a mikrotomról, hideg vízre úsztatják, majd innen kerül fel a tárgylemezre.
Ezt követően tovább metszenek néhány millimétert, majd elkészítenek egy újabb szeletet és így haladnak végig az anyagon. Minden ilyen szelet egy-egy tárgylemezre, majd a termosztátba kerül.
Egy anyajegyről 1-2 ilyen metszet, míg egy melanomából akár 40 metszetet tartalmazó sorozat is készülhet (ld. kép alább).
5. A termosztátban magas hőmérsékleten a szeletek gyakorlatilag rásülnek a tárgylemezre.
6. Festés: Ennek első fázisa a festő automatában a parafin kivonása az anyagból. Majd ezt követően megfestik a sejtek magját és a plazmáját (hematoxilin-eozin festékkel), míg végül fixálják a festéket. Így készülnek el a színes tárgylemezek, melyeket hajszálvékony üveg fedőlapokkal fednek le, hogy a vizsgálandó metszetek ne sérülhessenek meg.
7. Ekkor következik a szövettani vizsgálat legfontosabb része a véleményalkotás. Ezt a patológus szakorvos végzi, aki mikroszkóp alatt, különböző nagyításokban vizsgálja meg a metszeteket. Nagyon sok szempont figyelembevételével állítja fel a végleges döntést. Megnézi a sejtek alakját, azok esetleges eltérését a normálistól, a sejtosztódások számát és helyét, az erek érintettségét, stb. Amikor mindezeket végignézte, és egyértelmű számára, hogy mit lát, akkor lediktálja a diagnózist és egy ún. mikro leírást, tehát azt, hogy a metszetben pontosan mit látott és mire alapozta a véleményét.
Persze a dolog még egy igazán jó szakember számára sem mindig ilyen egyértelmű, ilyenkor további vizsgálatokat végeznek. Más típusú festékeket is használnak, amelyekkel olyan struktúrák válhatnak láthatóvá, ami az alap festéssel nem. Vagy ún. immunhisztokémiai vizsgálatokat végeznek, amikor az anyagokat különböző reagensekkel keverik össze, amelyek ha be tudnak kötődni a sejtek felszínén egy-egy jellemző molekulához, akkor ennek láthatóvá tételével közelebb juthatnak a diagnózishoz. (pl. melanománál az S-100, vagy HMB 45 molekulák elleni anyagok megkötődnek a daganatsejtek felszínén, így segítenek a diagnózisban).
8. Az egész folyamat végén elkészül a szövettani lelet, ami nagyon sok információt tartalmaz. Ez a lelet kerül vissza a műtétet végző orvoshoz, aki ennek eredményét ismerteti a pácienssel és elmagyarázza neki, hogy a leletben foglaltak pontosan mit is jelentenek az ő szempontjából.
Amikor én kézbe veszek egy szövettani leletet, annak tartalmi elemeiből szinte ránézésre meg tudom állapítani, hogy mennyire alapos volt a szövettani diagnózist készítő orvos.
Szerencsére én nagyon el vagyok kényeztetve ilyen szempontból, mert pácienseim leleteit egy nagyon kiváló patológus készíti, viszont éppen ezért sok olyan leletet is látok, amely sok kérdésre nem ad választ.
Amennyiben túl sok a megválaszolatlan kérdés, vagy véleményem szerint a szövettani lelet nem felel meg a klinikai képnek, amit láttam, ún. metszetkonzíliumot szoktam kérni.
Ekkor egy beteg szövettani leletezését az én patológusom is elvégzi és/vagy megmutatja más kollegáinak is, aminek eredményeképpen kiadnak egy újabb leletet.
Tehát, összefoglalva, Ön kedves páciens, ragaszkodjon a szövettani lelethez, hiszen az Ön kezében ez az egyetlen evidencia arra vonatkozóan, hogy amit eltávolítottak, az mi volt valójában. Olvassa el azt is, hogy egy szövettani leletnek milyen információkat kell tartalmaznia.
ÉRDEKKONFLIKTUS: nincs