Miért jön el valaki megvizsgáltatni az anyajegyeit, vagyis bőrrákszűrésre?
Azt hiszem kevesen vannak azok, akik abban reménykedve jönnek el szűrésre, hogy a vizsgálat során egy kezdődő daganatot (melanomát, bőrrákot) találunk a bőrükön. Pedig, valójában ők a legszerencsésebbek és a legkézzelfoghatóbb eredményei a munkánknak: náluk mondhatjuk el, hogy a szűrés megmentette valakinek az életét.
Sokan vannak, akik negatív leletet kapnak, és akik emiatt talán úgy érezhetik, hogy hiába jöttek el a vizsgálatra. Pedig a megnyugvás, a biztonság érzése sem elhanyagolható: tudni, hogy milyen probléma nem fenyeget.
Amiről ez a bejegyzés szól, szintén egy elég gyakori probléma, nekünk orvosoknak, akik a szűrések kiértékelését és a leletek megfogalmazást végezzük.
Mi is ez pontosan?
Sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy a képernyőn előttem egy, vagy több csúnya szabálytalan anyajegy képe van és nekem felelős döntést kell hoznom, hogy ezzel mi a teendő. (Itt olyan anyajegyekről beszélek, ahol nem merül fel a melanoma gyanúja olyan bizonyossággal, hogy azonnali, minden kétséget kizáró műtét lenne a javaslat.)
Javasoljak műtétet, majd a szövettani eredmény eldönti a dilemmát? Igen ám, de egy műtét nem cukorka, amit csak úgy oda adok valakinek. Egy műtét fájdalommal, kellemetlenséggel, idő és pénz veszteséggel, az életminőség átmeneti romlásával jár, tehát nagyon meg kell gondolni.
Javasoljak kontroll vizsgálatot? Igen, ez lenne a legjobb megoldás, hiszen akkor, mondjuk fél év múlva semmi mást nem kéne tennem, csak összehasonlítani az aktuális állapotot a korábbival és eldönteni, hogy az anyajegy milyen mértékben és/vagy minőségben változott meg. Amennyiben a változás jelentős, tehát fennáll a rosszindulatúság esélye, akkor jogos a műtét, de ha nincs változás, akkor mindketten megnyugodhatunk és maradhat az anyajegy.
Igen, ez az elmélet, amit a gyakorlat sokszor felülír. Ilyenkor meg szoktam nézni a páciens nemét és korát is. Egy fiatalabb hölgynek inkább javasolok kontrollt, mert tőle jobban elvárom, hogy vigyáz az egészségére, az életére, és visszajön kontrollra. Míg egy férfi páciensnél, akit amúgy is alig lehet elrángatni szűrésre, általában inkább a műtétet javasolom.
Milyen érdekes belegondolni, hogy mi minden áll egy-egy döntés mögött.
Ha biztos lennék benne, hogy a páciensek betartják és komolyan veszik a kontroll vizsgálatra tett javaslatainkat, akkor sokkal kevesebb műtétet javasolnánk.
Érdekes a helyzet akkor, ha egy páciensnek sok csúnya anyajegye van, olyanok, amiből, ha csak egy lenne, akkor biztos eltávolíttatnám.
Még sem lehet valakinek 8-10 anyajegy eltávolítását javasolni – bár vannak kollegák, akik nem riadnak vissza ilyesmitől.
Itt nincs más lehetőség csak a kontroll és a remény, hogy a páciens tényleg visszajön. Ilyenkor minden anyajegyét összehasonlítjuk a korábbi állapotával és csak ott javasolunk műtétet, ahol tényleges és lényeges változást látunk. Ez ritkán érint 1-2 anyajegynél többet. Mégsem mindegy, hogy valakiről 1, vagy 8 anyajegy eltávolítását javasoljuk.
A két megközelítés teljesen eltérő, de a páciens mindkét esetben ugyan olyan biztonságban van, csak az egyik esetben sok fájdalmon és vesződségen ment keresztül és nem kevés pénzzel lett szegényebb.
Tehát összefoglalva én szakmailag messzemenően kontroll párti vagyok, és csak a legindokoltabb esetben javasolom az anyajegy eltávolítását és szövettani vizsgálatát.