A mostani bejegyzésben összefoglalom legfrissebb saját tapasztalataimat és kiegészítem ezeket a The New England Journal of Medicine (NEJM), 2011 januári számában megjelent cikkből vett eredményekkel.
Hol is kezdjem?
Ahogy erről már korábban írtam, lévén kíváncsi természet, még szeptemberben megmérettem a 25-hydroxivitamin-D szintet a véremben. Ez az eredmény mind a bőrt ért UV sugárzás által termelődő, mind a táplálékból származó D-vitamin mennyiséget együttesen méri.
Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy kóros D-vitamin hiányom van, ezért elkezdtem napi 1000 NE-t (nemzetközi egység) pótolni, tabletta formájában. Ezzel egy időben megkértem olvasóimat, hogy ők is küldjenek eredményeket, amit még egy ajándék szűréssel is megtámogattam.
Összesen négy eredményt kaptam. Ezek mindegyike jó volt, és akik küldték, azok napi 2000 NE, vagy ennél több D-vitamint szedtek.
Decemberben, aztán ismét elmentem ugyan oda, ahol korábban is jártam és újra megmérettem magam. Az eredmény, ha lehet, még nagyobb meglepetés volt: három havi D-vitamin pótlás után 11,12ng/ml, ami egy hajszálnyi elmozdulás a kóros tartományból (10 ng/ml alatt) a D-vitamin elégtelenség (10-29ng/ml) tartományba. Nem voltam túl boldog és kétségek ébredtek bennem.
Ezért elhatároztam, hogy még egy kontrollt állítok, így elmentem a Belklinika egyik laboratóriumába.
…és itt jött egy újabb csavar: a nővér, aki véremet vette, kihangsúlyozta, hogy a D-vitamin vizsgálatot csak fényvédett csőbe szabad elvégezni, mert fény hatására a vitamin lebomlik és az eredmény hamis lesz. Ez újdonság volt, erről még nemzetközi szakirodalomban sem olvastam eddig.
Mondanom sem kell, hogy nagyon izgatott voltam, mi lesz a leletbe írva.
Vánszorogtak a napok, de végül megjött az eredmény: 25,8ng/ml, ami még mindig kevés, de jóval közelebb a normál tartományhoz – és jelentős különbség az előzőhöz képest.
Ezzel alaposan feladták a leckét: honnan ez a különbség? A laboratóriumok pontatlanságából (eltérő vizsgálati módszerek) ered, vagy tényleg a cső fényvédelme ennyire lényeges körülmény?
Tekintettel arra, hogy vénáim megsejtették a következő logikus lépést és heves tiltakozásba kezdtek, kénytelen voltam megkérni egyik bőrgyógyász kolléganőmet, hogy menjen el a Belklinika laborjába és végeztessen el vérvételt, de úgy, hogy egyszerre két mintát ad, mégpedig az egyiket fényvédett, a másikat pedig nem-fényvédett csőbe. Így ki fog derülni, hogy mennyit számít ez a körülmény.
Ha korábban is már izgatottságról számoltam be, na, akkor most tényleg az voltam.
Az ő eredményei 16,6 és 15,0ng/ml lett (fényvédett és nem-fényvédett csővel). Tehát, egyrészt neki is D hiánya van, másrészt a különbség nem túl jelentős, amennyiben a 10% eltérést így minősítem.
Nem odafigyelve vénáim szűnni nem akaró tiltakozására, végül úgy döntöttem, hogy még egy mintát veszek és ezzel végérvényesen eldöntöm a helyzetet. Erre Londonban került sor, ahol a nővér nem-fényvédett csőbe eresztette egyre fogyó véremet. Az eredmény 26ng/ml szinten zárult.
Ezen a ponton a következő konklúziókat vontam le:
– Nagy különbségek vannak a különböző laborok eredményei között: lehetőleg ún. referencia labort válasszon, aki jó eredményt szeretne. (ezért nem javaslom a Dimenzió Eg.központ Vécsey u-i rendelőjét).
– A vérvételi cső fényvédelme nem jelentős körülmény, hiszen nálam elhanyagolható volt a különbség, míg a kolléganőmnél is ’csak’ 10%.
– Napi 2000 NE alatti vitamin pótlás úgy látszik nem elegendő ahhoz, hogy a normál tartományba vigye a vérszintet.
A NEJM cikkből kiderül, hogy az egyik nagy referencia laboratóriumban 2009 utolsó negyedévében 50%-al több D-vitamin meghatározást végeztek, mint 2008 azonos időszakában, ami a téma egyre nagyobb népszerűségének köszönhető, mind az orvosok, mind a laikusok körében.
A szerzők szerint a D-vitamin hiány a lakásság 50-80%-át érinti, ami elgondolkoztató adat.
Végül, néhány további szemelvény a NEJM cikkből:
– A magas intermittáló dózisok (500.000 NE évente egyszer) a napi dózisokhoz hasonlítva úgy tűnik, hogy eltérő módon metabolizálódnak és hasznosulnak, így a szerzők inkább a naponta történő pótlást javasolják.
– A napi tolerálható dózist a The Institute of Medicine (IOM) jelenleg 4000 NE-ben határozza meg és felhívja a figyelmet arra, hogy ennél nagyobb dózisoknál már előre nem látható káros mellékhatások jelentkezését sem lehet kizárni.
– A cikk szerzői a napi 2000 NE D-vitamin szedését javasolják, ami teljesen összevág az én egyszerű módszerekkel elért eredményeimmel.
– …és végül, számomra az egyik leginkább tetsző kijelentés, hogy hangsúlyozzák a sport és a fizikai aktivitás jelentőségét, amikor a D-vitamin hiány miatt a csontjaink és izmaink miatt aggódunk.
Nagyon fontos, hogy senki ne gondolja azt, elegendő, ha bizonyos tablettákat bevesz időnként, legyen az D-, vagy bármilyen más jelzésű vitamin. A rendszeres és elegendő testmozgás, valamint a megfelelő táplálkozás nélkül nem lehet egészséges életmódról, vagyis fenntartható egészségről beszélni.
ÉRDEKKONFLIKTUS: nincs.
