Archive for category életmód

24

Nem vagyok egy TV-, különösen sorozatnéző típus, de a barátaim rábeszéltek, hogy ezt látnom kell.

 

Végül, most szombat este megnéztük ez első két részt és el kell ismernem, hogy fergeteges alkotás.

 

Egy jelenet, egy párbeszéd nagyon elgondolkoztatott (nem szó szerint idézem, csak a lényeget).

 

Egy fiatal lányt elraboltak, és lehetősége volt az anyjával váltani néhány szót telefonon. A hívás végén ezt mondta az anyjának: “szeretlek”.

 

Amikor letették a telefont, az anya csak ennyit mondott a mellette álló férfinak:

– “Baj van.”

– “Miből gondolod?” – kérdezte az.

– “Onnan, hogy ilyet nekem még soha nem mondott a lányom.”

 

Szóval ez nagyon megragadott, és azonnal felfedeztem a párhuzamot a szeretet és az egészség között.

 

Mi otthon nagyon bújósak vagyunk. 2 és fél éves kislányunkat sokat öleljük, pusziljuk, és naponta sokszor elmondjuk neki, hogy mennyire szeretjük és ő is hasonló módon. Bízom benne, hogy ez a kapcsolat megmarad így sokáig, bár már hallottam a kamaszkor nevű intézményről magam is.

 

A szeretet és az egészség ebből a szempontból nagyon hasonló dolgok: csak akkor vesszük észre az értéküket, ha már nincsenek, vagy legalábbis veszélybe kerültek.

Az idő nagyon gyorsan telik, hamar elszalad. Tanuljunk meg minden nap szeretetet vallani azoknak, akiket szeretünk és közel állnak hozzánk, és tanuljunk meg vigyázni az egészségünkre. Az idő gyorsan telik, és gyorsan megjön az eredménye mindennek.

Ha egészségtelenül élünk annak is, ha nem mutatjuk ki a szeretetünket, annak is.

 

Igyekezzünk úgy élni, hogy nap mint nap megéljük az értékeinket, hogy legyen mire emlékeznünk. Nem könnyű dolog, még nekem sem, aki figyelek erre.

Tags: ,

Hálapénz

Két dolog is történt velem mostanában, aminek kapcsán ismét a pénzről írok.

 

Sajnálatos módon Édesapám kórházba került. Magyar közkórházba, tehát szörnyű körülmények közé, amit most itt nem is részleteznék. Nővérkék sürögnek, orvosok vizsgálnak. Már több mint öt éve, hogy elhagytam az állami egészségügyet és kockázatot vállalva, lemondások közepette belekezdtem a magán egészségügyi ellátásba. Persze az a könnyebbség meg volt, hogy egy profi technológiát kellett meghonosítanom, de akkor sem ment könnyen és gyorsan, sok áldozatot kellett vállalni, de megérte.

 

Mi lenne a betegekkel, ha minden orvos így gondolkozna, vagy meg tehetné ezt és mindenki elhagyná a kórházakat? Persze ez csak költői kérdés.

Mindenesetre pontosan tudom, hogy mennyi pénzből élnek a nővérkék és az orvosok. Akartam hálapénzt adni az orvosnak (persze nem én, hanem Édesanyám), de nem fogadta el elvből, mondta, hogy adjuk a főnővérnek, ő majd tudja, hogy ki kapjon belőle. Így is tettünk.

 

Orvosként elgondolkoztam az orvos hozzáállásán. Becsülendő? Példaértékű? Butaság?

Hogyan tartja el a családját? Amikor szeretne venni magának valamit, akkor azt mondja: “kérem, ezt adják ide nekem olcsóbban, mert kórházi orvos vagyok, akinek kevesebb a fizetése, mint egy kukásnak és nem fogadok el hálapénzt sem, mert ilyen becsületes vagyok…”

Hogyan van ez? Hogyan lehet elvárni egy orvostól, hogy pusztán a szakmai érdeklődésére, emberségére alapozva dolgozzon? Csodálkozom minden kollegán, aki ilyen körülmények között, ennyi pénzért erre hajlandó. Én nem lennék az.

 

(Azok az orvosok, aki a hálapénzből nagyon szépen élnek és érdekük, hogy ez a rendszer maradjon, viszont nem adóznak, amivel szintén kárt okoznak a társadalomnak. Egy évben 73 milliárd forint hálapénzt fizetnek ki a páciensek feketén, számla nélkül!!)

 

A másik eset: én most már magánorvos vagyok, pontosan ismertek az árak, aki jön az tudja, hogy mire számítson és így hozza meg a döntését, hogy igénye vegye szolgáltatásaimat, vagy sem. Tiszta ügy, mert nekem állandóan jónak kell lennem és értéket adnom a páciensek pénzéért, különben nem jönnének, és nem tudnám eltartani a családom.

 

Múlt héten sok év után felkeresett egy régi páciensem még az Onkológiai Intézetbeli időkből. Egyébként ennek a látogatásnak sok érdekes szakmai aspektusa volt, talán írok majd azokról is. Lényeg, hogy amikor búcsúztunk elővett egy borítékot és oda akarata adni. Én mondtam neki, hogy mennyit kell fizetnie odakint az asszisztensnőmnél. Ő mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy átadjon 10.000 ft-ot, ami több volt annál, amit fizetnie kellett volna.

Hadakoztam vele, hogy ne adja ide, de hajthatatlan volt. Konkrétan mondtam is neki, hogy haragszom rá emiatt.

 

OK, végül eltettem a pénzt, amikor mondta, hogy akkor megy fizetni. Értetlenül néztem rá és kérdeztem, hogyan gondolja ezt?

Hangját kissé lehalkítva mondta, hogy ezt csak tegyem el és ő kint kifizeti azt, amit kell. Kint nem kell, hogy megtudják, hogy én ezt a pénzt megkaptam idebent.

Ismét nekifogtam, hogy elmondjam neki: ez az én magánrendelésem, itt a pénz az enyém és itt nem szokás többet fizetni, mint amennyit kell.

 

Lényeg, hogy minden erőfeszítésem hiábavaló volt, mert a páciensem végül több mint a kétszeresét fizette ki, mint amennyit kérni szerettem volna.

 

Vajon ő miért gondolkozott így? Miért fizet valaki többet annál, mint amennyit kérnek tőle, pláne manapság, válságtól sújtott világunkban?

 

Kérem olvasóimat, aki támpontot tud adni ennek a megértéséhez, az írja meg nekem.

Szén, cigaretta és szolárium

 

Vajon mi a közös bennük? Érdekektől furán átszőtt világunkban még sokáig maradnak, pedig egyértelműen károsak.

 

Az USA nem írta alá a Kiotói egyezményt, ami az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának csökkentését célozta. Miért? Amiért még a mai napig sem hajlandó (tud) lemondani a Földünket tönkretevő tevékenységeiről: az USA államai közül 25 kifejezetten a szén kitermeléséből él. Ebből vannak munkahelyi, családoknak fizetése, az államoknak adója. Bajban van Obama elnök, aki tenne a Földünkért, de nem hagyhatja figyelmen kívül saját országa érdekeit sem.

 

Ugyan ez a cigaretta. Egyetlen érvet sem tudunk mellette mondani, viszont könyveket írtak tele a kárral, amit okoz. Évente csak Magyarországon több tízezer ember hal meg a cigaretta káros következményei miatt. Akkor miért nem lehet egy tollvonással beszüntetni? Azért mert hatalmas pénz van benne: munkahelyek, adóbevételek, erős gazdagok lobbi ereje?

Igen ám, de összességében többe kerül mindenkinek, mint amennyi bevételt hoz. Nem baj. Ez van, túl nagy falat lenne bárkinek.

 

Végül nézzük a szoláriumot. Egyetlen gyenge érvéként a szolárium mellett bőrgyógyász szakorvosként azt tudom felhozni, hogy borús, sötét, depressziós napokon egy kis könnyebbség a léleknek a napágyak melege és fénye. Igen ám, de pont a meleghez és a fényhez nincs szükség a káros UVA sugárzásra, ami a szoláriumok sajátja.

A szoláriumnak, mint mesterséges UVA forrásnak csak és kizárólag káros hatási vannak. Röviden: öregbíti a bőrt (ráncok, értágulatok, foltok), fokozza a bőrrákok kialakulását (talán a melanomáét is), csökkenti az immunrendszer működését, semmi köze a D-vitamin szintéziséhez, károsíthatja a szemet, gombás és vírusos bőrfertőzések forrása lehet.

 

Szén, cigaretta és szolárium. Három dolog, aminek egyértelműen csak káros hatásai vannak és mégis sokáig velünk maradnak még, mert bizonyos köröknek ez az anyagi érdeke és mindet megtesznek azért, hogy bennünket félreinformálva, amíg csak lehet megtartsák érdekeltségeiket.

 

Érdekes, ha valakinek annyi ismerete lenne ezekről, mint nekem, vagy a hozzám hasonlóknak, akkor csak földgázt, vagy valamilyen még zöldebb energiaforrást használna és szenet nem, nem cigarettázna és messziről elkerülné a szoláriumokat is. …hogy ez nem így van és a fenti iparágak virágoznak, ez azt jelenti, hogy sokan nincsenek azoknak az információknak és tapasztalatoknak a birtokában, mint jómagam és remélhetően most már olvasóim is.

 

Zöld földet és jó egészséget kívánok mindenkinek.

Tags: ,

Mit is eszünk?

Minőségi éttermekben szóba sem jöhet a Magyar alapanyag. Akkor mi mit is eszünk?

A múlt héten hallottam egy interjút Cseh Jánossal, a Centrál kávéház séfjével a Radiocafe Gasztrománia c. műsorában és egy dolog nagyon elgondolkoztatott.

A séf elmondta, hogy az állandó és jó minőség biztosítása miatt – hiszen egy magára valamit is adó étterem nem engedheti meg magának, hogy az ételek egyszer jobban, másszor kevésbé jól sikerüljenek – Bécsből szerzi be az alapanyagokat, az itthoni alapanyagok szóba sem jöhetnek. Egyedül Bécsben van állandó, stabil, jó minőség.

Nemrég megkérték rá, hogy tesztelje a hazai alapanyagokat. Feldolgozta őket, megnézte, hogy megfelelnek-e az elvárásainak. Sajnos a tesztelés eredménye elszomorító lett, kivételt csak a biogazdáktól származó alapanyagok jelentettek.

Ez az egész történet felvet néhány nagyon alapvető kérdést.

– úgy tudtam, hogy hazánk az élelmiszeriparáról híres. Vagy mégsem?

– ha ennyire rosszak a hazai alapanyagok, akkor mi, átlagemberek mit is eszünk?

– ha egy étterem, ahol fontos a vendég elégedettsége és a profit, Bécsből hozatja az alapanyagokat, akkor mi, akiknek az egészségünk fontos, honnan szerezzük be azokat?

– mégiscsak van különbség a bio és a nem-bio között? (ez csak költői kérdés :) )

– ha az itthon tenyésztett állatok húsa nem megfelelő, akkor milyen lehet a mi húsunk? Vajon az jobb? Mi is az itthoni ételeket esszük…

– vajon van-e összefüggés hazánk elszomorító egészségügyi statisztikái és a séf tapasztalatai között? (persze, hogy van)

– vajon hogyan alakult ki ez a helyzet és még inkább hogyan lehetne változtatni ezen?

Egyelőre nem látok más utat, mint a körültekintő étel (alapanyag) választást és ismét eljutunk a sok vitát kavart bio-piac, árak, életszínvonal kérdésköréhez.

Van egy mondás, ami ide illik: homokból nem lehet várat építeni.

Tags:

A pénzről

Miután többen megkérdezték a véleményem a bio élelmiszerek árával kapcsolatban az anyagiakról, ezért leírom azt, de sejtem nem leszek népszerű ezzel.

Amikor több nagy nemzetközi befektetőt megkérdeztek arról, hogy szerintük mi a legnagyobb befektetési lehetőség az életben, akkor azt válaszolták, hogy a gyermekeink oktatása. Ez térül meg a legnagyobb haszonnal.

A véleményem szerint csaknem egyedül mi tehetünk arról, hogy ma mennyi pénzből vagyunk kénytelenek élni. Persze a szülők, a család, az oktatás, stb., de végül mi magunk döntöttük el, hogy mit és mennyit tanulunk, mennyi munkát fektetünk saját magunkba.
Az eladható tudás pénz. Kinek mennyi van belőle, annyi pénzre tud szert tenni. (Persze itt nem gondolok a felháborító végkielégítésekre és a számtalan vérlázító korrupciós ügyre, amikor bizonyos személyek nagyon sok pénzt kapnak nulla hozzáadott értékért cserébe a mi adóforintjainkból.)

Májusban volt a VII. Melanoma világkongresszus. 180.000Ft-ba került a belépődíj, egy hétig Bécsben laktam és éltem, távol a családomtól, a kétéves kislányomtól. Miért?
Hogy én magam és a cégem, a Melanomamobil többi orvosa a legkorszerűbb tudás birtokában várja a pácienseinket, akik így olyan orvosokkal találkoznak, akik rendszeres továbbképzésen vesznek részt.
Viszont ezt a tudást, ezt a szakértelmet és ezt a biztonságot meg kell fizetni. Ennek ára van, ahogy rendkívül sok befektetésbe kerül kiépíteni és fenntartani ezt a színvonalat.

Gondoljunk bele, hogy a biogazdának is, mennyi fáradtság, költség, vesződség, hogy ne nyúljon a permetszerhez, ami nagyon egyszerű lenne csak rálocsolni a növényekre és már lőttek is a kártevőnek, de nem, ők inkább kísérleteznek, hagymát és büdöskét ültetnek mellé, stb., hogy nekünk végül meg legyen a tiszta és értékes táplálékunk.
Ezt meg kell fizetni.

Ez az élet természetes rendje. Az eladható tudásunkat pénzre váltjuk (ki mennyit) és a pénzünket elköltjük (ki mire). Nem hiszek a támogatásokban, segítségben, ezért én magam soha nem is vártam ilyesmire.
Egy mezővel folyamatosan lottózom, mert ennyivel tartozok a szerencsémnek, ami eddig elkerült (most már ennyi idő után, inkább ő tartozik nekem, de úgy látszik, ez nem érdekli őt).

Szóval ezt gondolom a pénzről.

Azért szeretnék egy kis segítséget is adni: nagyon rég óta és sok biogazdát ismerek és tudom, hogy kik azok, akiknél nem kell kifizetni a piaci árat a termékeikért. Miért? Mert sok emberség szorult beléjük.
De, ez is befektetéssel jár. Kell venni a fáradtságot, megbeszélni velük, hogy mikor, és el kell menni hozzájuk, megnézni a földjüket, megismerni őket, beszélgetni velük, hogy mit miért csinálnak, szóval ki kell építeni velük egy jó emberi kapcsolatot (ebben a folyamatban egyébként teljesen megválaszolásra kerül a kérdés, hogy bio-e a bio, amit olyan szkeptikusok tesznek fel, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy valójában mit jelent ez a szó).
Amennyiben és aki kéri, annak meg fogom adni néhány biogazda elérhetőségét, akiket rám való hivatkozással nyugodtan megkereshetnek és akiktől jó áron tudnak igazi, tiszta és értékes élelmiszereket venni.

Tags:

Bio = nem bio?

Vezető hír volt a portálokon, hogy Brit kutatók igazolták, hogy az ellenőrzött bio-élelmiszerek fogyasztása nem jelent előnyt a normális, génmódosított, tömegtermelt, kezelt, stb. élelmiszerek fogyasztásával szemben.

Amikor ma ezt említettem az egyik kedvenc biogazdámnak a piacon, akitől a bazsalikomot, rukkolát vesszük, csak ennyit mondott: "Akkor egyék azt".

Orvos-természetgyógyászként azt gondolom erről, hogy aki megválogatja, hogy mit vesz a szájába, így a táplálékainak egy része bio, akkor az úgy is tudja, hogy mi a különbség.

Aki eddig sem figyelt a táplálkozására, az most legalább megerősítve érezheti magát.

Tehát azt gondolom, hogy a vizsgálat, vagy a hír igazságtartálmától függetlenül igazi hatása nem lesz. Aki eddig is bio élelmiszereket fogyasztott – mint én is -, az ezek után is azt fogja tenni, aki pedig eddig sem tette, az ezután sem fogja.

Tags:

Hogyan készüljön, ha bőrgyógyászhoz megy? – 2. rész

Nincs panasza? Nem vesz észre semmi különöset a bőrén, de a megelőzés híve és meggyőződne róla, hogy nincs-e mégis valami kezdődő rosszindulatú elváltozás, amit Ön – egy laikus – nem is képes észrevenni?

Akkor Ön egy bőrgyógyászati szűrővizsgálatra gondolt. Miből kell, hogy álljon egy ilyen vizsgálat? Mit várjon el Ön az orvostól?

Most olyan szofisztikált dolgokról nem is írnék, mint a bejelentkezés egyszerűsége vagy bonyolultsága, van-e időpont, vagy mindenki könyököl a bejutásért, zsúfoltság van a váróban, vagy nyugodt légkör, mert ezek hazánkban nem mindenhol vannak meg és várhatók el, de ettől még szakmailag lehet kiváló az adott hely.

Tehát, amikor sikerül bejutni az orvoshoz, akkor a következőknek kell történnie – nagyjából:
az orvos bemutatkozik és hellyel kínálja Önt.

megkérdezi, hogy milyen céllal érkezett.
Erre válaszolhat Ön felkészülten az előző blogbejegyzés alapján, amennyiben valamilyen panasz/tünet alapján érkezett, vagy mondhatja azt is, hogy “nincs panaszom, egy szűrővizsgálat elvégzésére jöttem.”
Vannak olyan államilag finanszírozott helyek, ahol nem néznek jó szemmel a szűrésre érkező páciensekre, mert beteg emberekből is van bőven és furcsán szemlélik az ilyen lelkes személyeket. Ha már ott van, akkor ragaszkodjon a vizsgálathoz.

– miután megtudta az orvos, hogy mi az Ön látogatásának célja, vagy még több tisztázó kérdést tesz fel a tüneteiről/panaszairól (ld. az előző bejegyzést), vagy amennyiben szűrésre jött, akkor meg kell kérnie Önt, hogy vetkőzzön le.

Ez egy igen kritikus pont. A bőrgyógyászat, egy olyan sajátságos szakma, ahol a vizsgálat tárgyának eléréséhez le kell vetkőztetni a vizsgálandó alanyt. Sajnos elmondhatom, hogy ezt a momentumot mind egyes kollégák, mind egyes páciensek szeretik szabotálni.
Az orvosi oldalt egyszerűen nem értem, hiszen, akkor hogyan akar megvizsgálni tüzetesen egy pácienst, ha bizonyos részeit ruha fedi? (persze, minél több ruha marad, annál hamarabb végez).
A páciens oldalt értem, sokan szégyellősek.

Magam részéről csak akkor foglalkozom egy pácienssel, ha tetőtől talpig megvizsgálhatom. Ha nem tenném ezt, akkor hogyan jelenthetném ki, hogy a páciensnek – Önnek – nincs-e valahol egy kezdődő melanomája?
Tehát erre az onkológiai szemléletre hívom fel a figyelmét. Más szakmáktól nem várhatjuk el, akkor legalább minden bőrgyógyászati vizsgálat legyen egy melanoma-, és bőrrák szűrés is egyben.

Például, így néz ki egy korai melanoma (a pirossal jelzett):

[img=images/k1.JPG width=485 float=left”>

Hogyan venném észre, ha nem vetkőztetem le a pácienst?
Én a férfiakat alsónadrágra, a hölgyeket bugyi-melltartóra vetkőztetem, de benézek minden fennmaradó ruhadarab alá is.

Tehát, amit mindenképpen várjon el az orvostól, az az alapos vizsgálat a hajas fejbőrtől a talpig.

Itt tennék egy gyakorlati megjegyzést: egy sűrű női hajas fejbőrt gyakorlatilag képtelenség végignézni, mert önmagában fél óra lenne, ezért én is azt szoktam kérdeni a hölgyektől, hogy tudnak-e valamiről a fejbőrön és azt nézem meg. Férfiaknál megnézem és a talpat is mindkét nemnél.
Tehát, hölgyem, szűrés előtt valamelyik családtaggal tessék végignézetni a fejbőrt és az orvosnak célzottan megmutogatni, amit találtak.
Ennek bele kell férnie az időbe.

Folyt köv.

Tags: