Melanoma blog

Most szombaton Szegeden szűrtünk melanomát és bőrrákot.
Az egyik hölgy vizsgálat közben elmesélte, hogy az egyik ismert, és a szakmában elismert bőrgyógyász doktornőhöz jár rendszeresen a bőrbajával (rosacea nevű betegség, amelynek az arcon vannak tünetei).
Azonnal feltettem az egyetlen adekvát kérdést, hogy akkor miért van itt. A hölgy látszólag nem értette és elmondta, természetesen azért, hogy megmutassa az anyajegyeit.
Ezt viszont én nem értettem: hogyan lehet az, hogy egy páciens egy bőrgyógyász-onkológus doktornőhöz jár rendszeresen, aki – a páciens elmondása alapján – nem vetkőztette le egyszer sem, csak a tüneteivel foglalkozott, az arcán.

Azt már megszoktam a gyakorlatból, hogy más orvosi szakmák képviselői egyszerűen nem foglalkoznak a bőrrel, a bőr betegségeivel és ami a legrosszabb, a bőr daganataival sem. Pedig igazán szem előtt vannak.
Már olyat is láttam, nem egyszer, hogy bőrgyógyászok nem ismertek fel bőrdaganatokat, de az számomra teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy olyan elismert bőrgyógyász doktornő, akinek a szűkebb szakterülete éppen a bőrdaganatokkal kapcsolatos, éppen egy ilyen orvos mulasszon el akár egyetlen esélyt is, hogy egy hozzá forduló páciensnél felfedezzen egy esetleges bőrdaganatot, melanomát, és ez a páciens életébe kerülhessen.

Hogyan bízzanak így a betegek bennünk, mi lesz így a szakmával?

Már annyi helyről hallom, hogy az általános tévhitek ellenére a bőrről, az anyajegyekből is kiindulhat rosszindulatú daganat, sőt állítólag az egyik legveszélyesebb.

… és tényleg, a 20-30 év közötti lányoknál, a melanoma a leggyakoribb rosszindulatú daganat?

Szőke, vagy vörös a hajam, van jónéhány anyajegyem, némelyik még kicsit szabálytalan is. Korábban már egyszer leégtem a napon és időnként szoliba járok. Azt hiszem nekem mindenképen megérné, hogy megnézessem a bőröm egy szakemberrel, így legalább megnyugodhatok és képbe kerülhetek, hogy mi a helyzet a bőrömmel: mekkora a rizikóm, mire kell figyelnem, mennyit napozhatok és milyen gyakran kell kontrollra járnom.

Hogyan tudok bejelentkezni vizsgálatra?

A Melanomamobil professzionális bőrrákszűrés országos telefonközpont telefonszáma 0670-337-3333 . Itt be lehet jelentkezni és minden kérdésemre választ kapok.

Ha akarok írhatok az info@melanomamobil.hu címre is, ahonnan egy napon belül választ kapok.

Nem is várok tovább. Sosem lehet tudni, nehogy késő legyen…

A fiatalok a halhatatlanok önbizalmával élik az életüket és rombolják az egészségüket.
A betegek arról bölcselkednek, hogy mennyit ér az egészség, és már hogy vigyáznak arra, ami nincs, vagy amiből már alig van.
A kórházakban meg van az utolsó csikk, vagy doboz cigi, mint egy ereklye, a rossz megtestesülése, de a tüdőben már ott a daganat.
A Margit-szigeten napozó lányok szerint valamiben meg kell halni, amikor az UV sugárzás káros hatásairól kérdezik őket.

Vajon létezik-e olyan technika, olyan kommunikáció, amivel a két tábor tapasztalatát közelebb lehetne hozni egymáshoz: a fiatalok belátnák, hogy a jelenlegi életük és éveik is számítanak és úgy tekintenének magukra, mint egy befektetésre, vállalkozásra, ahol ők a tulajdonosok és már a cégalapítás első pillanatától kezdve felelősek érte.
Igen, azt veszem észre, mintha hiányozna belőlünk a tulajdonosi szemlélet: úgy élünk, mintha más testét használnánk és nem a sajátunkat. Amikor később szembesülünk vele, hogy mit tettünk, akkor már gyakran túl késő.

Mi a közös az elsődleges prevencióban, a másodlagos prevencióban és a nyugdíjban?

Az egyéni érdek!

Miről is van szó? Jó száz évvel ezelőtt még a különböző fertőzések tizedelték az embereket, a mainál jóval korábbi életkorban halt meg a nagy átlag. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően – pl. antibiotikumok – napjainkra ezek a 'régi' betegségek és halálokok teljesen eltűntek. A mai ember már sokkal tovább él és egészen más körülmények között: civilizáltan, városokban, szmogban, mozgás nélkül, korlátlan mennyiségű és bizonytalan minőségű élelmiszerekkel, stb.

Azok a kórformák, melyek napjainkban tizedelik az embereket az ún. civilizációs betegségek: szív-érrendszeri és daganatos betegségek.
Ezek már nem valamilyen kórokozó baktérium ténykedése révén jönnek létre, hanem javarészt megdolgozunk értük minden nap, keményen nem mozogva, dohányozva, stresszelve, gyorsétkezve.
Ezeknek a betegségeknek a megelőzésére így nincs is más mód, csakis az egyéni felelősségvállalás, életmód változtatás. Ez a primer prevenció, amikor úgy élünk, hogy mindennapi szokásainkkal ne a betegségek felé tuszkoljuk magunkat, hanem éppen ellenkezőleg, az egészséges, hosszú, minőségi élet felé.

Mivel betegségek bárkinél előfordulhatnak, ezért itt nyer jelentőséget a másodlagos prevenció, vagyis a betegségek időben történő felfedezése, amikor azok még aránylag kevés erőfeszítéssel és költséggel visszafordíthatóak, a páciensek élete, életminősége megmenthető. Ez a SZ.É.P. program igazi jelentősége is!

Na, de hogyan jö ide a nyugdíj??

Magyarország lakossága egyre inkább elöregszik: egyre kevesebb aktív ember tart el egyre több nyugíjjast, mindaddig, amíg ez a rendszer a közeli jövőben össze nem omlik.
Mi köze van ennek az előbbiekhez? Az, ahogyan rajtunk múlik egészségünk és életünk minőségének alakulása, rajtunk múlik az is, hogy öreg napjainkra, ne maradjunk pénz nélkül!

Sajnos Magyarországon az államszocializmus örökségét orvosként is látom a mindennapokban: majd az orvos meggyógyít, majd az állam gondoskodik rólunk….

Nem! Csak mi tudjuk magunkat meggyógyítani, csak mi vagyunk felelősek egészségünk és életünk alakulásáért, ahogy mi vagyunk felelősek azért, hogy nyugdíjas korunkban legyen miből megélnünk.

Ez a mi egyéni érdekünk és felelőségünk.

Tehát látszólag különböző dolgokról van szó, melyeket mégis az egyéni felelősségvállalásunk köt össze. Vegyük kezünkbe sorsunkat, tanuljuk meg, hogy hogyan és hajtsuk végre a szükséges változtatásokat, hogy olyan életünk legyen, amilyet szeretnénk!

A prevencióért elkötelezett orvosként nagyon örülök a SZ.É.P. rendezvénynek, azonban had hívjam fel a figyelmet néhány gyakorlati részletre – klinikai tapasztalataim alapján.

Bízom benne, hogy a résztvevők és a blog olvasói minél többen döntik el, hogy változtatnak életmódjukon, amely hosszú távon életüket, egészségüket határozza meg.

Tegyük fel, hogy valaki úgy dönt, Ő bizony változtat. Emberek vagyunk, így a legkisebb befektetéssel szeretnénk a legnagyobb előnyt és hasznot elérni.

Vajon hogyan gondolkozunk tehát?

"Vajon mi lehet az, ami már egészséges és első lépésnek jó lesz – ugye fő a fokozatosság?" Innen már nagyon rövid út vezet a táplálék kiegészítőkig, legyen az tabletta, kapszula, tea, vagy bármi egyéb. Nagyon vonzó benne, hogy napi 1-2x kell bevenni egy kis adagot, de ezen kívül mást nem is kell tennem és nyugodt lelkiismerettel mondhatom el, hogy változtattam, teszek az egészségemért valamit.

Ilyenkor már csak azon érdemes elgondolkozni, vajon a külvilág felé akarunk valamilyen látszatot kelteni, vagy valóban a saját hosszútávú egészségünk és életminőségünk érdekében akarunk cselekedni?

Engedj meg egy szemléletes példát. Az életmód olyan, mint a gravitáció: ha hiszünk benne, ha nem, akkor is hat. Ha kilépünk a 10. emeletről, akkor elkezdünk zuhanni a föld középpontja felé. Ha egészségtelen, önromboló életmódot élünk, akkor előbb-utóbb megjelenik annak eredménye is, egy betegség.

Amit gyógyulni szándékozó betegeknél, vagy életmódjukon változtatni szándékozóknál leginkább látok az a fenti példánál maradva olyan, mintha apró angyalszárnyakkal lépne ki valaki a 10. emeletről, bízva abba, hogy ettől nem zuhan le.

Úgy gondolom, az egészségünk megőrzése, vagy a gyógyulásunk miatt megkezdett életmódváltásnak is van egy olyan fizikai minimuma, ami alatt nincs is értelme megkezdeni azt. (Ugye a gravitációnál ez a fizikai minimum egy ejtőernyő, vagy egy siklórepülő – azokkal már nem zuhanunk le.)

Lássuk tehát, hogy szerintem melyek az életmód váltás minimum kritériumai:

1, A TV nézés drasztikus csökkentése: a TV egyfajta szellemi kábító és butító szer. Abszolút hasznontalan és rengeteg időnket veszi el magunktól, a családunktól, képességeink fejlesztésétől, a sporttól és minden egyéb hasznos dologtól. Csökkentsük a TV nézést: legyen olyan nap, amikor be sem kapcsoljuk.

2, Testmozgás: a séta és a bevásárlás nem testmozgás, semmit sem ér. A testmozgás ott kezdődik, hogy megizzadunk, felmegy a pulzusunk, kalapál a szív és fújtat a tüdő. Heti minimum 2-3x egy óra. Például súlyok emelgetése nem sport, viszont az a futás, kerékpározás, túrázás, intenzív gyaloglás – minden, ami az állóképességet javítja, pláne, ha mindezt friss levegőn tesszük

3, Egészséges táplálkozás: a táplálék kiegészítők fogyasztása nem az! Felejtsük el őket! Az egészséges táplálkozás csúcsa, amikor szombatonként kimegyünk a MOM Művelődési ház udvarán szervezett biopiacra és ott szerezzük be élelmiszereink javát. Belátom, hogy ez anyagilag nem mindenki számára érhető el.
Ha nem bio, akkor is ételeinket frissen megvásárolt alapanyagokból készítsük el, mondjuk a TV nézésnél megspórolt időből és hagyjuk a gyorsételeket.
Felejtsük el a sót és a cukrot. Szoktassuk át magunkat úgy, hogy a sót is fűszerként, kis mennyiségben használjuk.
Vegyünk egy jó szakácskönyvet, érezzük meg a főzés örömét, a játékot az ízekkel, a családdal elköltött vacsora hangulatát.
Vegyünk és együnk sok zöldséget, nyersen salátaként. Használjunk olívaolajat.
Rendkívül sok primitíven egyszerű és ugyanakkor rendkívül ízletes recept létezik.
Csak kevés húst fogyasszunk, az is szárnyas, vagy hal.

4, A cigarettázás elhagyása: ezt csökkenteni nem lehet, csak elhagyni. Kiváló volt a videó itt a blogban.

5, Minimális alkoholfogyasztás: itt már nem mondanám, hogy ne igyunk alkoholt. Sőt kevés jó minőségű és jól megválasztott bor egy vacsora elengedhetetlen része, azonban ez nem lehet több napi 1-2dl-nél.

6, Szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel.

Azt gondolom ez a legfontosabb 6 pont. Aki ezeket mind-együtt elkezdi beépíteni a mindennapi életébe, az valóban olyan életmód változtatás útjára lép, ami jó egészségben és jó életminőségben nyilvánul meg. Egyébként, ha nem vagyunk hajlandóak felemelni a fenekünket és csak bekapunk néhány pirulát, akkor becsapjuk magunkat és környezetünket is, és mi lepődünk meg legjobban, amikor beüt a baj.