Leírok egy nagyon érdekes történetet, helyzetet, mellyel kapcsolatban nagyon kíváncsi vagyok az olvasóim véleményére is.
Múlt héten pénteken egy 34 éves fiatalember hajas fejbőrén kiszűrtünk egy melanomát. Tudta, hogy van ott valami, de nem vette komolyan.
Ahogy a vizsgáló orvos észlelte a melanomát, azonnal hívott engem. A fiatalember alig hagyta el a rendelőt, már meg is volt szervezve a sebészeti konzíliuma az Országos Onkológiai Intézetben. A sebésszel beszélve (a melanoma elhelyezkedése miatt fej-nyak sebész) ezen a héten szerdára kapott időpontot.
Hétfőn felhívott a páciens, hogy személyesen is szeretne találkozni velem. Ez a találkozás ma este a rendelésemen meg is történt.
A páciens az édesanyjával érkezett. Én is megvizsgáltam és elmondtam nekik, hogy mi a melanoma és, hogy milyen nagy a jelentősége a mielőbbi műtétnek.
Ők viszont a következőket mondták: egy másik kórházban van ismerősük, akivel persze beszéltek és csütörtökön reggelre kaptak időpontot egy bőrgyógyászati konzíliumra, ahol más orvosok is megnézik a melanomáját és elmondják véleményüket.
Igen ám, de emiatt nem történik meg a sürgőséggel előjegyzett műtét, csak később. Persze lehet, hogy egy-két napon nem múlik semmi, de az is lehet, hogy igen. Nem tudhatjuk.
Csúnya dolog, de elmondtam nekik, hogy nálunk (Melanomamobil) az Onkológiai Intzézet sebészén és pathológusán (aki a szövettant készíti) jobbat nem talál, bárkihez is megy. Senki nem lát annyi pácienst mint mi, sehol nincs ekkora tapasztalat és ilyen technológia.

Szóval: emberileg maximálisan megértem a pácienst, hiszen egy vélemény nem vélemény és teljesen jogos, hogy még egy szakembert meg szeretnének kérdezni. Ahogy az üzleti életben is egy árajánlat nem ajánlat. A jó és alapos döntéshez legalább három ajánlatot be kell kérni. Ráadásul van ismerősük is (de lehet, hogy éppen ez pechük).
Az én szemszögemből nézve, minden megtettünk, hogy mihamarabb eltávolításra kerüljön a melanoma, mert tudom, hogy ennek mi a jelentősége és erre ott ül velem szemben valaki, aki halasztani akarja a műtétjét. Nem mondhattam mást, csak, hogy megértem őket: hozzanak gyors döntést és legyen meg mihamarabb a műtét.
Ha nem lenne ismerősük, akkor már holnap elvégeznék.

Nagyon kíváncsi volnék a kedves olvasóim véleményére. Ők mit tennének, mit javasolnának, hogyan látják az esetet, akár az orvos, akár a páciens szemével nézve? Vajon jó, hogy a páciensnek volt ismerőse? Bízhat egy páciens egy valakinek a véleményében?
Bízom benne, hogy a szövettan végül korai melanomát igazol, és minden izgalom feleslegesnek bizonyul.

Egyik nap, szűrés közben, amíg a vizsgálatra készültek az asszisztensnőnk, Viktória beszélgetett az egyik fiatal páciensünkkel, Máriával, aki arról mesélt neki, hogy miért hagyta abba a szoláriumozást. Amikor Viktória elmesélte nekem a történetet, nagyon megtetszett, mert őszinte volt és tanulságos.
Így megkértem Viktóriát, hogy vegye fel a kapcsolatot a fiatal hölggyel és kérje meg rá, hogy saját szavaival írja le nekünk a történteket.
Mária vette a fáradtságot és elsősorban sorstársai kedvéért és egészségére megírta rövid, de annál tartalmasabb történetét.

Íme:

"Minden azzal kezdődött, hogy nagyon szerettem volna megőrizni a szép színemet a téli napokra is és elkezdtem járni szoláriumba. Majd miután rájöttem, hogy így jól érzem magam, egyre többet és többet jártam.
Jó volt belenézni a tükörbe és egy számomra egészséges bőrszínt látni.
Többen is figyelmeztettek, hogy ennek így nem lesz jó vége és hogy abba kellene hagyni meg minden, de én hajthatatlan voltam. Nem érdekelt semmi.
Még a legjobb haveromra sem hallgattam, aki orvos lévén szeretett volna kész érvekkel meggyőzni. Sajnos ez olyan mint a drog: nem lehet róla "leállni".
Már egy idő után nem is láttam magam barnának hiába is mondták, hogy már fekete vagyok. Így ment ez hosszú éveken keresztül. Majd egyik nap az én legjobb barátnőmmel beálltam a tükör elé és rájöttem, hogy még ő valóban 24 évesnek néz ki, én legalább 32 évesnek. Huhhh nagyon rossz volt.

Na ekkor döntöttem el, hogy soha többé nem megyek szoláriumba."

Csak egy rövid megjegyzés a végére: Mária a szoláriumozásnak 'csak' a kozmetikai vonatkozásairól ír nagy őszinteséggel, viszont orvosként szeretném megemlíteni a nem elhanyagolható onkológiai hatásokat is, vagyis a megnövekedett melanoma és bőrrák rizikót.

Megmentettünk egy újabb életet. Nem nagy szám – mondhatnám, hiszen ez a munkánk, nap-mint-nap találunk daganatokat és mentünk életeket, de ez az eset más.
Réka (34é) először 2007.10.10-én jött hozzánk szűrésre, akkor negatív leletet kapott. Még egy év sem telt el és 2008.06.09-én visszajött kontrollvizsgálatra.

Ugye, nálunk a professzionális szűrés alkalmával minden páciens, minden anyajegyéről részletes fotók készülnek, még a látszólag jelentéktelennek tűnő elváltozásokról is.

Így tudtuk észlelni azt, hogy az első szűrés alkalmával a mellkas jobb oldalán lévő 1mm nagyságú folt háromnegyed év alatt a háromszorosára nőtt, vagyis elérte a gigantikus 3mm(!!)-es méretet.


A vizsgáló (szűrő) orvos nem vett észre semmit, viszont nálunk minden esetet legalább két orvos lát, így a kiértékelő orvos – aki végignézi újra az összes felvételt a kiértékelő központunkban – vette észre a változást, ami egyébként jelentéktelennek tűnt. A speciális (dermatoszkópos) kép alapján sem gondoltunk semmi rosszra.
Így Réka olyan leletet kapott tőlünk, amin rosszindulatú daganat gyanúját nem vetettük fel, azonban a változás miatt megelőző célú műtétet javasoltunk.
A műtétet el is végeztem. Kb. egy hét alatt elkészült a szövettani vizsgálat és telefonon hívott a pathológusom a megdöbbentő hírrel, hogy a Rékáról eltávolított 3mm nagyságú növedék egy melanoma (Clark II, Breslow 0,4mm).

Nagyon meglepett a hír és Rékát is. A hír látszólag rossz, hiszen egy melanoma diagnózisa lett felállítva, viszont tekintettel a kis méretre és a korai felfedezésre, maga a műtét, vagyis a melanoma eltávolítása megmentette Réka életét és az ügy le van zárva, további teendő nincs.

Nagyon sok kérdést vet fel az eset. Ugye sem Réka, sem a vizsgáló orvos nem vett észre semmit!!
Egyedül a Melanomamobil egyedülálló technológiájának köszönhető, hogy a kezdődő melanoma felfedezésre került és ismét megmentettünk egy életet.
Nem tagadom, büszke vagyok magunkra, jó érzés!

Elgondolkoztat, hogy az eltávolított növedék képei alapján nem vethető fel a melanoma. Azóta többször és többen is újra megnéztük a felvételeket és ma sem mondanánk, hogy melanoma látható a képen. Persze, most már egy-egy ponton mintha látnék gyanús jeleket, de igazából mégsem.
Ismét elmondhatom, hogy melanomára mindig gondolni kell és minden gyanús, változó képletet ki kell metszeni és szövettanilag meg kell vizsgálni.

És még egy: tessék szűrésre menni, mert Réka sem gonolhatta, hogy az ő életét is ez fogja megmenteni.