Egyik nap, szűrés közben, amíg a vizsgálatra készültek az asszisztensnőnk, Viktória beszélgetett az egyik fiatal páciensünkkel, Máriával, aki arról mesélt neki, hogy miért hagyta abba a szoláriumozást. Amikor Viktória elmesélte nekem a történetet, nagyon megtetszett, mert őszinte volt és tanulságos.
Így megkértem Viktóriát, hogy vegye fel a kapcsolatot a fiatal hölggyel és kérje meg rá, hogy saját szavaival írja le nekünk a történteket.
Mária vette a fáradtságot és elsősorban sorstársai kedvéért és egészségére megírta rövid, de annál tartalmasabb történetét.
Íme:
"Minden azzal kezdődött, hogy nagyon szerettem volna megőrizni a szép színemet a téli napokra is és elkezdtem járni szoláriumba. Majd miután rájöttem, hogy így jól érzem magam, egyre többet és többet jártam.
Jó volt belenézni a tükörbe és egy számomra egészséges bőrszínt látni.
Többen is figyelmeztettek, hogy ennek így nem lesz jó vége és hogy abba kellene hagyni meg minden, de én hajthatatlan voltam. Nem érdekelt semmi.
Még a legjobb haveromra sem hallgattam, aki orvos lévén szeretett volna kész érvekkel meggyőzni. Sajnos ez olyan mint a drog: nem lehet róla "leállni".
Már egy idő után nem is láttam magam barnának hiába is mondták, hogy már fekete vagyok. Így ment ez hosszú éveken keresztül. Majd egyik nap az én legjobb barátnőmmel beálltam a tükör elé és rájöttem, hogy még ő valóban 24 évesnek néz ki, én legalább 32 évesnek. Huhhh nagyon rossz volt.
Na ekkor döntöttem el, hogy soha többé nem megyek szoláriumba."
Csak egy rövid megjegyzés a végére: Mária a szoláriumozásnak 'csak' a kozmetikai vonatkozásairól ír nagy őszinteséggel, viszont orvosként szeretném megemlíteni a nem elhanyagolható onkológiai hatásokat is, vagyis a megnövekedett melanoma és bőrrák rizikót.
