Az előző bejegyzésben írtam, hogy az Avemár-ról minden páciensemet lebeszélem és az olvasók kérték, hogy írjak erről is: miért?
Ma az evidenciákon alapuló orvoslás korát éljük, ami szép törekvés, hogy minden döntésünk bizonyított tényeken alapuljon, azonban sokszor kell úgy dönteni, hogy még nem végeztek kettős vak klinikai kísérletet az adott tárgyban.
Egy ilyen vizsgálat során sem a páciens, sem az orvos nem tudja, hogy mit szed a beteg: hatóanyagot, vagy placebót. Egy bizonyos idő után összegzik az eredményeket és megvizsgálják, hogy a placebóhoz képest, volt-e egyáltalán, vagy lényeges hatása a vizsgált szernek.
Egy ilyen vizsgálat lebonyolítása elképesztően nagy körültekintést igényel, ezért roppant drága. Gyógyszerek esetén százmillió dollárok.
Erről most nem kívánok többet írni, de megdöbbentő, hogy a placebo, tehát pusztán a beteg hite micsoda eredményeket produkál.
Szóval az Avemár bevezetésének legelső pillanatától figyelem az eseményeket. Meghívták az orvosokat és bemutatták a szert. Furcsa volt, hogy néhány egérkísérlet birtokában már piacra dobták annak idején, tehát nyoma sem volt a fenti kettős vak vizsgálatoknak és ez eleve nem tetszést váltott ki bennünk. Nem értettük, hogy hova ez a nagy igyekezet…
Az akkori főnököm, az Onkológiai Intézet Bőrosztályának vezetője együttműködést ajánlott, mert amúgy is sok melanomás páciensünket érdekelte az új lehetőség. Csináltunk volna két kart: az egyikben szedik a páciensek, a másikban nem és megnéztük volna, hogy mi az eredmény.
Az Avemár forgalmazói köszönték, de nem kértek az együttműködésből.
Telt múlt az idő, és egyszer csak megjelentek újabb eredmények, amiket többnyire isten-háta-mögötti kórházakból hoztak.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szakmailag már régen nem figyelem az Avemárt. Elég volt látnom az elején a szándékot, amivel megjelentek a piacon.
Milyen piacon? Az egyik legjobb piacon, ahol életükért küzdő, hiszékeny emberek, az utolsó szalmaszálba is hajlandóak megkapaszkodni és sok pénzt költeni.
Aztán láttam a TV-ben a szörnyen hatásvadász reklámokat is.
Már korábban többször írtam, hogy véleményem szerint mi szükséges a gyógyuláshoz. Becsapja magát az, aki azt hiszi, hogy bármilyen szer szedése, legyen az akár az Avemár, akár más, gyógyulást hozhat neki. Ez kb olyan, mintha az autóm tisztogatásától, fényesítésétől remélném, hogy megjavul a motor hibája.
A fent leírt véleményem meglehetősen szubjektív és azon alapul, amit orvosként az Avemárról eddig láttam, hallottam, olvastam. Kíváncsi vagyok, hogy az a páciens, aki szedi az Avemárt milyen alapon hozta meg ezt a döntését.
Nálunk az osztályon nagyon sokan szedték és semmilyen pozitív hatást nem láttam. Sajnálom.