A barcelonai világkongresszuson volt egy érdekes előadás.
Az előadást Harald Kittler tartotta arról a bécsi egyetemről, amelyik a kezdetek óta élen jár a bőrrákszűréshez használt eszközök és számítógépek fejlesztésében, így mondandójának különös pikantériája van.
Harald Kittler
Az anyajegyek vizsgálatának, bőrrákszűrésnek sok módja van: szabad szemmel, nagyítóval, dermatoszkóppal, computer segítségével, vagy akár egyedi módszerrel, mint nálunk a Melanomamobilnál is lehet bőrrákszűrést végezni.
A szolgáltatás ára ugyan ebben a sorrendben nő.
Az értéke is?
Miért van/lehet szüksége egy bőrgyógyásznak egy komputer segítségére a bőrrákszűréshez?
Mert úgy gondolja magáról, hogy egyébként nem elég alapos a tudása ezen a területen?
Mert a tudása alapos, de a gép valami pluszt tud adni hozzá?
Mert ma már egy egyszerű vizsgálatot nem lehet eladni a piacon, csak ha egy csili-vili számítógépet is kapcsolunk hozzá?
A cégek, akik ezeket az egyébként méregdrága gépeket gyártják tetszetős számsorokkal bizonyítják a masinák használhatóságát.
Az előadás éppen erről szólt, hogy ezek a számok alapjaiban nem stimmelnek.
A cégek úgy állítják elő számaikat, hogy bőrgyógyászok által előre kiválasztott anyajegyeket/daganatokat mutattak meg más orvosoknak (szakembereknek) és vizsgáltatták meg ezeket a gépekkel is.
Így a számok azt mutatták, hogy a gépek nem rosszabbak az orvosoknál.
Kittler arra világított rá előadásában, hogy az élet nem ilyen: úgy kell vizsgálni ezeket a gépeket, hogy nem válogatott eseteket etetünk meg velük, hanem egy olyan bőrgyógyásznak adjuk oda, aki ezen a területen nem szakértő, tehát szüksége lehet valamiféle segítségre.
Itt kezdődnek a bajok:
– melyik anyajegyet mutassa meg az illető kollega a gépnek? (tehát a nem-szakember mondja meg a profi gépnek, hogy mit vizsgáljon?)
– mindegyiket nem lehet, mert arra nincs idő…
– azzal a korai melanomával mi lesz, ami nem néz ki kórosnak (a gép még esélyt sem kap, hiszen azt nem vizsgálja meg vele az orvos)
Szóval az volt Kittler álláspontja, hogy a gép teljesítménye attól az orvostól függ, aki működteti azt, vagyis az orvos-gép páros teljesítményét nem a profi gép, hanem a gyenge szakember határozza meg.
Azt is elmondta, hogy szerinte olcsóbb egy bőrgyógyászt betanítani a dermatoszkópiára, vagyis a bőrrákszűrés alapjaira, mint egy drága és így haszontalan gépet vásárolni neki/magának.
Szintén az ő véleménye az is, ami a fentiekből következik, hogy bőrrákszűrő-anyajegy vizsgáló masinát ezen a területen amúgy is jártas szakembernek érdemes vásárolnia. Neki meg minek?
Érdekes helyzet alakulhat(ott) ki így: a sok orvos, aki a géptől várta a csodát egy olyan piacot teremtett, hogy már egy igazán jó szakember sem tudja eladni a szolgáltatását, ha nincs ilyen masinája, tehát a kenyér mellé nem tud cirkuszt is adni a népnek.
Nagyon örültem ennek az előadásnak, mert ezt a problematikát már magam is régóta világosan látom, de mégis csak más, ha ezt egy ilyen neves szakember írja le(mondja el) és nem én.
Tehát azt javaslom az orvos kollegáknak, hogy a számítógépekbe való invesztálás helyett fektessenek a saját tudásukba.
A pácienseknek, akik anyajegy- vagy bőrrákszűrést keresnek olyan orvost/intézetet válasszanak, ahol
– van teljes test fotográfia, amikor nem csak a gyanús anyajegyek kerülnek rögzítésre, hanem minden
– ahol az orvos gép nélkül is elég képzett, magabiztosan mozog a dermatoszkópia területén
– ahol alkalomról alkalomra nem csak egy-egy anyajegyet vizsgálnak meg, hanem az összes anyajegyet összehasonlítják a korábbi állapotával
– ahol nem javasolnak egyszerre 1-2 anyajegy eltávolításánál többet, ugyanis a fenti módszerrel elkerülhető a felesleges műtétek nagy része.
Még egyszer köszönet Harald Kittlernek a hasznos előadásért és, hogy végre megírhattam ezt a bejegyzést.
