Magam nem vagyok egy nagy tengerpart és napimádó, jobban szeretem a hegyeket és az aktív pihenést.
Idén mégis – meghajolva a családi és baráti kérés előtt – a Horvát tengerpartra, Rab szigetére mentünk nyaralni a családdal.
Nem tudom, hogy a napozás, tengerpartozás elleni enyhe averzióm szakmai ártalom, vagy már az előtt megvolt, mielőtt bőrgyógyász lettem.
Rab sziget, tengerpart, forróság, napsütés, izzadás, kövér turisták, csak henyélni van kedvem nekem is, mert ilyen melegben nem is lehet mást csinálni. Elmaradtak a napi futások, testmozgás csak a vízben.
Ezzel szemben a hegyen, még ha süt is a nap, a meleg elviselhető, a táj változatos és csodás, állandó impulzusok, jóleső fáradtság, a teljesítmény és a kaland öröme.
Szóval itt volt a kihívás, hogy megbirkózzunk a nappal úgy, hogy közben még jól is érezzük magunkat és ne csináljunk olyasmit, amitől magam is fennhangon eltanácsolom a pácienseimet. Nem szerettem volna bort inni és vizet prédikálni.
Nagyot változott a szakma az elmúlt években, már nem tartjuk a napot állandó ellenségünknek, amit minden áron kerülni és tiltani kell.
Igazából két dolgot érdemes szem előtt tartani:
1. a leégést (napégést) mindenáron kerülni kell (orvosi rész)
2. nőknek érdemes tudni, hogy minél több napsugár éri a bőrüket (akár leégés nélkül is), az annál gyorsabban öregszik, ráncosodik, foltosodik, tehát csúnya lesz és azzal már később nem igazán lehet mit kezdeni. Különösen igaz ez az arcra és dekoltázsra (kozmetikai rész).
A pálya nem volt egyszerű, mert a 3 és 12 éves gyerekeknek nehéz szakmai érveket felsorakoztatni, úgy hogy az egyáltalán meg is hallgassák, nemhogy betartsák. Úgy hogy marad a szülői példamutatás és szigor.
9-10 óra volt, amire reggel feltápászkodtunk és persze kimentünk a partra. Mindannyiunkon széles karimájú sapka, napszemüveg és ing, vagy póló. Ami kilógott az 50 faktoros krémmel bekenve.
Napkrémből nem lehet eleget használni, mert elviselhetetlen a melegben, amúgy is izzadó testünkön a krém. Ahova kellett oda kentünk. Nagy része be is szívódott, viszont a fizikai fényvédelemért felelős rész ott sárgállott a bőrünkön később is. Tudom, van, akit még ez is zavar.
Én még a vízbe is pólóba mentem be, ahogy többen, mások is, bár nem ez volt az általános. A 12 éves fiamnak már hiába mondtam ezt, nála jobban figyeltünk a krémre. A 3 éves kislányomra még több a ráhatásom, így ő végig sapkában és egyberészes fürdőruhában volt.
Nálunk természetesen nem volt cél az, hogy bármelyikünk is lebarnuljon és otthon a szomszédoknak megmutogathassuk, hogy hol jártunk.
Még dél előtt szedtünk a sátorfánkat és visszasétáltunk a szálláshelyünkre. Megebédeltünk és megértve a mediterrán kultúrát, sziesztáztunk úgy háromig.
A tengerparton délidőben csak a turisták maradnak. Az ilyen égövön élő népek zsigerből tudják, hogy ekkor vissza kell húzódni az árnyékba és rákészülni a hosszú éjszakára, amikor feléled minden a kellemes hűvös estében. Filozofálgatásom addig terjedt, hogy a déli országok gazdasága is arányos a meleggel. Északon, ahol hideg(ebb) a klíma, ott lehet dolgozni és termelni, itt nem. Itt a melegben csak ülni, feküdni és sziesztázni van kedve az emberfiának.
Délután 3-4 körül ismét tengerpart, sapka, póló és krém. Szépen működött ez, egyikünk sem égett le.
Egy nap volt, amikor egész nap a tengert szeltük egy hajóval. Ott megtréfált minket a természet. Reggeltől estig napsugarak és folyamatos ellenszél, ami miatt nem lehet érezni, hogy éget a nap. Hiába kentük magunkat többször is, az állandó kitettség miatt a nap végére legtöbben éreztük az enyhe szúró, égető fájdalmat, a napégést. Olyan helyeken, amire nem is gondolnánk. Szerencsére nem volt komoly, de éppen elég ahhoz, hogy konstatáljam, nem voltunk elég körültekintőek.
Így, a nyaralás végére mindannyian összeszedtünk egy kis színt, leginkább ott, ami kilógott a póló és sapka alól. Egyikőnk sem égett meg komolyabban, úgyhogy egy négyest adok magunknak fényvédelemből.
A parton sétálva persze láttam virító fehér bőrű embereket rákvörös foltokkal a napon feküdni délben, láttam sok anyajegyes felnőtteket minden védelem nélkül, láttam 1-3 éves kisbabákat szintén délben meztelenül. Ilyenkor sajnáltam őket a tudatlanságukért és felelőtlenségükért, haragudtam a szülőkre, hogy mit tesznek a gyermekeikkel és bíztam benne, hogy az anyajegyek is megúszzák rosszindulatú átalakulás nélkül.
Mindannyiunk bőre más. Aki könnyen barnul, annak csak eleinte kell jobban figyelnie. Amikor már barna a bőre, az önmagában is több védelmet nyújt. Aki nem barnul, az ne akarjon napozni. Ne nézegesse elégedetten rákvörös foltjait, mint a barnuláshoz vezető út egy fájdalmas stációját. Soha nem lesz barna, csak beteg.
Akinek sok anyajegye van, az szintén vigyázzon magára és a szülők is nagyon vigyázzanak gyermekeik érzékeny, védekezni kevésbé képes bőrére.
Szép volt, jó volt, kipihentem magam, de jövőre ismét a hegyekbe megyünk.
Horvátország, Rab-sziget, Lopar
ÉRDEKKONFLIKTUS: nincs
