A londoni 6:3 magazinban olvastam Gaál Viktor pszichológus írását, ami nagyon megfogott és azt gondolom róla, hogy komoly értéket közvetít. Mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe.

Íme:

Elsőre nehéz lesz megemésztened, de a legnagyobb különbség két ember között a tudatállapota. A ’tudat’ a tudatos és a tudattalan összessége (utóbbi elnevezés magyarban picit félrevezető) – az a misztikus valami, ami jelenleg értelmezi ezeket a sorokat. Minden más ennek következménye csupán. A tudatod reagál a világ történéseire, irányítja cselekedeteidet és gondolataidat. Ha változtatni akarsz az életeden, a tudatod állapotát kell megváltoztatnod.

Persze, mondani könnyű…

Ha körbenézel magad körül, találsz jó pár boldog, és sajnos még több boldogtalan embert. A különbség drámai. Egy boldogtalan ember a saját nyomorával van elfoglalva, mintha ’be lenne zárva a fejébe’, ha a külvilág felé fordul a figyelme, azt keresi maga körül, hogy mi a rossz, másokat is csak kritizálni tud. Egy boldog ember ezzel szemben ’nyitott a világra’, befogadja, megéli azt, lépten-nyomon a gyönyörűt látja meg. Mélyen, őszintén kapcsolódik másokhoz, elfogad, nem ítélkezik.

A milliódolláros kérdés ugye, hogy „Hogyan legyünk boldogok?” A megoldás pedig ez: fogd egy boldog ember tudatállapotát, és vedd magadra. Tedd olyanná a tudatállapotodat, mint az övé. A kulcsszó az ÁLLAPOT. Sokan egy elérendő célnak hiszik a boldogságot, úgy gondolják, ha ez meg az meg amaz megvan, akkor boldog leszek hátralévő életemre. Nos, egyáltalán nem. A boldogság egy tudatállapot, amibe bele lehet kerülni, de amit, ha nem vigyázol, el is veszíthetsz.

Nézz körbe magad körül, szedj össze pár boldogtalan embert, és elemezd ki magadnak, hogy miben hasonlítanak! Kezdjük talán azzal, hogy mind azt hiszi, nincs hatalma a sorsa felett. Aztán, ha megkérdezed (és őszintén válaszol) nem talál magában semmi szerethetőt. Ami pedig talán a legfontosabb, ez a ’bezártság’. A boldogtalan emberek tudatállapotának lényegi sajátja, hogy saját magukat egy elkülönült létezőnek élik meg. Valakinek, aki totálisan el van zárva a világ többi részétől és a többi embertől. Egy fekete doboznak, aminek a tartalmát nem is lehet megosztani senkivel.

Figyeld meg magad, miközben ezeket a sorokat olvasod! Vedd észre, ahogy levegőt veszel, milliárdnyi oxigén-molekula kerül a testedbe, amik egy szívdobbanás múlva már az agyad részét képezik, ugyanúgy, mint a reggelid, amiből a tested építi újjá magát. Milliónyi bőrsejtedet veszíted el csak azzal, hogy lapozol majd ebben az újságban. Egy nyitott rendszer vagy, ami folyamatos kölcsönhatásban van a külvilággal – ez pedig az érzelmeidre is igaz. Ahogy a kutyák, mi is szó szerint kiszagoljuk egymás érzelmeit, még ha nem is vagyunk tudatában.

Keress pár valóban boldog embert magad körül (Figyelem! Nem olyanokat, akik csak hirdetik magukról, hogy mennyire boldogok – aki tényleg boldog, annak ez a természetes, nem kell győzködnie róla másokat), és figyeld meg, mennyire nyitva vannak a külvilágra. Magukba fogadják azt, a szépet látják benne és önmagukban, függetlenül attól, hogy Kensingtonban vagy Kárpátalján élnek-e.

Még két gondolat: Ha legközelebb valaki kritizálni kezd téged, azt figyeld meg először, vajon ő mennyire boldog saját magával, és mennyire a saját félelmeit vetíti rád? Illetve, mielőtt készpénznek vennéd a Magyarországról érkező híreket, gondold át, vajon boldog vagy boldogtalan emberek írták-e azokat?