Végre egy korrekt cikk, amivel teljesen egyetértek, csak hadd emeljem ki belőle a számomra lényeges momentumokat:

– elsősorban a melanoma és persze a bőrrák előfordulása is meredeken növekszik
– ezeknek legfőbb okai a földfelszínt elérő káros UV sugárzás növekedése (ózonlyuk) és a káros napozási szokások: törekedés a barna bőrre, szoli, napozás, leégés
– a napsugárzás valóban káros a bőrre (és a szolárium is)
– csak két jó hatása van: az egyik a D-vitamin szintézis, a másik a kedvező lélektani hatás. Ennyi.
– a cikk nagyon korrektül leírja, hogy a szükséges napi D-vitamin szintézishez nem szükséges napozni, pusztán 10-20 perc, a napon eltöltött időre van szükség, úgy, hogy csak az alkarjaink és az arcunk szabad. De, ehhez sem kell tűző nap.
– Angliában ez inkább probléma lehet, azonban a mi égövünkön szinte lehetetlen úgy létezni, hogy ne érjen minket a D-vitamin szintézishez elegendő napfény

Továbbra is azt gondolom, hogy a napozás káros, mert növeli a bőrdaganatok kialakulásának esélyét és csúnya lesz tőle a bőr.

Szintén az elmúlt héten járt nálam egy idős páciens, akit megvizsgálva négy bőrrákot találtam; egyet az orrán és hármat a törzsén. A bal vállán volt egy melanoma és a bal térdhajlatban egy annyira szabálytalan anyajegy, melyet alap esetben szintén el kéne távolítani.
A műtétjei természetesen már meg is vannak szervezve. A legfontosabb a melanoma eltávolítása, majd a következő szakmai nehézség az orr műtétje: ez fej-nyak sebészeti kompetencia. Ezek után a többi bőrrák ellátása már csak időzítés kérdése.
Az esetet csak azért említem meg a blogban, mert az elmúlt több, mint tíz évben egy személyen ennyi daganattal még nem találkoztam és remélem nem is fogok.

Múlt héten, kedden járt nálam egy fiatal, nálam három évvel fiatalabb férfi. Van egy néhány éves kisfia és a múlt hétre várta a második baba érkezését. Micsoda örömteli helyzet. Magam is át tudom érezni, hiszen az én kislányom is most egy éves.
Ebben a helyzetben történik az, hogy kb. háromnegyed éve elment egy bőrgyógyászhoz azzal, hogy elkapart valamit a felkarján és az csak nő. Az orvos megvizsgálta, majd néhány hónap múlvára visszarendelte és ez így ment egy darabig. Végül a növedék eltávolításra került és a szövettan egy előrehaladott melanomát igazolt.
Hozzá tartozik a dologhoz, hogy ez a melanoma az úgynevezett amelanotikus melanoma volt, vagyis nem a megszokott, sötéten pigmentált típus, hanem olyan, ami bőrszínű volt, ami a diagnózist minden esetben megnehezíti.

Többször írtam, hogy melanoma ügyben a páciensek forduljanak specialistához és ne általános bőrgyógyászhoz. A blogom olvasói sokszor vitatkoznak ezzel a nézetemmel, de sajnos nagyon sok történet csapódik le nálam, ahol az onkológiai szemlélet hiányával szembesülök.
A jelen esetben is természetesen fotó nincs.
A kollega nem tudta, hogy milyen jelenséggel áll szemben, adott rá egy közömbös krémet és hónapokra elbocsátotta a pácienst.
Ismétlem magam, amikor azt írom, hogy bizonytalan diagnózis esetén persze adhatunk krémet, de maximum 2-3 hét múlva ismét rá kell nézni a páciensre, hogy történt-e változás. Amennyiben nem és felmerül, hogy esetleg daganattal állhatunk szemben, azonnal műtétet kell végezni és szövettanilag megállapítani a helyes diagnózist.
Ez az onkológiai szemlélet, amikor az orvos gondol a daganat lehetőségére és nem aszalja hónapokig, évekig a pácienst, hanem azonnal lép és a szövettani lelet birtokában dönt a továbbiakról.

Ezen múlott a fiatal páciensem sorsa. Amikor a melanoma már mélyebbre terjedt sokkal nehezebb dolgunk van. Kevés a hivatalos orvostudomány által javasolt lehetőség. Kemoterápia szóba sem jön, az interferon az elviselhető dózisban nem igazán hatásos és sok a mellékhatása. Lehet, hogy sokan eretnekségnek gondolják, de a holisztikus szemléletű orvoslás jegyében Gerson terápiát javasoltam neki. Járjon nagyon sok szerencsével.

Múlt héten volt nálam egy fiatal fiú, akit úgy jelentett az asszisztencia, hogy egy melanomás jön, aki túl késői időpontot kapott műtétre.
Megérkezett, megvizsgáltam és természetesen kikérdeztem. Kiderült, hogy egy olyan egyetemre jár, ahova semmi kedve és nem találja helyét az életben. Nem tudja, hogy mit szeretne, mivel akar foglalkozni. Kb. másfél éve kezdődtek bizonytalan panaszai, melyekkel sorra járta az orvosokat, de nem találtak ezidáig semmit. Jelenleg is több orvosi vizsgálata elő van jegyezve. Ebben a folyamatban, melanomával kapcsolatos irodalomra bukkanva, az olvasottak és a látottak alapján saját maga diagnosztizálta a melanomáját. Így került hozzám.
Persze vizsgálat közben végig beszélgettünk, így derültek ki számomra a fenti információk.
Vizsgálat után megnyugtattam, hogy semmi baja, a kérdéses elváltozás egy bevérzés, még csak nem is anyajegy. Persze a műtétet javasoltam – még akkor is, hogy banalitásról van szó – hiszen annyira az agyába véste magát a melanoma gyanúja, hogy nehezen tudná elfogadni a diagnózist. Megtörténik a műtét, elkészül a szövettan és ez majd megnyugtatja.
Búcsúzóul azt a tanácsot adtam neki, hogy találja meg magát az életben, keresse meg, mi érdekli igazán, mihez van tehetsége és ne meneküljön betegségekbe.
Meg is kérdeztem tőle, hogy "miért szeretné, hogy melanomája legyen?". Persze csodálkozott a kérdésen, de aztán megértette, hogy mire célzok. Egy betegség végre értelmet adna az életének, lenne egy konkrét cél, ami ellen küzdeni, tenni lehetne.
Ez egy nem ritka, de nagyon veszélyes játék. Vigyázni kell vele, mert ha valaki kitartóan csinálja, akkor bevonzhat magának egy olyan betegséget, amivel meggyűlhet a baja.