Archive for október, 2009

Anyajegyek “nyugvó állapota”

Az olvasóim, már jól ismerik a tipikus életmentési történeteket: első szűrés, majd kontroll, és a képek összehasonlításánál derül ki, hogy ott van a bőrén a kezdődő melanoma, amit senki nem vett észre.

A páciens biztosan nem, de sokszor még a vizsgáló orvos sem.

Hogy mi magunk mit veszünk észre a bőrünkön és mit nem erre kiváló példa ez az esetünk.

 

Szóval, van, hogy az orvos sem veszi észre a korai melanomát (hogy miért nem, erről hamarosan írni fogok).

 

…és itt jön a technológia: a képek összehasonlítása, amikor kiderülnek az eltérések, és így tudunk egy olyan melanomát elkapni, ami még a kinézete alapján fel sem fedezhető, olyan korai.

 

Így működik a Melanomamobil és persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a pácienseinket értesítjük a kontroll vizsgálatuk időpontjáról. Akinek nagyon szabálytalan anyajegyei vannak, azokat már fél év múlva visszahívjuk, hogy még időben kiderüljön, ha baj van.

 

A legutóbb kiküldött értesítőnkre az egyik páciensünk egy válaszlevelet küldött, amiben így ír: “Szeretném közölni, hogy az anyajegyeim nyugvó állapotban vannak, és azonnal felkeresem Önöket, amint változást észlelek.”

 

Pont ez a lényeg. Éppen addig nem szabad várni, amire egy laikus változást észlel, mert akkor már késő. Az anyajegyszűrésnek pont ez a lényege és ennek a folyamatnak a legértékesebb pontja az első kontroll vizsgálat, amikor először nézzük végig a pácienseink összes anyajegyét, hogy van-e köztük olyan, ami változik.

 

Sokat gondolkozom a döntéseink mögötti motivációkon.

Vannak, akik nem járnak szűrésekre. Vannak közöttük mázlisták, akinek nem lesz baja (ez csak halálukkor derül ki, ha ennek oka nem olyan betegség, ami szűréssel megelőzhető lett volna) és vannak, akik belehalnak ebbe.

Vannak, akik eljönnek szűrésre, mert érzik, hogy fontos, sokat hallottak erről, de nincsenek tisztában az adott betegség(ek) természetével. Ők azok, akik elmennek egy szűrésre, majd kipipálják a fejükben, hogy OK, ez is megvan, és hosszú évekig az egészségük közelébe sem mennek. Ők funkcionálisan, vagyis az eredmény szempontjából majdnem az első csoporthoz tartoznak.

 

Végül, van a harmadik csoport, talán ők azok, akik egy kicsit utána is olvasnak a dolgaiknak. (amikor szűrésre mennek, megnézik, hogy melyik betegségről van szó, mi a szűrés lényege, milyen eredményre számíthatnak, stb. Amikor bankba mennek, akkor utána olvasnak, hogy milyen konstrukciók léteznek, mik a kockázatok és mik a költségek. ) Ők így döntenek.

 

Közülük kerülnek ki azok, akiknek az életét megmentheti egy-egy szűrés. Ők azok, akik azt gondolják, hogy csak akkor érdemes csinálni bármit, ha azt rendesen tesszük.

 

Egy páciens ritkán tudja megítélni, hogy bármi változik-e a bőrén. Ez a mi dolgunk. Ez a szűrés lényege. Erre való a kontroll vizsgálat. Ez mentette meg Zsuzsa életét is.

Tags: , , ,

Egy újabb életmentés tanulságai

Zsuzsanna, 32 éves és a szűrésnek köszönheti az életét. Története nagyon sok érdekes tanulságot rejt.

Miskolci Zsuzsanna megmentett páciensünk

Először 2007 januárban jött el hozzánk. Magas rizikó besorolást kapott, mert világos a bőre és sok anyajegye van, köztük szabálytalanok is, illetve látszott, hogy bőrét aránylag sok napsugárzás érte. Az első vizsgálat során nem találtunk semmi gyanúsat, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy a melanoma kialakulásának van egy olyan szakasza, amikor morfológiailag egyszerűen felismerhetetlen, vagyis a kinézete alapján nem lehetséges diagnosztizálni.

Ezért Zsuzsának fél év múlva kontrollt javasoltunk. Miért pont fél év?

Fél év elegendő idő ahhoz, hogy egy korai melanoma kimutathatóvá, észlelhetővé váljon. Hogyan lehet ez? Az anyajegyek idő múlásával nagyjából változatlanok, míg a melanoma, lévén rákos daganat, nem változatlan, hanem növekszik; és ha növekszik, akkor ez változással jár és ez a változás a kontroll vizsgálatot követően, a képek összehasonlításával kimutathatóvá válik. Így lehet nyakon csípni egy korai melanomát és így lehet megmenteni egy fiatal nő életét (is). Ezért javasoljuk minden magas rizikójú páciensünknek a fél éves kontrollt, hogy kiderüljön még időben, ha egy korai melanoma van a bőrén.

Igen ám, de Zsuzsa nem jött vissza fél év múlva, mert elmondása szerint “az első szűrés nem mutatott ki semmi problémát és a fél évet túl gyakorinak találtam”. Zsuzsa ekkor még nem értette azt, amiről fentebb írtam.

Két és fél év telt el, majd 2009 júniusban jött el ismét. Nem volt semmi panasza, nem vett észre semmit a bőrén, nem volt változó anyajegye. Hogy miért pont most jött, arra így válaszolt: “elég sűrű az időbeosztásom és most vettem rá magam…”

A második, vagyis a kontroll szűrés során a doktor nem mondott neki semmit a szűrés végén, tehát Zsuzsa innen is megnyugodva tért haza. Igen ám, de nálunk a lényeg csak itt kezdődik, ugyanis a központunkban elővettük a régi felvételeket és az egyik specialista orvosunk elvégezte azok összehasonlítását a jelenlegi státusszal. Ekkor derült ki az, hogy Zsuzsának új anyajegyei vannak és egy melanomája!

Micsoda, az orvos nem vette észre a melanomát a vizsgálat során?? Igen. Ez sokszor megesik, mert ahogy fent írtam egy korai melanoma morfológiailag nehezen felismerhető. Erre való a dupla vizsgálat, ami nálunk rutin, minden páciensünknél ezt tesszük. Rékának, aki szintén az egyik megmentett páciensünk, én magam nem vettem észre a melanomáját, és ez is csak az összehasonlításnál derült ki, pedig nem kevés melanomát láttam már életemben.

Mi van akkor, ha olyan helyen nem vesznek észre egy korai melanomát, ahol nincs ez a dupla vizsgálat és a páciens megnyugodva elsétál? Igen, a kérdés jogos.

Szóval ott tartunk, hogy Zsuzsát telefonon értesítettük, hogy melanoma gyanút találtunk és azonnal adtunk egy műtéti időpontot. Zsuzsának ez nem volt megfelelő, így egy későbbi terminust kértünk neki. Közeledett az idő és Ő ezt is lemondta “saját felelősségére”.

Álljunk meg itt egy szóra. Először is, nagyon fontos, hogy nem szeretném Zsuzsát bántani azzal, hogy ezt ilyen részletesen leírom, mert mindannyian emberből vagyunk, sőt nagyon hálás vagyok neki, hogy hozzájárult ahhoz, hogy esetét megosszam a többiekkel és mindenki levonhassa belőle a megfelelő tanulságokat.

Mi – magam és az olvasók közül sokan, akik pontosan tudják, hogy mi a melanoma – értetlenül állunk a műtét halogatása előtt, mert tudjuk, hogy minden nap számíthat: nem tudhatjuk, hogy a melanoma mikor ér el egy olyan mélységet a bőrben, ahol már nyirok és vérerek vannak, amiken keresztül távoli áttétet tud adni és akkor vége a történetnek.

Persze tudom, hogy a legtöbben még nem hallottak a melanomáról, pláne ezekről az apró, de annál lényegesebb részletekről. Így, persze megértem Zsuzsát. Ezt az epizódot Ő így látja: “Gondoltam, hogy egy-két héten már nem múlik semmi. A biciklitúrára és a futóversenyre is már jó ideje készültem, a műtét miatt nem szerettem volna egyiket sem kihagyni.”

Végül megtörtént a műtét és a szövettan in situ melanomát igazolt, vagyis ez a melanoma az eltávolítása idejéig fizikailag nem adhatott áttétet, így Zsuzsa 100s biztonsággal meggyógyult, nem szükséges semmilyen utókezelés.

Egy tudnivaló és teendő van csupán: a további rendszeres kontroll, ugyanis akinek már egyszer volt melanomája, annak nagyobb esélye van egy következő melanoma kialakulására is, tehát oda kell figyelnie.

Búcsúzóul nem írhatok mást: íme, ez a szűrés jelentősége. Egy élet.

Tags: , , ,

Mit is eszünk?

Minőségi éttermekben szóba sem jöhet a Magyar alapanyag. Akkor mi mit is eszünk?

A múlt héten hallottam egy interjút Cseh Jánossal, a Centrál kávéház séfjével a Radiocafe Gasztrománia c. műsorában és egy dolog nagyon elgondolkoztatott.

A séf elmondta, hogy az állandó és jó minőség biztosítása miatt – hiszen egy magára valamit is adó étterem nem engedheti meg magának, hogy az ételek egyszer jobban, másszor kevésbé jól sikerüljenek – Bécsből szerzi be az alapanyagokat, az itthoni alapanyagok szóba sem jöhetnek. Egyedül Bécsben van állandó, stabil, jó minőség.

Nemrég megkérték rá, hogy tesztelje a hazai alapanyagokat. Feldolgozta őket, megnézte, hogy megfelelnek-e az elvárásainak. Sajnos a tesztelés eredménye elszomorító lett, kivételt csak a biogazdáktól származó alapanyagok jelentettek.

Ez az egész történet felvet néhány nagyon alapvető kérdést.

– úgy tudtam, hogy hazánk az élelmiszeriparáról híres. Vagy mégsem?

– ha ennyire rosszak a hazai alapanyagok, akkor mi, átlagemberek mit is eszünk?

– ha egy étterem, ahol fontos a vendég elégedettsége és a profit, Bécsből hozatja az alapanyagokat, akkor mi, akiknek az egészségünk fontos, honnan szerezzük be azokat?

– mégiscsak van különbség a bio és a nem-bio között? (ez csak költői kérdés :) )

– ha az itthon tenyésztett állatok húsa nem megfelelő, akkor milyen lehet a mi húsunk? Vajon az jobb? Mi is az itthoni ételeket esszük…

– vajon van-e összefüggés hazánk elszomorító egészségügyi statisztikái és a séf tapasztalatai között? (persze, hogy van)

– vajon hogyan alakult ki ez a helyzet és még inkább hogyan lehetne változtatni ezen?

Egyelőre nem látok más utat, mint a körültekintő étel (alapanyag) választást és ismét eljutunk a sok vitát kavart bio-piac, árak, életszínvonal kérdésköréhez.

Van egy mondás, ami ide illik: homokból nem lehet várat építeni.

Tags: