Miután többen megkérdezték a véleményem a bio élelmiszerek árával kapcsolatban az anyagiakról, ezért leírom azt, de sejtem nem leszek népszerű ezzel.

Amikor több nagy nemzetközi befektetőt megkérdeztek arról, hogy szerintük mi a legnagyobb befektetési lehetőség az életben, akkor azt válaszolták, hogy a gyermekeink oktatása. Ez térül meg a legnagyobb haszonnal.

A véleményem szerint csaknem egyedül mi tehetünk arról, hogy ma mennyi pénzből vagyunk kénytelenek élni. Persze a szülők, a család, az oktatás, stb., de végül mi magunk döntöttük el, hogy mit és mennyit tanulunk, mennyi munkát fektetünk saját magunkba.
Az eladható tudás pénz. Kinek mennyi van belőle, annyi pénzre tud szert tenni. (Persze itt nem gondolok a felháborító végkielégítésekre és a számtalan vérlázító korrupciós ügyre, amikor bizonyos személyek nagyon sok pénzt kapnak nulla hozzáadott értékért cserébe a mi adóforintjainkból.)

Májusban volt a VII. Melanoma világkongresszus. 180.000Ft-ba került a belépődíj, egy hétig Bécsben laktam és éltem, távol a családomtól, a kétéves kislányomtól. Miért?
Hogy én magam és a cégem, a Melanomamobil többi orvosa a legkorszerűbb tudás birtokában várja a pácienseinket, akik így olyan orvosokkal találkoznak, akik rendszeres továbbképzésen vesznek részt.
Viszont ezt a tudást, ezt a szakértelmet és ezt a biztonságot meg kell fizetni. Ennek ára van, ahogy rendkívül sok befektetésbe kerül kiépíteni és fenntartani ezt a színvonalat.

Gondoljunk bele, hogy a biogazdának is, mennyi fáradtság, költség, vesződség, hogy ne nyúljon a permetszerhez, ami nagyon egyszerű lenne csak rálocsolni a növényekre és már lőttek is a kártevőnek, de nem, ők inkább kísérleteznek, hagymát és büdöskét ültetnek mellé, stb., hogy nekünk végül meg legyen a tiszta és értékes táplálékunk.
Ezt meg kell fizetni.

Ez az élet természetes rendje. Az eladható tudásunkat pénzre váltjuk (ki mennyit) és a pénzünket elköltjük (ki mire). Nem hiszek a támogatásokban, segítségben, ezért én magam soha nem is vártam ilyesmire.
Egy mezővel folyamatosan lottózom, mert ennyivel tartozok a szerencsémnek, ami eddig elkerült (most már ennyi idő után, inkább ő tartozik nekem, de úgy látszik, ez nem érdekli őt).

Szóval ezt gondolom a pénzről.

Azért szeretnék egy kis segítséget is adni: nagyon rég óta és sok biogazdát ismerek és tudom, hogy kik azok, akiknél nem kell kifizetni a piaci árat a termékeikért. Miért? Mert sok emberség szorult beléjük.
De, ez is befektetéssel jár. Kell venni a fáradtságot, megbeszélni velük, hogy mikor, és el kell menni hozzájuk, megnézni a földjüket, megismerni őket, beszélgetni velük, hogy mit miért csinálnak, szóval ki kell építeni velük egy jó emberi kapcsolatot (ebben a folyamatban egyébként teljesen megválaszolásra kerül a kérdés, hogy bio-e a bio, amit olyan szkeptikusok tesznek fel, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy valójában mit jelent ez a szó).
Amennyiben és aki kéri, annak meg fogom adni néhány biogazda elérhetőségét, akiket rám való hivatkozással nyugodtan megkereshetnek és akiktől jó áron tudnak igazi, tiszta és értékes élelmiszereket venni.

Tags: pénz