Melanoma blog

Tegnap felkerestem néhány háziorvos kollegát, hogy a professzionális melanoma és bőrrákszűrés lehetőségéről tájékoztassam őket a városukban, ahol rendelnek.
Az egyikőjük, miután befejeztük a beszélgetést az asszisztensnőjével előkerestette egy 24 éves fiú aktáját, mely szerint nem rég az egyik karjáról egy Clark IV, Breslow 2,5mm mélységű melanomát távolítottak el. Az őrszem nyirokcsomója már pozitív volt, ezért a hónaljából az összes nyirokcsomót kivették. Ennyi. Most jól van, időnként kontrollra jár.

Nagyon kíváncsi lennék, vajon mi lehet annak a fiúnak a fejében most. A következőket gondolom 10 év tapasztalata alapján, amit melanomás betegek között töltöttem el:
"Már magamhoz tértem a sokkból, amit a melanoma eltávolítása és az áttét eltávolítása okozott. Nagyon megijedtem, örülök, hogy most már semmi bajom, jól érzem magam, néha húzódik csak a seb.
Változtattam az életmódomon is: egy kicsit többet sportolok, egészségesebben eszem és már alig dohányzom. A napot teljesen elkerülöm. Néha kontrollra kell mennem, ami előtt mindig izgulok, de utána minden ok."
Valahogy így képzelem.

Én teljesen kész vagyok, amikor ilyen esetet látok. Miért?
Mert én máshogy látom a dolgokat.
Az, hogy most jól van nem jelent semmit. Az ég világon semmit. Alig telik el egy, maximum két év és mint égből a villámcsapás érkezik majd az első és második áttét. Ezt nem is akarom tovább részletezni, nagyon sok szörnyűséget írhatnék.
Az igazsághoz tartozik az is, hogy minimális esély azért van rá, hogy nem így lesz, de csak minimális.

Mi lenne az egyetlen, amit ajánlani tudnék neki? Mi lenne az, amit ilyen helyzetben én csinálnék, ha a helyében lennék azzal a tudással és tapasztalattal a melanomáról, ami nekem van?
Két dolgot: az első, hogy amíg jól vagyok és minden ok, elkezdeném ezerrel a Gerson terápiát, úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Csinálnám egy-két és ha megy, akkor három évig. Ha még mindig élnék, akkor egy kicsit visszavennék belőle és úgy folytatnám…
Ha jön a baj, akkor amim van és ami a családomat, az itthon maradókat még nem veszélyezteti, mindenemet pénzzé tenném, és annak hódolnék, ami az életben nekem a legtöbbet számít: utaznék, amíg bírom.

Egyik páciensünknek, akit az egyik nagy cégnél szűrtünk ki egyetlen anyajegye volt a bőrén, az is egy jelentéktelen, alig 3mm nagyságú. Ezen kívül még volt egy jóindulatú dermatofibromája.
Nem volt a bőrén semmi.
Ugye mindig elmondjuk, hogy melanoma szempontjából azok a legveszélyeztetettebbek, akiknek sok anyajegye és érzékeny bőre van. Neki egyik sem volt. Semmi nem volt a bőrén, csak az imént említett két apró növedék és egy melanoma.
A melanoma is éppen csak kezdődő, tehát alig látszott. Ő nem is látta, nem is tudott róla.
Péter mégis eljött a szűrésre. Nem azért, mert sok anyajegye van, nem azért mert változást látott. Látszólag semmi oka nem volt rá.
Azért jött el, mert a Dimenzió Egészségpénztár, aminek tagja rákszűréseket szervez és ezekre mindig elmegy.
Milyen érdekes: nem kell betegnek érezni magunkat, hogy elmenjünk egy szűrésre! Ha betegnek érezzük magunkat, az már nem szűrés, hanem egy panasz, tünet kivizsgálása.
A szűrés lényege, a tünet és panaszmentes populáció vizsgálata. Ettől szűrés.
Tehát Péter életét is az mentette meg, hogy mindenféle panasz, tünet nélkül, egyszerűen csak fogta magát és bejelentkezett, besétált a szűrésre.
Neki, mint egészségpénztár tagnak, aki visszakapja a szűrés árát, ráadásul így ingyenesnek is tekinthető.
Hogy van ez? Még egyszer: csak úgy eljött, nem került egy fillérjébe sem és meg van mentve az élete.
Ennyi lenne?

A vizsgálatkor a szabálytalan, vérzékeny növedékről azonnal láttuk, hogy daganat, viszont egyetlen olyan jelet sem találtunk rajta, ami tovább segített volna a besorolásban.
Nincs benne pigment, ami melanomára utalna, azonban ettől lehet a melanoma egy ritkább variánsa (desmoplastikus melanoma).
A bőrrákra (basalioma) utaló fénylő szegély és erezettség sem volt felismerhető.
Ilyenkor el kell végezni a műtétet a megfelelő biztonsági szegély megtartásával és megvárni a szövettani leletet. A szövettani diagnózis birtokában lehet felvilágosítani a pácienst, hogy mire számíthat a továbbiakban.
Ekkor a képeket elemezve el lehet kezdeni keresni azokat az apró jeleket, amelyek a végleges diagnózisra utalhattak. Ez egy nagyon tanulságos folyamat.

Hogyan néz ki egy (két) olyan anyajegy, amelyeket eltávolításra javasoltunk.
Ezek az anyajegyek szabálytalanok mind a makroszkópos, mind a nagyított (dermatoszkópos) jegyeik alapján: szabálytalan alak és szabálytalan, több színű pigmentáció.

Ezeket a műtéteket azért végeztetjük el, hogy megelőzzünk egy esetleges rosszindulatú átalakulást, egy melanoma kialakulását.
Ha valaki megkérdezné, hogy mekkora esély van a daganat kialakulására, erre nehezen, vagy egyáltalán nem tudnék válaszolni.
A melanoma kialakulása egy folyamat és az anyajegyek megváltozásával kezdődik. Egy szabálytalan anyajegynél biztonsággal nem eldönthető, hogy a szabálytalanság már ennek a folyamatnak a része-e. Ilyenkor két lehetőség van: a szoros megfigyelés vagy az azonnali műtét. A kettő közötti választás egy nagymértékben szubjektív döntés eredménye: általában azt szoktam végiggondolni, ha az én bőrömön lenne az elváltozás, akkor mit tennék vele.

A hát közepén egy 1 cm-nél alig nagyobb, a bőrből alig előemelkedő növedék, melynek szabálytalan az alakja és a színe is.
Panaszt nem okoz: nem fáj, nem viszket, nem jelez és nem üzen.
A melanoma csak nő észrevétlenül, egyre mélyebbre, amíg el nem éri a bőrben lévő ereket, amelyekbe bekerülnek a daganatsejtek és a nyirokkal, vérrel eljutnak a távoli szervekbe. Ezek az áttétek okozzák végül a páciensek halálát.

Köszönhetően a SZ.É.P. sorozatnak és annak, hogy a páciens vette a fáradtságot és eljött, a korai melanoma még nem adhatott áttétet, el lesz távolítva és a hölgy meggyógyult.

Ahogy az lenni szokott: örülök is, meg nem is.
Kemény volt hét héten keresztül szombatonként korán reggel autóba ülni, 8-10 órát keményen dolgozni, aztán hazautazni az ország különböző pontjairól, még akkor is, ha mind a hét alkalommal nem kellett jelen lenniük mindannyiunknak.

Fiatal fiú, bugyi és melltartó

Jellemző a fáradtságra, hogy egyik alkalommal, amikor egy fiatal fiú lépett a vizsgáló helységbe, akkor azt az utasítást adtam neki, hogy vetkőzzön bugyira és melltartóra. Persze nagy szemeket meresztett rám. Hamarosan én is meghallottam, amit mondtam és helyesbítettem.

Paraszolvencia

Egy idős néni nagy örömében, hogy kedvező híreket hallott és megnyugodhatott, távozáskor pénzt szorongatott a markában és kérte, hogy vegyem el hálája jeléül. Ő volt az egyetlen, aki így gondolkozott, de őt is megkértem, hogy inkább költse magára. Nagyon örült és elégedett volt az alapos vizsgálattal.

A színpadi beszéd haszna

Amikor Dobó Kata művésznővel a színpadon a szűrésről beszélgettünk, akkor búcsúzóul arra kértem a még várakozókat, hogy legyenek szívesek a vizsgálathoz levetkőzni és ne kelljen mindenkivel egyenként "küzdeni". Ehhez képest már az első páciens azzal kezdte, hogy ő nem vetkőzne le, csak az arcát akarja megmutatni. Nem ő volt az egyetlen.
A 6 rosszindulatú daganat közül, amit a mai napon találtunk, csak egy volt az arcon. Mi lett volna, ha nem vetkőztetjük le a pácienseket? Akkor hány daganatot találunk meg, ha csak azt nézzük meg, amit mutatni akartak?
Hogyan gondolkoznak azok a bőrgyógyászok, akik rendszeresen így járnak el?

Szoktam mondani a pácienseknek, amikor anyajegyek eltávolításáról beszélünk és már túl jutunk a lézer és leégetés tévhitein, amikor már a páciens is megérti, hogy miért az egyetlen elfogadható mód a sebészi kimetszés, hogy nem mindegy, hol készül a műtét.
Tovább megyek, talán az is mindegy, hogy ki csinálja a műtétet, de ami igazán fontos, hogy ki végzi a szövettani vizsgálatot.
Az én szövettanászom igazi profi, aki az Országos Onkológiai Intézetben dolgozik, és naponta több melanomás esetet lát, évi több százat, talán ezret is.
Ha ő írja, hogy a fenti eset nem melanoma, akkor gondolkodás nélkül elfogadom és örülök, míg, ha ezt a diagnózist egy számomra ismeretlen patológus írta volna, akkor kezdetét venné egy hosszú és bonyolult folyamat, ami a szövettani konzílium kérése a saját orvosomtól. Ez azt jelenti, hogy bekérjük az anyagot és az én pathológusom is megvizsgálja még egyszer.
Sajnos többször előfordult már, hogy a korábbi negatív leletről kiderült, hogy melanoma. A páciens persze nem örült neki, de mindannyiunk számára jobb, ha tisztán látunk és így értékeljük át a tennivalókat és az életünket.

BM szintén a húszas éveiben jár és szintén részt vett a szűrésünkön. A hátán, a gerincvonal bal oldalán találtuk a fenti képletet, melyről az alapos vizsgálat után felállítottuk a melanoma klinikai diagnózisát. (A klinikai diagnózis az, amit az orvos a fizikális vizsgálat alapján állít fel, tehát még nem a végleges eredmény; az a szövettani diagnózis). Az egyetlen dolog, ami kissé elbizonytalanított az az, hogy a páciens és az édesanyja is állították, hogy a kérdéses növedék hosszú évek alatt változatlan maradt.
Természetesen közöltük vele a rossz hírt. Megtörtént a műtét is, a szakma szabályai szerint biztonsági zóna ráhagyásával, ami azt jelenti, hogy nagyobbat vágtunk, mintha egy anyajegyet vennénk ki.
Minden melanomás szövettant izgatottan várok. Meglepetés volt, amikor megláttam az eredményt, ami egy nagyon szabálytalan elváltozást, de jóindulatú anyajegyet igazolt. Még egy hét volt hátra a varratszedésig, ezért azonnal felhívtam a jó hírrel, hogy ne izguljon. Természetesen nagy volt az öröm.

Orvosi ügyekben azt gondolom, hogy utólag könnyű okosnak lenni. A képeket elnézve most is melanomát véleményeznék és csak örülni tudok, ha még sincs igazam. Sajnos ritka az ilyen eset.
Ilyenkor szoktam elgondolkozni azon, hogy vajon érdemes-e közölni a klinikai diagnózist, vagy várjunk a szövettanig, ami úgy is megmondja, hogy mi a helyzet. Persze ezt nem lehet csinálni, ugyanis a nagyobb műtéti metszést illik megmagyarázni.
Ha belegondolok, hogy min mehetett keresztül ez a páciens egy hét alatt, akkor rossz érzésem van, de annál nagyobb az öröm, ami most érte.
Azt gondolom rendjén vannak úgy a dolog, ahogy történtek.