HE, amikor megtudta, hogy munkahelyén bőrrákszűrés lesz, eldöntötte, hogy megvizsgáltatja magát, bár nem volt semmi konkrét mutatnivalója.
Rászánta az idejét és pénzét, eljött.
A vizsgálat során egy kezdődő rosszindulatú melanomát találtunk a jobb térde felett. Már ott a helyszínen megmondtuk neki, hogy rosszindulatú daganat van a bőrén és ezt sürgősen meg kell operálni. Ezt a véleményt írásban is megkapta.
Műtétre nem jelentkezett, ezért többször próbáltuk hívni, de nem sikerült elérnünk.
Mindez két évvel ezelőtt történt. Nemrég összegyűjtöttük azokat a pácienseinket akiknek az ügye nem lett lezárva valamilyen okból és kiküldtünk nekik egy levelet.
HE erre a levélre reagálva bejelentkezett műtétre. A műtét megtörtént és a szövettan kezdődő melanomát igazolt – MÉG KÉT ÉV UTÁN IS!
Elmondtam a hölgynek, hogy akkora szerencséje van, mintha a lottó nevű szerencsejátékon öttalálatos szelvénye lenne. A közel évtizedes szakmai pályafutásom során még nem láttam arra példát, hogy egy melanoma két év alatt nem nő semmit és nem ad áttéteket.

Természetesen nem hagytam ki, hogy megkérdezzem: miért nem jött el korábban műtétre? Azt válaszolta, mert "nem változott semmit".

Számomra nagyon megdöbbentő és elgondolkoztató, hogy valaki eljön szűrésre, ott a szakorvos közli vele a diagnózist, majd mindezt figyelmen kívül hagyva saját döntést hoz, felülbírálva a szakembert.
Na, ebből vonjam le a következtetést, hogy vajon a páciensek hogyan gondolkoznak és hogyan közöljük velük a diagnózist, hogy komolyan is vegyék.
A hölgynek irdatlan mázlija van, hogy még él.

"Doktor Úr, csak rá kell pillantani…"
"…csak egy receptet kéne felírni gyorsan…"

Vicc: Kihívják a bojlerszerelőt. Az fog egy kis kalapácsot és koppint egyet a megfelelő helyre, amitől a bojler megjavul, majd kiállít egy számlát 10000 Ft-ról. A háziasszony felháborodva kérdezi, hogy miért ilyen magas a javítási költség, amire a bojlerszerelő így válaszol:
"200Ft a koppintás és 9800Ft a tudás, hogy pontosan hova és mekkorát kell koppintani"
Azt már én teszem hozzá, hogy az árban benne van a rengeteg tanulás, erőfeszítés, kudarc és siker, amin a szerelő túlment.

Ha csak egy pillantás lenne, vagy csak két-három szó egy papíron, akkor azt a szomszédasszony is meg tudná tenni – nem kéne orvoshoz menni.
A pillantás annyi, hogy a pácienst tetőtől talpig meg kell vizsgálni, a recepthez pedig szintén vizsgálat, diagnózis, a legjobb terápiás megközelítés kiválasztása, az eddigi esetleges próbálkozások eredményeinek értékelése, a mellékhatások mérlegelése szükséges.
A pillantásban benne van az a sok tízezer anyajegy, melanoma, bőrrák, szemölcsök és egyéb állatfajták, amit eddigi praxisában látott az orvos.

A legbonyolultabb dolgok is egyszerűnek tűnnek, ha valaki szakértelemmel, tapasztalattal végzi. Úgy tűnhet, hogy egyszerű, de tessék megpróbálni… mondjuk egy táncot… csak néhány lépés… nagy ügy??

A táplálkozás és a rögzülés eszközei a növényvilágban, illetve a fogazatban, valamint a hovatartozásunk megjelöléseként szoktuk emlegetni.
Ezek a képek ugranak be elsőként, amikor a gyökér szót meghallom, ezért igen nehéz értelmeznem, ahogy a páciensek a bőrelváltozások gyökerei iránt érdeklődnek.
Többször kísérletet tettem rá, hogy kiderítsem, mit vizionálnak az emberek bőrnövedékek gyökereiként, de nem sikerült megtudnom.

"Van gyökere?"
"Milyen mély a gyökere?"
"A gyökerét is sikerült eltávolítani?" – hangoznak a változatos kérdések.

Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Olyan gyökérzet, amely a növényekre, vagy akár a fogakra jellemző természetesen nincs a bőrelváltozások birtokában. Amire ez a kép utalhat az feltehetően a növedékek mélységi kiterjedése.
A fenti kérdések azt célozzák, hogy a mélybe terjed-e az adott növedék, illetve, amennyiben eltávolításról volt szó, akkor ez teljes egészében megtörtént-e.
Éppen ezek a leglényegesebb kérdések, és éppen ez az, amiért nem szabad a bármilyen okból gyanús növedékeket lézerrel, vagy egyéb roncsoló módon eltávolítani. Az egyetlen elfogadható módszer a sebészi kimetszés, amikor ép szélekkel együtt történik meg a kisműtét, majd a szövettanászok az eltávolított anyagot részletesen feldolgozva és átvizsgálva pontos leírást adnak az eredeti növedék kiterjedéséről és természetéről.
Ha a teljesen normális anyajegyeket vesszük, akkor van felszínes, van amely egy kissé a bőr mélyebb rétegeibe is lenyúlik és vannak igen mélyre nyúló formák. Gyökere egyiknek sincs, pusztán a kiterjedésük változik.
Remélem ezzel sikerült rávilágítanom a lényegre, és kigyomlálni ezt a botanikai fogalmat a bőrgyógyászati szótárból.

Ahogy egy akváriumban halak vannak és az égen csillagok, úgy a bőrön szemölcsök.
Persze a szakértő hosszasan ecsetelné a különbséget a kárász és a keszeg között, illetve felhördülne, ha összekevernénk egy bolygót egy csillaggal, ugyan így én is mosolygok, amikor a páciensek a szemölcseiket szeretnék leszűretni, megnézetni, levetetni, stb.

Nincs is ezzel semmi baj, nem kell mindenhez egyformán értenünk. Talán azért érdemes egy kis rendet tenni a fejünkben ezen a téren, hogy szétválaszthassuk magunkban azokat a fogalmakat, amelyekből nagy baj lehet, illetve azokat, amelyekből semmi.

Elsőként, amiből az emberek többségének sok van, az az anyajegy. Miért anyajegy? Lehetne apajegy is! Attól függ, hogy melyik szülő jellegzetes pigmentfoltja található meg az utódon, ugyan azon a helyen. (Azért anyajegy, mert az anya legalább mindig biztos…)
Az anyajegyek normális esetben szabályos, barna, kerek növedékek, amelyek többé-kevésbé ki is emelkedhetnek. Viszont ők azok, amelyekből kiindulhat, vagy amelyekhez hasonlíthat a rettegett melanoma. Ezért ők különös figyelmet érdemelnek.

Na, ezek után mi a szemölcs? Ők vírusos eredetű fertőzések leginkább tenyéren, talpon, de természetesen bárhol kialakulhatnak. Mivel fertőzőek, így érdemes megszabadulni tőlük.

Ezután jönnek a fibrómák, kis bőrszínű, puha függelékek a nyakon és a hónaljak területén: ezeket nagyon nem szeretjük…

…és vannak a szeplők, melyek a napsütötte területeken: karokon, vállakon, háton, arcon, stb. tenyésznek.

Természetesen ezeken kívül még sok apró élőlény népesíti be a bőrt, melyek felsorolása teljesen felesleges volna. Itt csak két dolgot érdemes megjegyezni: minél több napsugárzás éri a bőrt, annál kevésbé lesz sima (makulátlan) és annál korábban lesz öreges, tele mindenfélével, illetve azt, hogy az anyajegyek azok, amelyeket igazán érdemes komolyan venni és szemmel tartani.

Vajon a Csillagok háborújának, illetve más SCI-FI filmeknek, vagy az alapvető fizikai ismeretek hiányának tulajdonítható, hogy a legtöbb ember misztifikálja a lézert, mint terápiás lehetőséget.
Lézerrel mindent meg lehet oldani, azzal minden eltávolítható, nem fáj, nem hagy nyomot, stb. hallom rendszeresen. Persze az előbbiek egyike sem igaz!!
A tévhitnek köszönhetően van egy komoly igény a lézeres beavatkozásokra és a szabadpiac törvényei szerint, amire van igény, arra előbb-utóbb létrejön a kínálat is. Ezért természetesen sok lézerklinika létezik, ahol a páciens igényei szerint és persze jó pénzért bármit le/meg/stb-lézereznek. Itt csak az a szomorú – tisztelet a kivételnek – hogy nem a szakmai érvek és ismeretek, hanem a pénz mentén folyik a döntéshozatal.

A lézer valójában egy kiváló eszköz, aminek megvannak az indikációi, tehát azok a területek, ahol jól használható. Ilyenek például az erekből álló növedékek, korral- és nappal járó jóindulatú szövetszaporulatok, a tetoválások, nem kívánatos szőrzet eltávolítása, hogy csak néhányat említsek.

Hol van az a pont, amikor a lézerrel kapcsolatos tévhitek a megmosolyogtatóról véresen komollyá válnak…??
Ez a pont természetesen az anyajegyek ügye!
Gondoljunk bele: a lézernek, mint fókuszált fénysugárnak hatásmechanizmusa közérthetően fogalmazva az, hogy ÉGET. Ezért valahogyan érzésteleníteni is kell, tehát NEM FÁJDALMATLAN és NYOMOT HAGY! Továbbá, ha valamit elégetünk, akkor az tovább már nem vizsgálható, így szövettani feldolgozásra sem alkalmas! Így nem lehet megmondani teljes bizonyossággal, hogy mit égettek le, ép széleket hagytak-e hátra és maradt-e vissza valami az eltávolított izéből. Ezért véleményem szerint anyajegyek eltávolítása a beavatkozást elvégző orvos szakmai hibája!

Számos olyan esetnek voltam szemtanúja, amikor az áttétes melanomával jelentkező páciens arról számolt be, hogy néhány hónappal vagy évvel ezelőtt a testéről lézerrel távolítottak el valamit. Szövettan persze nem készült!
Az eltávolítást végző orvos a páciens kérésére végezte a beavatkozást és nem ismerte fel a kezdődő daganatot!
Szomorú! Nagyon vigyázzunk a lézeres beavatkozásokkal! A konyhakés is lehet kiváló segítéség és gyilkos szerszám – minden attól függ, hogy kinek a kezében van… :-)

Egy olyan történet, amit orvosként nem hinnék el, ha más mesélné…

Szokásos módon a biopiacon vásároltunk. Beálltam a sorba az egyik bódé elé. Előttem egy középkorúnál, kissé idősebb hölgy állt. Egyszer csak belém hasított az érzés, hogy ennek a hölgynek a bőrén rosszindulatú daganat van. Teljesen egyértelműen éreztem, olyannyira, hogy el is kezdtem keresni. Hajolgattam mögötte és elkezdtem végignézni a ruhája által nem fedett részeket. A jobb karján könyöktájon meg is találtam a bőrrákját. Nem akartam hinni a szememnek.
Megszólítottam a hölgyet, közöltem, hogy orvos vagyok és a kezén problémát látok.
Erre ő felháborodottan válaszolta, hogy náluk több orvos is van a családban, már mondták neki, hogy menjen szakororvoshoz, de ő nem foglalkozik vele. Különben is már volt ilyen elváltozása, de az magától elmúlt. Ezt követően kiállt a sorból és elment.

1 – mi lett volna, ha ruhája által fedett területen van a daganat? Akkor azt mondom, hogy volt egy bizonytalan érzésem…
2 – hihetetlen, hogy velem is megtörtént egy ilyen eset: a továbbiakban sokkal jobban odafigyelek a megérzéseimre.
3 – ez nem fog elmúlni a hölgy karjáról :-(
4 – azt hihetnénk, hogy aki a biopiacra jár, az ad az egészségére. Ezek után mit gondoljak? Ez a hölgy mit keresett ott?
4 – vajon jó-e, hogy kéretlenül közlöm valakivel, hogy mit látok? Ezt megbeszéltem barátaimmal és egyértelműen azt javasolták, hogy a jövőben is szóljak nyugodtan, mert aki eszénél van, az örül neki. Aki hülye, az meg…

Néhány éve, az egyik nap a metrón utaztam, olvastam. A könyvemből felnézve a szemben álló fiatal hölgy nyakán egy sötét szabálytalan foltra lettem figyelmes.
Gondolkoztam, hogy mit tegyek. Leszállt, leszálltam én is.
Végül odaléptem hozzá, és azzal kezdtem mondandómat, hogy nem ismerkedni szeretnék…
Átnyújtottam egy névjegyet és megkérdeztem, hogy tud-e a foltról? Persze tudott róla, hiszen a nyakán volt, de úgy kezelte, mint bármely más anyajegyét. Kértem, hogy keressen fel. Egy hét telt el, amire jelentkezett, már kezdtem azt hinni, hogy nem veszi komolyan.
Gyorsan megtörtént a műtét és elkészült a szövettani lelet is, amelyben a diagnózisnál in situ melanoma szerepelt.
In situ, azt jelenti, hogy a melanoma sejteknek még nem volt idejük átlépni a bőr alsó rétegét, így nem kerülhettek be az erekben gazdag alsóbb rétegekbe. Így ennek a melanomának még nem volt esélye rá, hogy áttétet adjon. Egy kis műtét életet mentett.

Vajon mi történ volna, ha egy ajtóval odébb szállok fel a metróra, vagy mondjuk a hátán van a melanoma? Mikor fordult volna orvoshoz magától, amikor már vérzik, amikor már egy csomó nő rajta?
Vajon élne még a hölgy?

Egyik nap egy Svájcban élő magyar páciens jött el hozzám a rendelésre második szakvéleményt kérni a feje tetején lévő növedék miatt. Döbbenten hallgattam, amikor azon csodálkozott, hogy teljesen levetkőztettem, még a zoknijából is ki kellett bújnia. Odakint már több kollegánál járt, de eddig még senki nem szabadította meg a ruháitól, csak arra koncentráltak, amivel a páciens hozzájuk fordult.
Egyébként azzal a véleménnyel sem értettem egyet, amit Svájcban kapott. Úgy látszik még sem fenékig tejfel az élet odakint.

Sokan csodálkoznak rajta, én meg azokon csodálkozom, akik csodálkoznak, hogy a bőrgyógyásznál le kell vetkőzni.
A bőr-gyógyász a bőrt vizsgálja és ez igen nehéz feladat ruhán keresztül.

Többen érkeznek úgy, hogy "Doktor úr, kérem nézze meg az orrom hegyét, vagy a hátam közepét, stb."
Erre természetesen részemről az adekvát válasz: "Kérem, vetkőzzön le."
– "…de hát minek, amikor csak az orromat/ hátam közepét, stb. szeretném megmutatni" plusz nagy kerek csodálkozó szemek meredeznek. Néhányan még azt is hozzáteszik: "máshol úgy sincs semmi."
Természetesen kötöm az ebet a karóhoz. Ekkor két dolog szokott történni: a többség levetkőzik és meg tudom vizsgálni alaposan a bőrét, de egy elenyésző kissebség hajthatatlan! Ekkor nem végzem el a vizsgálatot… egyáltalán!

Háttér story: számtalanszor lejátszódott már ez a szituáció és jó néhányszor megadatott már az alkalom, hogy egy kezdetben ruhadarabjaihoz ragaszkodó páciensnek, valamely megmutatni nem kívánt részén ott éktelenkedett egy rosszindulatú daganat, vagy egy csúnya anyajegy, amitől tanácsos volt megszabadulni.
Ezért tartom magamat mereven ahhoz a szakmai elvhez, hogy ha megnézek valakit, akkor azt tetőtől talpig, alaposan megvizsgálom, mert sajnos már megtanultam, hogy akárhol keletkezhet probléma.
…és különben is, mi rejtegetni valónk lehet egy orvos előtt, aki önmaga is ember és különben is már mindent látott.