Melanoma blog

melanoma, bőrrák és anyajegy

Barcelona: világkongresszus

nov 18

Posted by MelanomaMobil in szűrés | Comments off

Múlt héten volt a tengerparti Katalán városban a II. Dermatoszkópos világkongresszus.

 

Miről is szólt ez? Mi a dermatoszkópia?

 

A dermatoszkópia, vagy maga az eszköz a dermatoszkóp a bőrgyógyászok elengedhetetlen eszköze az anyajegyek vizsgálatánál, a korai melanoma felfedezésénél.

 

Régebben a bőrgyógyászok szabad szemmel vizsgáltak, aztán az 1980-as évektől megjelent, ez a ma már nélkülözhetetlen eszköz, ami sokkal jobb betekintést nyújt a pigmentált bőrelváltozások (anyajegyek) finom szerkezetébe.

 

Persze a megjelenése óta nagyot fejlődött a technika. Ma már vannak kézi és számítógéppel összekapcsolt dermatoszkópok, vannak normál fénnyel és polarizált fénnyel működők, van analóg és digitális.

 

Egy külön tudomány a bőrgyógyászaton belül az, hogy ha belenézünk egy ilyen eszközbe, vagy megnézünk egy ilyen eszközzel készült felvételt, akkor hogyan is kell értelmezni a látottakat. Hasonló ahhoz, ahogy egy EKG görbe, vagy egy mellkas röntgen vagy CT képeit értelmezzük.

 

Itt is igaz az örök törvény, hogy minél többet foglalkozik valaki ezzel, annál több a kérdése és annál inkább úgy érzi, hogy sok a bizonytalan pont. A tudatlanság itt is nyugalmat és magabiztosságot ad a felhasználónak.

 

Nagy bánatomra annyira jó volt a szakmai program, hogy egy előadást sem tudtam kihagyni, így a városnézésre nagyon kevés időm volt. Amit láttam Barcelonából, az viszont csodálatos, különösen lenyűgöztek Gaudi elképesztően kreatív építészeti megoldásai.

 

Ahhoz képest, hogy tudjuk, az anyajegyek vizsgálatánál, bőrrákszűrésnél mennyire fontos, sőt megkerülhetetlen a dermatoszkóp használata kis hazánkat 9 fő képviselte. Még Romániából is többen (16-an) voltak. Mi a Melanomamobilnál hamarosan tartunk is egy továbbképzést, amikor átadom itthoni kollegáimank az izgalmas, új tudást.

 

Itt a blogban is szeretnék néhány érdekes, a laikus olvasókat is érdeklő témát képekkel megeleveníteni. Ilyenek például:

– mi a manapság legjobbnak tartott módszer a melanoma kiszűrésére?

– mikor kell megoperálni egy anyajegyet?

– milyen gyorsan nőhet egy melanoma?

– mi a melanoma kialakulásának legújabb elmélete?

 

Végül hadd emeljek ki egy érdekes momentumot.

Volt a kongresszuson egy interaktív játék, amikor képeket vetítettek fel és a résztvevőknek a korábban kiosztott konzolokon válaszolnia kellett a feltett kérdésekre.

 

Például felvetítettek egy fotót és megkérdeztek minket, hogy mit gondolunk: ez anyajegy, melanoma, bőrrák, vagy egy jóindulatú növedék?

Mi szavaztunk és megmutatták százalékosan, hogy melyik verzióra mennyi voks érkezett.

Aztán megmutatták a szövettani eredményt is, amikor mindenki magában eldönthette, hogy jól válaszolt-e.

 

Itt a kongresszuson többnyire szakmailag igényes és nagyobb tudású kollegák vannak és még köztünk is bőven szóródtak a válaszok. Persze, hiszen nehezebb, érdekesebb képeket vetítettek, meg köztünk is voltak kevésbé és nagyobb tapasztalatú kollegák, de azért azon is elgondolkoztam, hogy akik nincsenek itt, azok a mindennapi gyakorlatban milyen döntéseket hoznak és ezek alapján mit mondanak a pácienseiknek?

Tags: ,

Hálapénz

nov 1

Posted by MelanomaMobil in életmód | 2 hozzászólás

Két dolog is történt velem mostanában, aminek kapcsán ismét a pénzről írok.

 

Sajnálatos módon Édesapám kórházba került. Magyar közkórházba, tehát szörnyű körülmények közé, amit most itt nem is részleteznék. Nővérkék sürögnek, orvosok vizsgálnak. Már több mint öt éve, hogy elhagytam az állami egészségügyet és kockázatot vállalva, lemondások közepette belekezdtem a magán egészségügyi ellátásba. Persze az a könnyebbség meg volt, hogy egy profi technológiát kellett meghonosítanom, de akkor sem ment könnyen és gyorsan, sok áldozatot kellett vállalni, de megérte.

 

Mi lenne a betegekkel, ha minden orvos így gondolkozna, vagy meg tehetné ezt és mindenki elhagyná a kórházakat? Persze ez csak költői kérdés.

Mindenesetre pontosan tudom, hogy mennyi pénzből élnek a nővérkék és az orvosok. Akartam hálapénzt adni az orvosnak (persze nem én, hanem Édesanyám), de nem fogadta el elvből, mondta, hogy adjuk a főnővérnek, ő majd tudja, hogy ki kapjon belőle. Így is tettünk.

 

Orvosként elgondolkoztam az orvos hozzáállásán. Becsülendő? Példaértékű? Butaság?

Hogyan tartja el a családját? Amikor szeretne venni magának valamit, akkor azt mondja: “kérem, ezt adják ide nekem olcsóbban, mert kórházi orvos vagyok, akinek kevesebb a fizetése, mint egy kukásnak és nem fogadok el hálapénzt sem, mert ilyen becsületes vagyok…”

Hogyan van ez? Hogyan lehet elvárni egy orvostól, hogy pusztán a szakmai érdeklődésére, emberségére alapozva dolgozzon? Csodálkozom minden kollegán, aki ilyen körülmények között, ennyi pénzért erre hajlandó. Én nem lennék az.

 

(Azok az orvosok, aki a hálapénzből nagyon szépen élnek és érdekük, hogy ez a rendszer maradjon, viszont nem adóznak, amivel szintén kárt okoznak a társadalomnak. Egy évben 73 milliárd forint hálapénzt fizetnek ki a páciensek feketén, számla nélkül!!)

 

A másik eset: én most már magánorvos vagyok, pontosan ismertek az árak, aki jön az tudja, hogy mire számítson és így hozza meg a döntését, hogy igénye vegye szolgáltatásaimat, vagy sem. Tiszta ügy, mert nekem állandóan jónak kell lennem és értéket adnom a páciensek pénzéért, különben nem jönnének, és nem tudnám eltartani a családom.

 

Múlt héten sok év után felkeresett egy régi páciensem még az Onkológiai Intézetbeli időkből. Egyébként ennek a látogatásnak sok érdekes szakmai aspektusa volt, talán írok majd azokról is. Lényeg, hogy amikor búcsúztunk elővett egy borítékot és oda akarata adni. Én mondtam neki, hogy mennyit kell fizetnie odakint az asszisztensnőmnél. Ő mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy átadjon 10.000 ft-ot, ami több volt annál, amit fizetnie kellett volna.

Hadakoztam vele, hogy ne adja ide, de hajthatatlan volt. Konkrétan mondtam is neki, hogy haragszom rá emiatt.

 

OK, végül eltettem a pénzt, amikor mondta, hogy akkor megy fizetni. Értetlenül néztem rá és kérdeztem, hogyan gondolja ezt?

Hangját kissé lehalkítva mondta, hogy ezt csak tegyem el és ő kint kifizeti azt, amit kell. Kint nem kell, hogy megtudják, hogy én ezt a pénzt megkaptam idebent.

Ismét nekifogtam, hogy elmondjam neki: ez az én magánrendelésem, itt a pénz az enyém és itt nem szokás többet fizetni, mint amennyit kell.

 

Lényeg, hogy minden erőfeszítésem hiábavaló volt, mert a páciensem végül több mint a kétszeresét fizette ki, mint amennyit kérni szerettem volna.

 

Vajon ő miért gondolkozott így? Miért fizet valaki többet annál, mint amennyit kérnek tőle, pláne manapság, válságtól sújtott világunkban?

 

Kérem olvasóimat, aki támpontot tud adni ennek a megértéséhez, az írja meg nekem.

Szén, cigaretta és szolárium

nov 1

Posted by MelanomaMobil in életmód | 1 Comment

 

Vajon mi a közös bennük? Érdekektől furán átszőtt világunkban még sokáig maradnak, pedig egyértelműen károsak.

 

Az USA nem írta alá a Kiotói egyezményt, ami az üvegházhatást növelő gázok kibocsátásának csökkentését célozta. Miért? Amiért még a mai napig sem hajlandó (tud) lemondani a Földünket tönkretevő tevékenységeiről: az USA államai közül 25 kifejezetten a szén kitermeléséből él. Ebből vannak munkahelyi, családoknak fizetése, az államoknak adója. Bajban van Obama elnök, aki tenne a Földünkért, de nem hagyhatja figyelmen kívül saját országa érdekeit sem.

 

Ugyan ez a cigaretta. Egyetlen érvet sem tudunk mellette mondani, viszont könyveket írtak tele a kárral, amit okoz. Évente csak Magyarországon több tízezer ember hal meg a cigaretta káros következményei miatt. Akkor miért nem lehet egy tollvonással beszüntetni? Azért mert hatalmas pénz van benne: munkahelyek, adóbevételek, erős gazdagok lobbi ereje?

Igen ám, de összességében többe kerül mindenkinek, mint amennyi bevételt hoz. Nem baj. Ez van, túl nagy falat lenne bárkinek.

 

Végül nézzük a szoláriumot. Egyetlen gyenge érvéként a szolárium mellett bőrgyógyász szakorvosként azt tudom felhozni, hogy borús, sötét, depressziós napokon egy kis könnyebbség a léleknek a napágyak melege és fénye. Igen ám, de pont a meleghez és a fényhez nincs szükség a káros UVA sugárzásra, ami a szoláriumok sajátja.

A szoláriumnak, mint mesterséges UVA forrásnak csak és kizárólag káros hatási vannak. Röviden: öregbíti a bőrt (ráncok, értágulatok, foltok), fokozza a bőrrákok kialakulását (talán a melanomáét is), csökkenti az immunrendszer működését, semmi köze a D-vitamin szintéziséhez, károsíthatja a szemet, gombás és vírusos bőrfertőzések forrása lehet.

 

Szén, cigaretta és szolárium. Három dolog, aminek egyértelműen csak káros hatásai vannak és mégis sokáig velünk maradnak még, mert bizonyos köröknek ez az anyagi érdeke és mindet megtesznek azért, hogy bennünket félreinformálva, amíg csak lehet megtartsák érdekeltségeiket.

 

Érdekes, ha valakinek annyi ismerete lenne ezekről, mint nekem, vagy a hozzám hasonlóknak, akkor csak földgázt, vagy valamilyen még zöldebb energiaforrást használna és szenet nem, nem cigarettázna és messziről elkerülné a szoláriumokat is. …hogy ez nem így van és a fenti iparágak virágoznak, ez azt jelenti, hogy sokan nincsenek azoknak az információknak és tapasztalatoknak a birtokában, mint jómagam és remélhetően most már olvasóim is.

 

Zöld földet és jó egészséget kívánok mindenkinek.

Tags: ,

Anyajegyek “nyugvó állapota”

okt 19

Posted by MelanomaMobil in szűrés | 8 hozzászólás

Az olvasóim, már jól ismerik a tipikus életmentési történeteket: első szűrés, majd kontroll, és a képek összehasonlításánál derül ki, hogy ott van a bőrén a kezdődő melanoma, amit senki nem vett észre.

A páciens biztosan nem, de sokszor még a vizsgáló orvos sem.

Hogy mi magunk mit veszünk észre a bőrünkön és mit nem erre kiváló példa ez az esetünk.

 

Szóval, van, hogy az orvos sem veszi észre a korai melanomát (hogy miért nem, erről hamarosan írni fogok).

 

…és itt jön a technológia: a képek összehasonlítása, amikor kiderülnek az eltérések, és így tudunk egy olyan melanomát elkapni, ami még a kinézete alapján fel sem fedezhető, olyan korai.

 

Így működik a Melanomamobil és persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a pácienseinket értesítjük a kontroll vizsgálatuk időpontjáról. Akinek nagyon szabálytalan anyajegyei vannak, azokat már fél év múlva visszahívjuk, hogy még időben kiderüljön, ha baj van.

 

A legutóbb kiküldött értesítőnkre az egyik páciensünk egy válaszlevelet küldött, amiben így ír: “Szeretném közölni, hogy az anyajegyeim nyugvó állapotban vannak, és azonnal felkeresem Önöket, amint változást észlelek.”

 

Pont ez a lényeg. Éppen addig nem szabad várni, amire egy laikus változást észlel, mert akkor már késő. Az anyajegyszűrésnek pont ez a lényege és ennek a folyamatnak a legértékesebb pontja az első kontroll vizsgálat, amikor először nézzük végig a pácienseink összes anyajegyét, hogy van-e köztük olyan, ami változik.

 

Sokat gondolkozom a döntéseink mögötti motivációkon.

Vannak, akik nem járnak szűrésekre. Vannak közöttük mázlisták, akinek nem lesz baja (ez csak halálukkor derül ki, ha ennek oka nem olyan betegség, ami szűréssel megelőzhető lett volna) és vannak, akik belehalnak ebbe.

Vannak, akik eljönnek szűrésre, mert érzik, hogy fontos, sokat hallottak erről, de nincsenek tisztában az adott betegség(ek) természetével. Ők azok, akik elmennek egy szűrésre, majd kipipálják a fejükben, hogy OK, ez is megvan, és hosszú évekig az egészségük közelébe sem mennek. Ők funkcionálisan, vagyis az eredmény szempontjából majdnem az első csoporthoz tartoznak.

 

Végül, van a harmadik csoport, talán ők azok, akik egy kicsit utána is olvasnak a dolgaiknak. (amikor szűrésre mennek, megnézik, hogy melyik betegségről van szó, mi a szűrés lényege, milyen eredményre számíthatnak, stb. Amikor bankba mennek, akkor utána olvasnak, hogy milyen konstrukciók léteznek, mik a kockázatok és mik a költségek. ) Ők így döntenek.

 

Közülük kerülnek ki azok, akiknek az életét megmentheti egy-egy szűrés. Ők azok, akik azt gondolják, hogy csak akkor érdemes csinálni bármit, ha azt rendesen tesszük.

 

Egy páciens ritkán tudja megítélni, hogy bármi változik-e a bőrén. Ez a mi dolgunk. Ez a szűrés lényege. Erre való a kontroll vizsgálat. Ez mentette meg Zsuzsa életét is.

Tags: , , ,

Egy újabb életmentés tanulságai

okt 12

Posted by MelanomaMobil in megmentett életek, melanoma | 2 hozzászólás

Zsuzsanna, 32 éves és a szűrésnek köszönheti az életét. Története nagyon sok érdekes tanulságot rejt.

Miskolci Zsuzsanna megmentett páciensünk

Először 2007 januárban jött el hozzánk. Magas rizikó besorolást kapott, mert világos a bőre és sok anyajegye van, köztük szabálytalanok is, illetve látszott, hogy bőrét aránylag sok napsugárzás érte. Az első vizsgálat során nem találtunk semmi gyanúsat, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy a melanoma kialakulásának van egy olyan szakasza, amikor morfológiailag egyszerűen felismerhetetlen, vagyis a kinézete alapján nem lehetséges diagnosztizálni.

Ezért Zsuzsának fél év múlva kontrollt javasoltunk. Miért pont fél év?

Fél év elegendő idő ahhoz, hogy egy korai melanoma kimutathatóvá, észlelhetővé váljon. Hogyan lehet ez? Az anyajegyek idő múlásával nagyjából változatlanok, míg a melanoma, lévén rákos daganat, nem változatlan, hanem növekszik; és ha növekszik, akkor ez változással jár és ez a változás a kontroll vizsgálatot követően, a képek összehasonlításával kimutathatóvá válik. Így lehet nyakon csípni egy korai melanomát és így lehet megmenteni egy fiatal nő életét (is). Ezért javasoljuk minden magas rizikójú páciensünknek a fél éves kontrollt, hogy kiderüljön még időben, ha egy korai melanoma van a bőrén.

Igen ám, de Zsuzsa nem jött vissza fél év múlva, mert elmondása szerint “az első szűrés nem mutatott ki semmi problémát és a fél évet túl gyakorinak találtam”. Zsuzsa ekkor még nem értette azt, amiről fentebb írtam.

Két és fél év telt el, majd 2009 júniusban jött el ismét. Nem volt semmi panasza, nem vett észre semmit a bőrén, nem volt változó anyajegye. Hogy miért pont most jött, arra így válaszolt: “elég sűrű az időbeosztásom és most vettem rá magam…”

A második, vagyis a kontroll szűrés során a doktor nem mondott neki semmit a szűrés végén, tehát Zsuzsa innen is megnyugodva tért haza. Igen ám, de nálunk a lényeg csak itt kezdődik, ugyanis a központunkban elővettük a régi felvételeket és az egyik specialista orvosunk elvégezte azok összehasonlítását a jelenlegi státusszal. Ekkor derült ki az, hogy Zsuzsának új anyajegyei vannak és egy melanomája!

Micsoda, az orvos nem vette észre a melanomát a vizsgálat során?? Igen. Ez sokszor megesik, mert ahogy fent írtam egy korai melanoma morfológiailag nehezen felismerhető. Erre való a dupla vizsgálat, ami nálunk rutin, minden páciensünknél ezt tesszük. Rékának, aki szintén az egyik megmentett páciensünk, én magam nem vettem észre a melanomáját, és ez is csak az összehasonlításnál derült ki, pedig nem kevés melanomát láttam már életemben.

Mi van akkor, ha olyan helyen nem vesznek észre egy korai melanomát, ahol nincs ez a dupla vizsgálat és a páciens megnyugodva elsétál? Igen, a kérdés jogos.

Szóval ott tartunk, hogy Zsuzsát telefonon értesítettük, hogy melanoma gyanút találtunk és azonnal adtunk egy műtéti időpontot. Zsuzsának ez nem volt megfelelő, így egy későbbi terminust kértünk neki. Közeledett az idő és Ő ezt is lemondta “saját felelősségére”.

Álljunk meg itt egy szóra. Először is, nagyon fontos, hogy nem szeretném Zsuzsát bántani azzal, hogy ezt ilyen részletesen leírom, mert mindannyian emberből vagyunk, sőt nagyon hálás vagyok neki, hogy hozzájárult ahhoz, hogy esetét megosszam a többiekkel és mindenki levonhassa belőle a megfelelő tanulságokat.

Mi – magam és az olvasók közül sokan, akik pontosan tudják, hogy mi a melanoma – értetlenül állunk a műtét halogatása előtt, mert tudjuk, hogy minden nap számíthat: nem tudhatjuk, hogy a melanoma mikor ér el egy olyan mélységet a bőrben, ahol már nyirok és vérerek vannak, amiken keresztül távoli áttétet tud adni és akkor vége a történetnek.

Persze tudom, hogy a legtöbben még nem hallottak a melanomáról, pláne ezekről az apró, de annál lényegesebb részletekről. Így, persze megértem Zsuzsát. Ezt az epizódot Ő így látja: “Gondoltam, hogy egy-két héten már nem múlik semmi. A biciklitúrára és a futóversenyre is már jó ideje készültem, a műtét miatt nem szerettem volna egyiket sem kihagyni.”

Végül megtörtént a műtét és a szövettan in situ melanomát igazolt, vagyis ez a melanoma az eltávolítása idejéig fizikailag nem adhatott áttétet, így Zsuzsa 100s biztonsággal meggyógyult, nem szükséges semmilyen utókezelés.

Egy tudnivaló és teendő van csupán: a további rendszeres kontroll, ugyanis akinek már egyszer volt melanomája, annak nagyobb esélye van egy következő melanoma kialakulására is, tehát oda kell figyelnie.

Búcsúzóul nem írhatok mást: íme, ez a szűrés jelentősége. Egy élet.

Tags: , , ,

Mit is eszünk?

okt 12

Posted by MelanomaMobil in életmód | 1 Comment

Minőségi éttermekben szóba sem jöhet a Magyar alapanyag. Akkor mi mit is eszünk?

A múlt héten hallottam egy interjút Cseh Jánossal, a Centrál kávéház séfjével a Radiocafe Gasztrománia c. műsorában és egy dolog nagyon elgondolkoztatott.

A séf elmondta, hogy az állandó és jó minőség biztosítása miatt – hiszen egy magára valamit is adó étterem nem engedheti meg magának, hogy az ételek egyszer jobban, másszor kevésbé jól sikerüljenek – Bécsből szerzi be az alapanyagokat, az itthoni alapanyagok szóba sem jöhetnek. Egyedül Bécsben van állandó, stabil, jó minőség.

Nemrég megkérték rá, hogy tesztelje a hazai alapanyagokat. Feldolgozta őket, megnézte, hogy megfelelnek-e az elvárásainak. Sajnos a tesztelés eredménye elszomorító lett, kivételt csak a biogazdáktól származó alapanyagok jelentettek.

Ez az egész történet felvet néhány nagyon alapvető kérdést.

– úgy tudtam, hogy hazánk az élelmiszeriparáról híres. Vagy mégsem?

– ha ennyire rosszak a hazai alapanyagok, akkor mi, átlagemberek mit is eszünk?

– ha egy étterem, ahol fontos a vendég elégedettsége és a profit, Bécsből hozatja az alapanyagokat, akkor mi, akiknek az egészségünk fontos, honnan szerezzük be azokat?

– mégiscsak van különbség a bio és a nem-bio között? (ez csak költői kérdés :) )

– ha az itthon tenyésztett állatok húsa nem megfelelő, akkor milyen lehet a mi húsunk? Vajon az jobb? Mi is az itthoni ételeket esszük…

– vajon van-e összefüggés hazánk elszomorító egészségügyi statisztikái és a séf tapasztalatai között? (persze, hogy van)

– vajon hogyan alakult ki ez a helyzet és még inkább hogyan lehetne változtatni ezen?

Egyelőre nem látok más utat, mint a körültekintő étel (alapanyag) választást és ismét eljutunk a sok vitát kavart bio-piac, árak, életszínvonal kérdésköréhez.

Van egy mondás, ami ide illik: homokból nem lehet várat építeni.

Tags:

“Aki már átesett hasonlón biztos tudja mit éreztem, és mit tettem: Összegeztem az eddigi életem”

szept 7

Posted by MelanomaMobil in megmentett életek | Comments off

Hadd osszam meg egy páciensünk értékes gondolatait, akinek szintén a szűrés mentette meg az életét (F.Z. 34é ffi)

Tisztelt Doktor Úr!

Az alább írottak talán tanulságul szolgálnak másoknak, illetve erőt adhat a hasonló helyzetben lévőknek.

Öt évvel ezelőtt, – fontosnak tartva a hosszú távú egészségem megőrzését (esküvőnk előtt állva) – elmentem egy bőrgyógyász orvoshoz az anyajegyeim átvizsgálása céljából. Tudtam, hogy sok van rajtam, és ezzel foglalkoznom kell, így hát kicsit tartva egy esetleges rossz eredménytől, megjelentem a vizsgálaton. Az orvos először furcsán nézett, majd jelezte, hogy ez az aggodalmam semmiség, és hogy ennél neki sokkal komolyabb betegei várják, hogy sorra kerüljenek. Kezdtem magam kellemetlenül érezni, mint valami hipochonder… Azért gyorsan végig nézte a bőröm, majd nyomatékosította, hogy ez apróság, a kezembe nyomott egy tájékoztató füzetet a bőrrákról, illetve ezért fizetnem sem kell (magán rendelésről lévén szó), viszlát – csak menjek már, gondolom.

Hát ha semmiség, akkor semmiség, én sem foglalkoztam vele hosszú évekig.

Eltelt öt év, megszülettek az ikreink, és egyszer kétszer eszembe jutott az a korábbi eset, és a gyerekeimnek tartozom annyi felelősséggel, hogy ezt mégse vegyem fél várról.

Persze ezek a gondolatok lassan érlelődtek, hónapok teltek el, az ember sokat dolgozik, a gyerekek lekötik minden szabadidejét. Júliusban egy internetes újság foglakozott a napozással, melanoma-val egy videó anyagban. Megnéztem – annak ellenére hogy az előtt is tisztában voltam a kockázatokkal – bekattant, hogy mennem kell.. most.

Elmentem a Melanomamobil szűrésére, ahol számomra lesújtó hírek fogadtak. Hátul a nyakamon egy másfél centis melanoma gyanús anyajegy, amellyel a teljes vizsgálat eredményét sem megvárva azonnali eltávolító műtét kell, továbbá még legalább 6-7 darab szabálytalan anyajegy, amelyek megfigyelése javasolt. (Csak érdekességként említem, hogy ezek mindegyike rajtam volt már öt évvel ezelőtt is.) Az azonnali határozott és ellentmondást nem tűrő intézkedés furcsa és ijesztő volt, nem biztattak semmivel, nem tudtam mi jön ez után.

Ilyenkor az ember azonnal tenni akar valamit, másnap elmentem egy másik orvoshoz is, aki megerősítette, hogy ez valószínűleg melanoma. Nem arról volt szó, hogy az első diagnózisban nem bíztam, egyszerűen többet akartam tudni, a bizonytalanság a legrosszabb. Persze, jól jött volna egy kapaszkodó, remény, valami. Ekkor már megvolt a műtétem időpontja (hála a Melanomamobil gyors intézkedésének), mindenáron a testemen kívül akartam tudni ezt a “valamit”.
A hírek letaglóztak, mivel az anyajegyem nagy volt, laikusként azt gondoltam, hogy biztos túl későn kerültem orvoshoz. (Ugye tényeket csak később, a szövettanból lehetett megtudni, és már öt éve nem látott orvos) Mintha a halálos ítéletemet mondták volna ki, azt az egy- másfél napot nem kívánom senkinek. Most már persze másképp látom, nagyon hasznos volt.

Aki már átesett hasonlón biztos tudja mit éreztem, és mit tettem: Összegeztem az eddigi életem. Végig gondoltam, mit csinálnék másképp ha azt a hírt kapnám, hogy x hónapom, -x évem van hátra?

A válasz felszabadító volt: ugyanezt. Imádom a családom, és imádom a munkám. Az életem nem haszontalan, így ez óriási erőt adott a továbbiakhoz. (Talán jobban érthető ez az érzés, ha feltesszük ezt a kérdést: Melyik élet az, amelyik már nem volt haszontalan? – leegyszerűsítve a sírfeliratok szintjére szerintem már az nem élt hiába, akinél ez szerepel: “Megpróbálta.” Egyetlen tragikus eset van, akinél ez szerepel “Nem merte megpróbálni”. Úgy éreztem én az utóbbiba semmiképpen nem tartozom.)

Műtét után a szövettani eredményeimért úgy mentem, hogy felkészültem a legrosszabbra is: “Kiszedtük, de túl késő.. sajnáljuk”. Szembe tudtam volna nézni ezzel is, de szerencsére nem ez történt.

Paraméterei szerint még nem volt késő az eltávolítása, az esélyem több mint 90
rra, hogy nem terjedt tovább. Kaptam egy újabb esélyt az életre.
Tanulságok? Kell hogy legyenek, különben az esélyt elpazarolom.

A legfontosabb az egyéni felelősség. Meg kell tudnunk, mik a saját testünk hordozta kockázatok, és azokra figyelnünk kell, függetlenül attól, hogy a környezetünk mit gondol erről.

Másodszor mindenki válogassa meg jól az orvosát. Az elmúlt öt évben bármi történhetett volna velem, a vak szerencsének köszönhetem, hogy most erről így írhatok.
A harmadik, hogy éljünk egészségesen. Eddig azt gondoltam, hogy egészségesen élek, (napozni és szoláriumba nem járok) de be kellett látnom, hogy a hajnalokig tartó otthoni munka, és az intenzív testmozgás hiánya olyan paraméterek amiken változtatnom kell.

Az utolsó tanulság, hogy nem vagyunk hallhatatlanok, bármennyire is tűnik úgy, hogy rossz dolog mindig csak mással, vagy a filmekben történik. Halandóságunk sokszor csak akkor tudatosul bennünk, ha valami végzetes dolog történik.

Tags: , ,

Elijesztve

szept 4

Posted by MelanomaMobil in szűrés | 3 hozzászólás

Pácienseimmel beszélgetve kristályosodott ki ez a jelenség. Kíváncsian várom az olvasók észrevételeit.

Miután többen elmesélték ez irányú tapasztalataikat állt össze a kép és miután én beszéltem erről pácienseknek, többen mondták, hogy vannak hasonló élményeik.

A legmarkánsabban egy 34é férfi páciensünk mondta el, akinek hátán, szűrés során melanomát találtunk. Amikor túl volt a műtéten és megértette a szövettani diagnózist, akkor tudatosult benne, hogy mi is történt vele és élete legjobb döntéseként aposztrofálta, amikor elhatározta, hogy részt vesz egy ilyen vizsgálaton.

A férfi abszolút rizikó csoport: érzékeny, világos bőr, sok anyajeggyel, tehát teljesen jogosan merült fel benne is az igény, hogy bőrrákszűrésre jöjjön. Elmondása szerint 5 éve ezt meg is tette. Akkor a bőrgyógyász szakorvos – elmondása szerint – értetlenül nézett rá, kapkodva, gyorsan, felületesen végignézte, mondván, hogy ilyesmire neki nincs ideje, amikor kint vár a sok beteg és érezvén, hogy nem a legalaposabban járt el, nem kért pénzt a pár percért.

Ez az esemény olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy 5 évnek kellett eltelnie, hogy ismét rá vegye magát a szűrésre. Micsoda szerencse, hogy a sorsa mostanra időzítette a melanomát. Mi történt volna, hogy mondjuk az ominózus eset után két évvel jön és azért nem fordul orvoshoz, mert a saját bőrén tanulta meg, hogy csip-csup ügyekkel nem szabad a bőrgyógyászokat zavarni.

Az elmúlt években egyre több szó esik a bőrrákokról, a melanomáról és nem csak szakmai körökben, úgyhogy bízom benne, hogy ma már nem fordulna elő ilyen eset és egy bőrrákszűrésre jelentkező pácienst tisztességgel, türelemmel és megfelelő szakértelemmel ellátna bármelyik bőrgyógyász kollega, legyen az magán orvos, vagy állami alkalmazott.

Tags: ,

Avemar

aug 30

Posted by MelanomaMobil in gyógyulás | 2 hozzászólás

Az előző bejegyzésben írtam, hogy az Avemár-ról minden páciensemet lebeszélem és az olvasók kérték, hogy írjak erről is: miért?

Ma az evidenciákon alapuló orvoslás korát éljük, ami szép törekvés, hogy minden döntésünk bizonyított tényeken alapuljon, azonban sokszor kell úgy dönteni, hogy még nem végeztek kettős vak klinikai kísérletet az adott tárgyban.
Egy ilyen vizsgálat során sem a páciens, sem az orvos nem tudja, hogy mit szed a beteg: hatóanyagot, vagy placebót. Egy bizonyos idő után összegzik az eredményeket és megvizsgálják, hogy a placebóhoz képest, volt-e egyáltalán, vagy lényeges hatása a vizsgált szernek.

Egy ilyen vizsgálat lebonyolítása elképesztően nagy körültekintést igényel, ezért roppant drága. Gyógyszerek esetén százmillió dollárok.
Erről most nem kívánok többet írni, de megdöbbentő, hogy a placebo, tehát pusztán a beteg hite micsoda eredményeket produkál.

Szóval az Avemár bevezetésének legelső pillanatától figyelem az eseményeket. Meghívták az orvosokat és bemutatták a szert. Furcsa volt, hogy néhány egérkísérlet birtokában már piacra dobták annak idején, tehát nyoma sem volt a fenti kettős vak vizsgálatoknak és ez eleve nem tetszést váltott ki bennünk. Nem értettük, hogy hova ez a nagy igyekezet…

Az akkori főnököm, az Onkológiai Intézet Bőrosztályának vezetője együttműködést ajánlott, mert amúgy is sok melanomás páciensünket érdekelte az új lehetőség. Csináltunk volna két kart: az egyikben szedik a páciensek, a másikban nem és megnéztük volna, hogy mi az eredmény.
Az Avemár forgalmazói köszönték, de nem kértek az együttműködésből.

Telt múlt az idő, és egyszer csak megjelentek újabb eredmények, amiket többnyire isten-háta-mögötti kórházakból hoztak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szakmailag már régen nem figyelem az Avemárt. Elég volt látnom az elején a szándékot, amivel megjelentek a piacon.

Milyen piacon? Az egyik legjobb piacon, ahol életükért küzdő, hiszékeny emberek, az utolsó szalmaszálba is hajlandóak megkapaszkodni és sok pénzt költeni.

Aztán láttam a TV-ben a szörnyen hatásvadász reklámokat is.

Már korábban többször írtam, hogy véleményem szerint mi szükséges a gyógyuláshoz. Becsapja magát az, aki azt hiszi, hogy bármilyen szer szedése, legyen az akár az Avemár, akár más, gyógyulást hozhat neki. Ez kb olyan, mintha az autóm tisztogatásától, fényesítésétől remélném, hogy megjavul a motor hibája.

A fent leírt véleményem meglehetősen szubjektív és azon alapul, amit orvosként az Avemárról eddig láttam, hallottam, olvastam. Kíváncsi vagyok, hogy az a páciens, aki szedi az Avemárt milyen alapon hozta meg ezt a döntését.

Nálunk az osztályon nagyon sokan szedték és semmilyen pozitív hatást nem láttam. Sajnálom.

Tags: , ,

Családi eset

aug 24

Posted by MelanomaMobil in szűrés | 2 hozzászólás

Miért értékelem nagyra a pácienseinket, akik időt-pénzt-energiát nem kímélve eljönnek a szűréseinkre…

A napokban derült ki, az egyik nem túl távoli rokonomnál, akivel évente számos alkalommal találkozom, hogy emlőrákja van. Ez eddig nem hír, ez sajnos sok családban előfordul.
Az ügyben a sajnálatos az, hogy a hölgy már évek óta észleli az elváltozást, de nem szólt róla.

Ahogy írtam, sokszor találkoztunk és csak félre kellett volna hívnia és annyit mondania, hogy mutatna valamit, mit gondolok róla. Nem tette meg.

Ráadásul a családban többször elnéző mosollyal fogadják, hogy mi odafigyelünk a táplálkozásunkra, sok zöldséget eszünk, járunk a biopiacra, rendszeresen sportolunk, stb. Olyan csodabogár félének tartanak bennünket.

Most hogy már nagyon későn, már áttéttel meg van az orvosi vizsgálat eredménye, most hirtelen nagyon sürgős lett minden. Mesélte, hogy mostantól csak fehér húsokat fog enni és elkezdett Avemárt szedni.

Ilyenkor összeborzongok ezek hallatán és bevallom egy kicsit mérges is leszek.

Először is, ha évekig nem volt elég sürgős, vagy fontos, akkor most miért kell válogatás nélkül mindenbe belefogni.
Másrészt most már egy kicsit késő is.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen nagy jelentősége van a megelőzésnek, szűrésnek, ahova ráadásul mindenféle panasz nélkül megy az ember. Hozzánk nagyon sokan jönnek és nagy elismeréssel vagyok minden páciensünk iránt, pláne miután az a rokonom, akinek sem idejébe, sem pénzébe nem került volna egy vizsgálat, még ő sem tette meg.

Az életmódváltás fontos dolog, de gyógyulást nem lehet tőle várni, pláne áttétes rákban. Itt már keményebb orvosi kezelésekre is szükség lesz.

Harmadszor az Avemár. Kevés olyan termék van, amiről ennyire rossz véleménnyel lennék, mint az Avemárról. Minden páciensemet lebeszélem róla.

Szomorú vagyok, hogy egy rokonom nem él(t) a számára nagyon könnyel elérhető lehetőséggel és elismerésem azon pácienseinknek, akik áldozatokat hoznak az egészségük megóvása érdekében.

Tags: