Melanoma blog

melanoma, bőrrák és anyajegy

Archive for category melanoma

Anyajegyek “nyugvó állapota”

okt 19

Posted by MelanomaMobil in szűrés | 8 hozzászólás

Az olvasóim, már jól ismerik a tipikus életmentési történeteket: első szűrés, majd kontroll, és a képek összehasonlításánál derül ki, hogy ott van a bőrén a kezdődő melanoma, amit senki nem vett észre.

A páciens biztosan nem, de sokszor még a vizsgáló orvos sem.

Hogy mi magunk mit veszünk észre a bőrünkön és mit nem erre kiváló példa ez az esetünk.

 

Szóval, van, hogy az orvos sem veszi észre a korai melanomát (hogy miért nem, erről hamarosan írni fogok).

 

…és itt jön a technológia: a képek összehasonlítása, amikor kiderülnek az eltérések, és így tudunk egy olyan melanomát elkapni, ami még a kinézete alapján fel sem fedezhető, olyan korai.

 

Így működik a Melanomamobil és persze ehhez hozzátartozik az is, hogy a pácienseinket értesítjük a kontroll vizsgálatuk időpontjáról. Akinek nagyon szabálytalan anyajegyei vannak, azokat már fél év múlva visszahívjuk, hogy még időben kiderüljön, ha baj van.

 

A legutóbb kiküldött értesítőnkre az egyik páciensünk egy válaszlevelet küldött, amiben így ír: “Szeretném közölni, hogy az anyajegyeim nyugvó állapotban vannak, és azonnal felkeresem Önöket, amint változást észlelek.”

 

Pont ez a lényeg. Éppen addig nem szabad várni, amire egy laikus változást észlel, mert akkor már késő. Az anyajegyszűrésnek pont ez a lényege és ennek a folyamatnak a legértékesebb pontja az első kontroll vizsgálat, amikor először nézzük végig a pácienseink összes anyajegyét, hogy van-e köztük olyan, ami változik.

 

Sokat gondolkozom a döntéseink mögötti motivációkon.

Vannak, akik nem járnak szűrésekre. Vannak közöttük mázlisták, akinek nem lesz baja (ez csak halálukkor derül ki, ha ennek oka nem olyan betegség, ami szűréssel megelőzhető lett volna) és vannak, akik belehalnak ebbe.

Vannak, akik eljönnek szűrésre, mert érzik, hogy fontos, sokat hallottak erről, de nincsenek tisztában az adott betegség(ek) természetével. Ők azok, akik elmennek egy szűrésre, majd kipipálják a fejükben, hogy OK, ez is megvan, és hosszú évekig az egészségük közelébe sem mennek. Ők funkcionálisan, vagyis az eredmény szempontjából majdnem az első csoporthoz tartoznak.

 

Végül, van a harmadik csoport, talán ők azok, akik egy kicsit utána is olvasnak a dolgaiknak. (amikor szűrésre mennek, megnézik, hogy melyik betegségről van szó, mi a szűrés lényege, milyen eredményre számíthatnak, stb. Amikor bankba mennek, akkor utána olvasnak, hogy milyen konstrukciók léteznek, mik a kockázatok és mik a költségek. ) Ők így döntenek.

 

Közülük kerülnek ki azok, akiknek az életét megmentheti egy-egy szűrés. Ők azok, akik azt gondolják, hogy csak akkor érdemes csinálni bármit, ha azt rendesen tesszük.

 

Egy páciens ritkán tudja megítélni, hogy bármi változik-e a bőrén. Ez a mi dolgunk. Ez a szűrés lényege. Erre való a kontroll vizsgálat. Ez mentette meg Zsuzsa életét is.

Tags: , , ,

Egy újabb életmentés tanulságai

okt 12

Posted by MelanomaMobil in megmentett életek, melanoma | 2 hozzászólás

Zsuzsanna, 32 éves és a szűrésnek köszönheti az életét. Története nagyon sok érdekes tanulságot rejt.

Miskolci Zsuzsanna megmentett páciensünk

Először 2007 januárban jött el hozzánk. Magas rizikó besorolást kapott, mert világos a bőre és sok anyajegye van, köztük szabálytalanok is, illetve látszott, hogy bőrét aránylag sok napsugárzás érte. Az első vizsgálat során nem találtunk semmi gyanúsat, de azt is nagyon jól tudjuk, hogy a melanoma kialakulásának van egy olyan szakasza, amikor morfológiailag egyszerűen felismerhetetlen, vagyis a kinézete alapján nem lehetséges diagnosztizálni.

Ezért Zsuzsának fél év múlva kontrollt javasoltunk. Miért pont fél év?

Fél év elegendő idő ahhoz, hogy egy korai melanoma kimutathatóvá, észlelhetővé váljon. Hogyan lehet ez? Az anyajegyek idő múlásával nagyjából változatlanok, míg a melanoma, lévén rákos daganat, nem változatlan, hanem növekszik; és ha növekszik, akkor ez változással jár és ez a változás a kontroll vizsgálatot követően, a képek összehasonlításával kimutathatóvá válik. Így lehet nyakon csípni egy korai melanomát és így lehet megmenteni egy fiatal nő életét (is). Ezért javasoljuk minden magas rizikójú páciensünknek a fél éves kontrollt, hogy kiderüljön még időben, ha egy korai melanoma van a bőrén.

Igen ám, de Zsuzsa nem jött vissza fél év múlva, mert elmondása szerint “az első szűrés nem mutatott ki semmi problémát és a fél évet túl gyakorinak találtam”. Zsuzsa ekkor még nem értette azt, amiről fentebb írtam.

Két és fél év telt el, majd 2009 júniusban jött el ismét. Nem volt semmi panasza, nem vett észre semmit a bőrén, nem volt változó anyajegye. Hogy miért pont most jött, arra így válaszolt: “elég sűrű az időbeosztásom és most vettem rá magam…”

A második, vagyis a kontroll szűrés során a doktor nem mondott neki semmit a szűrés végén, tehát Zsuzsa innen is megnyugodva tért haza. Igen ám, de nálunk a lényeg csak itt kezdődik, ugyanis a központunkban elővettük a régi felvételeket és az egyik specialista orvosunk elvégezte azok összehasonlítását a jelenlegi státusszal. Ekkor derült ki az, hogy Zsuzsának új anyajegyei vannak és egy melanomája!

Micsoda, az orvos nem vette észre a melanomát a vizsgálat során?? Igen. Ez sokszor megesik, mert ahogy fent írtam egy korai melanoma morfológiailag nehezen felismerhető. Erre való a dupla vizsgálat, ami nálunk rutin, minden páciensünknél ezt tesszük. Rékának, aki szintén az egyik megmentett páciensünk, én magam nem vettem észre a melanomáját, és ez is csak az összehasonlításnál derült ki, pedig nem kevés melanomát láttam már életemben.

Mi van akkor, ha olyan helyen nem vesznek észre egy korai melanomát, ahol nincs ez a dupla vizsgálat és a páciens megnyugodva elsétál? Igen, a kérdés jogos.

Szóval ott tartunk, hogy Zsuzsát telefonon értesítettük, hogy melanoma gyanút találtunk és azonnal adtunk egy műtéti időpontot. Zsuzsának ez nem volt megfelelő, így egy későbbi terminust kértünk neki. Közeledett az idő és Ő ezt is lemondta “saját felelősségére”.

Álljunk meg itt egy szóra. Először is, nagyon fontos, hogy nem szeretném Zsuzsát bántani azzal, hogy ezt ilyen részletesen leírom, mert mindannyian emberből vagyunk, sőt nagyon hálás vagyok neki, hogy hozzájárult ahhoz, hogy esetét megosszam a többiekkel és mindenki levonhassa belőle a megfelelő tanulságokat.

Mi – magam és az olvasók közül sokan, akik pontosan tudják, hogy mi a melanoma – értetlenül állunk a műtét halogatása előtt, mert tudjuk, hogy minden nap számíthat: nem tudhatjuk, hogy a melanoma mikor ér el egy olyan mélységet a bőrben, ahol már nyirok és vérerek vannak, amiken keresztül távoli áttétet tud adni és akkor vége a történetnek.

Persze tudom, hogy a legtöbben még nem hallottak a melanomáról, pláne ezekről az apró, de annál lényegesebb részletekről. Így, persze megértem Zsuzsát. Ezt az epizódot Ő így látja: “Gondoltam, hogy egy-két héten már nem múlik semmi. A biciklitúrára és a futóversenyre is már jó ideje készültem, a műtét miatt nem szerettem volna egyiket sem kihagyni.”

Végül megtörtént a műtét és a szövettan in situ melanomát igazolt, vagyis ez a melanoma az eltávolítása idejéig fizikailag nem adhatott áttétet, így Zsuzsa 100s biztonsággal meggyógyult, nem szükséges semmilyen utókezelés.

Egy tudnivaló és teendő van csupán: a további rendszeres kontroll, ugyanis akinek már egyszer volt melanomája, annak nagyobb esélye van egy következő melanoma kialakulására is, tehát oda kell figyelnie.

Búcsúzóul nem írhatok mást: íme, ez a szűrés jelentősége. Egy élet.

Tags: , , ,

“Aki már átesett hasonlón biztos tudja mit éreztem, és mit tettem: Összegeztem az eddigi életem”

szept 7

Posted by MelanomaMobil in megmentett életek | Comments off

Hadd osszam meg egy páciensünk értékes gondolatait, akinek szintén a szűrés mentette meg az életét (F.Z. 34é ffi)

Tisztelt Doktor Úr!

Az alább írottak talán tanulságul szolgálnak másoknak, illetve erőt adhat a hasonló helyzetben lévőknek.

Öt évvel ezelőtt, – fontosnak tartva a hosszú távú egészségem megőrzését (esküvőnk előtt állva) – elmentem egy bőrgyógyász orvoshoz az anyajegyeim átvizsgálása céljából. Tudtam, hogy sok van rajtam, és ezzel foglalkoznom kell, így hát kicsit tartva egy esetleges rossz eredménytől, megjelentem a vizsgálaton. Az orvos először furcsán nézett, majd jelezte, hogy ez az aggodalmam semmiség, és hogy ennél neki sokkal komolyabb betegei várják, hogy sorra kerüljenek. Kezdtem magam kellemetlenül érezni, mint valami hipochonder… Azért gyorsan végig nézte a bőröm, majd nyomatékosította, hogy ez apróság, a kezembe nyomott egy tájékoztató füzetet a bőrrákról, illetve ezért fizetnem sem kell (magán rendelésről lévén szó), viszlát – csak menjek már, gondolom.

Hát ha semmiség, akkor semmiség, én sem foglalkoztam vele hosszú évekig.

Eltelt öt év, megszülettek az ikreink, és egyszer kétszer eszembe jutott az a korábbi eset, és a gyerekeimnek tartozom annyi felelősséggel, hogy ezt mégse vegyem fél várról.

Persze ezek a gondolatok lassan érlelődtek, hónapok teltek el, az ember sokat dolgozik, a gyerekek lekötik minden szabadidejét. Júliusban egy internetes újság foglakozott a napozással, melanoma-val egy videó anyagban. Megnéztem – annak ellenére hogy az előtt is tisztában voltam a kockázatokkal – bekattant, hogy mennem kell.. most.

Elmentem a Melanomamobil szűrésére, ahol számomra lesújtó hírek fogadtak. Hátul a nyakamon egy másfél centis melanoma gyanús anyajegy, amellyel a teljes vizsgálat eredményét sem megvárva azonnali eltávolító műtét kell, továbbá még legalább 6-7 darab szabálytalan anyajegy, amelyek megfigyelése javasolt. (Csak érdekességként említem, hogy ezek mindegyike rajtam volt már öt évvel ezelőtt is.) Az azonnali határozott és ellentmondást nem tűrő intézkedés furcsa és ijesztő volt, nem biztattak semmivel, nem tudtam mi jön ez után.

Ilyenkor az ember azonnal tenni akar valamit, másnap elmentem egy másik orvoshoz is, aki megerősítette, hogy ez valószínűleg melanoma. Nem arról volt szó, hogy az első diagnózisban nem bíztam, egyszerűen többet akartam tudni, a bizonytalanság a legrosszabb. Persze, jól jött volna egy kapaszkodó, remény, valami. Ekkor már megvolt a műtétem időpontja (hála a Melanomamobil gyors intézkedésének), mindenáron a testemen kívül akartam tudni ezt a “valamit”.
A hírek letaglóztak, mivel az anyajegyem nagy volt, laikusként azt gondoltam, hogy biztos túl későn kerültem orvoshoz. (Ugye tényeket csak később, a szövettanból lehetett megtudni, és már öt éve nem látott orvos) Mintha a halálos ítéletemet mondták volna ki, azt az egy- másfél napot nem kívánom senkinek. Most már persze másképp látom, nagyon hasznos volt.

Aki már átesett hasonlón biztos tudja mit éreztem, és mit tettem: Összegeztem az eddigi életem. Végig gondoltam, mit csinálnék másképp ha azt a hírt kapnám, hogy x hónapom, -x évem van hátra?

A válasz felszabadító volt: ugyanezt. Imádom a családom, és imádom a munkám. Az életem nem haszontalan, így ez óriási erőt adott a továbbiakhoz. (Talán jobban érthető ez az érzés, ha feltesszük ezt a kérdést: Melyik élet az, amelyik már nem volt haszontalan? – leegyszerűsítve a sírfeliratok szintjére szerintem már az nem élt hiába, akinél ez szerepel: “Megpróbálta.” Egyetlen tragikus eset van, akinél ez szerepel “Nem merte megpróbálni”. Úgy éreztem én az utóbbiba semmiképpen nem tartozom.)

Műtét után a szövettani eredményeimért úgy mentem, hogy felkészültem a legrosszabbra is: “Kiszedtük, de túl késő.. sajnáljuk”. Szembe tudtam volna nézni ezzel is, de szerencsére nem ez történt.

Paraméterei szerint még nem volt késő az eltávolítása, az esélyem több mint 90
rra, hogy nem terjedt tovább. Kaptam egy újabb esélyt az életre.
Tanulságok? Kell hogy legyenek, különben az esélyt elpazarolom.

A legfontosabb az egyéni felelősség. Meg kell tudnunk, mik a saját testünk hordozta kockázatok, és azokra figyelnünk kell, függetlenül attól, hogy a környezetünk mit gondol erről.

Másodszor mindenki válogassa meg jól az orvosát. Az elmúlt öt évben bármi történhetett volna velem, a vak szerencsének köszönhetem, hogy most erről így írhatok.
A harmadik, hogy éljünk egészségesen. Eddig azt gondoltam, hogy egészségesen élek, (napozni és szoláriumba nem járok) de be kellett látnom, hogy a hajnalokig tartó otthoni munka, és az intenzív testmozgás hiánya olyan paraméterek amiken változtatnom kell.

Az utolsó tanulság, hogy nem vagyunk hallhatatlanok, bármennyire is tűnik úgy, hogy rossz dolog mindig csak mással, vagy a filmekben történik. Halandóságunk sokszor csak akkor tudatosul bennünk, ha valami végzetes dolog történik.

Tags: , ,

Elijesztve

szept 4

Posted by MelanomaMobil in szűrés | 3 hozzászólás

Pácienseimmel beszélgetve kristályosodott ki ez a jelenség. Kíváncsian várom az olvasók észrevételeit.

Miután többen elmesélték ez irányú tapasztalataikat állt össze a kép és miután én beszéltem erről pácienseknek, többen mondták, hogy vannak hasonló élményeik.

A legmarkánsabban egy 34é férfi páciensünk mondta el, akinek hátán, szűrés során melanomát találtunk. Amikor túl volt a műtéten és megértette a szövettani diagnózist, akkor tudatosult benne, hogy mi is történt vele és élete legjobb döntéseként aposztrofálta, amikor elhatározta, hogy részt vesz egy ilyen vizsgálaton.

A férfi abszolút rizikó csoport: érzékeny, világos bőr, sok anyajeggyel, tehát teljesen jogosan merült fel benne is az igény, hogy bőrrákszűrésre jöjjön. Elmondása szerint 5 éve ezt meg is tette. Akkor a bőrgyógyász szakorvos – elmondása szerint – értetlenül nézett rá, kapkodva, gyorsan, felületesen végignézte, mondván, hogy ilyesmire neki nincs ideje, amikor kint vár a sok beteg és érezvén, hogy nem a legalaposabban járt el, nem kért pénzt a pár percért.

Ez az esemény olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy 5 évnek kellett eltelnie, hogy ismét rá vegye magát a szűrésre. Micsoda szerencse, hogy a sorsa mostanra időzítette a melanomát. Mi történt volna, hogy mondjuk az ominózus eset után két évvel jön és azért nem fordul orvoshoz, mert a saját bőrén tanulta meg, hogy csip-csup ügyekkel nem szabad a bőrgyógyászokat zavarni.

Az elmúlt években egyre több szó esik a bőrrákokról, a melanomáról és nem csak szakmai körökben, úgyhogy bízom benne, hogy ma már nem fordulna elő ilyen eset és egy bőrrákszűrésre jelentkező pácienst tisztességgel, türelemmel és megfelelő szakértelemmel ellátna bármelyik bőrgyógyász kollega, legyen az magán orvos, vagy állami alkalmazott.

Tags: ,

Avemar

aug 30

Posted by MelanomaMobil in gyógyulás | 2 hozzászólás

Az előző bejegyzésben írtam, hogy az Avemár-ról minden páciensemet lebeszélem és az olvasók kérték, hogy írjak erről is: miért?

Ma az evidenciákon alapuló orvoslás korát éljük, ami szép törekvés, hogy minden döntésünk bizonyított tényeken alapuljon, azonban sokszor kell úgy dönteni, hogy még nem végeztek kettős vak klinikai kísérletet az adott tárgyban.
Egy ilyen vizsgálat során sem a páciens, sem az orvos nem tudja, hogy mit szed a beteg: hatóanyagot, vagy placebót. Egy bizonyos idő után összegzik az eredményeket és megvizsgálják, hogy a placebóhoz képest, volt-e egyáltalán, vagy lényeges hatása a vizsgált szernek.

Egy ilyen vizsgálat lebonyolítása elképesztően nagy körültekintést igényel, ezért roppant drága. Gyógyszerek esetén százmillió dollárok.
Erről most nem kívánok többet írni, de megdöbbentő, hogy a placebo, tehát pusztán a beteg hite micsoda eredményeket produkál.

Szóval az Avemár bevezetésének legelső pillanatától figyelem az eseményeket. Meghívták az orvosokat és bemutatták a szert. Furcsa volt, hogy néhány egérkísérlet birtokában már piacra dobták annak idején, tehát nyoma sem volt a fenti kettős vak vizsgálatoknak és ez eleve nem tetszést váltott ki bennünk. Nem értettük, hogy hova ez a nagy igyekezet…

Az akkori főnököm, az Onkológiai Intézet Bőrosztályának vezetője együttműködést ajánlott, mert amúgy is sok melanomás páciensünket érdekelte az új lehetőség. Csináltunk volna két kart: az egyikben szedik a páciensek, a másikban nem és megnéztük volna, hogy mi az eredmény.
Az Avemár forgalmazói köszönték, de nem kértek az együttműködésből.

Telt múlt az idő, és egyszer csak megjelentek újabb eredmények, amiket többnyire isten-háta-mögötti kórházakból hoztak.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy szakmailag már régen nem figyelem az Avemárt. Elég volt látnom az elején a szándékot, amivel megjelentek a piacon.

Milyen piacon? Az egyik legjobb piacon, ahol életükért küzdő, hiszékeny emberek, az utolsó szalmaszálba is hajlandóak megkapaszkodni és sok pénzt költeni.

Aztán láttam a TV-ben a szörnyen hatásvadász reklámokat is.

Már korábban többször írtam, hogy véleményem szerint mi szükséges a gyógyuláshoz. Becsapja magát az, aki azt hiszi, hogy bármilyen szer szedése, legyen az akár az Avemár, akár más, gyógyulást hozhat neki. Ez kb olyan, mintha az autóm tisztogatásától, fényesítésétől remélném, hogy megjavul a motor hibája.

A fent leírt véleményem meglehetősen szubjektív és azon alapul, amit orvosként az Avemárról eddig láttam, hallottam, olvastam. Kíváncsi vagyok, hogy az a páciens, aki szedi az Avemárt milyen alapon hozta meg ezt a döntését.

Nálunk az osztályon nagyon sokan szedték és semmilyen pozitív hatást nem láttam. Sajnálom.

Tags: , ,

Családi eset

aug 24

Posted by MelanomaMobil in szűrés | 2 hozzászólás

Miért értékelem nagyra a pácienseinket, akik időt-pénzt-energiát nem kímélve eljönnek a szűréseinkre…

A napokban derült ki, az egyik nem túl távoli rokonomnál, akivel évente számos alkalommal találkozom, hogy emlőrákja van. Ez eddig nem hír, ez sajnos sok családban előfordul.
Az ügyben a sajnálatos az, hogy a hölgy már évek óta észleli az elváltozást, de nem szólt róla.

Ahogy írtam, sokszor találkoztunk és csak félre kellett volna hívnia és annyit mondania, hogy mutatna valamit, mit gondolok róla. Nem tette meg.

Ráadásul a családban többször elnéző mosollyal fogadják, hogy mi odafigyelünk a táplálkozásunkra, sok zöldséget eszünk, járunk a biopiacra, rendszeresen sportolunk, stb. Olyan csodabogár félének tartanak bennünket.

Most hogy már nagyon későn, már áttéttel meg van az orvosi vizsgálat eredménye, most hirtelen nagyon sürgős lett minden. Mesélte, hogy mostantól csak fehér húsokat fog enni és elkezdett Avemárt szedni.

Ilyenkor összeborzongok ezek hallatán és bevallom egy kicsit mérges is leszek.

Először is, ha évekig nem volt elég sürgős, vagy fontos, akkor most miért kell válogatás nélkül mindenbe belefogni.
Másrészt most már egy kicsit késő is.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen nagy jelentősége van a megelőzésnek, szűrésnek, ahova ráadásul mindenféle panasz nélkül megy az ember. Hozzánk nagyon sokan jönnek és nagy elismeréssel vagyok minden páciensünk iránt, pláne miután az a rokonom, akinek sem idejébe, sem pénzébe nem került volna egy vizsgálat, még ő sem tette meg.

Az életmódváltás fontos dolog, de gyógyulást nem lehet tőle várni, pláne áttétes rákban. Itt már keményebb orvosi kezelésekre is szükség lesz.

Harmadszor az Avemár. Kevés olyan termék van, amiről ennyire rossz véleménnyel lennék, mint az Avemárról. Minden páciensemet lebeszélem róla.

Szomorú vagyok, hogy egy rokonom nem él(t) a számára nagyon könnyel elérhető lehetőséggel és elismerésem azon pácienseinknek, akik áldozatokat hoznak az egészségük megóvása érdekében.

Tags:

Hogyan készüljön, ha bőrgyógyászhoz megy? – 2. rész (folytatás)

júl 21

Posted by MelanomaMobil in melanoma | 4 hozzászólás

Az előző bejegyzésben eljutottunk odáig, hogy az orvos megkérte, vetkőzzön le.

Ezt követően kerül sor a vizsgálatra .
A vizsgálat szisztematikusan ki kell, hogy terjedjen az Ön minden porcikájára. Nekem van egy jól bevált metódusom, ahogy vizsgálok, így nem marad ki semmi. Kezdem a fejen és végzek a talpon, elől és hátul.
A rejtett helyekre rákérdezek, de Ön úgy is szólna, ha mutatni valója lenne ott.
Vizsgálat közben, ha valamit szabálytalannak találok, akkor megnézem dermatoszkóppal (ds), tehát a bőrgyógyászok nélkülözhetetlen kézi műszerével is. Ez 10x-es nagyítást ad és láthatóvá teszi a bőr kissé mélyebb rétegében lévő struktúrákat is. Sokszor sokat segít. Van, hogy egy anyajegy szabad szemmel csúnyának tűnik, ugyanakkor ds-al megnézve békés, és ez számít.

Szóval így végignézek mindet.
Itt fontos megjegyezni néhány dolgot. Ezzel a szabadszemes, ds-os módszerrel sajnos képtelenség (igen nehéz) észrevenni az igazán korai melanomát, még gyakorlott szemmel is – hát még anélkül. Ezért vezették be a bőrgyógyászati prakszisba a különböző anyajegyrögzítő technikákat, kezdve az egyszerű fényképezőgéptől, a korszerű videodermatoszkópokig.
Ezeknek az a lényege, hogy a kontroll vizsgálatkor össze lehet hasonlítani, hogy egy-egy adott anyajegy változott-e az előző vizsgálathoz képest, mert sokszor ennek a változásnak a ténye irányítja rá a figyelmet a rosszindulatú folyamatra (melanóma) a háttérben.

Az egyszerű fényképezőgépnek az a baja, hogy képtelenség keresgélni egy-egy páciens képeit az adatbázisban és elvégezni az összehasonlítást ott helyben, mert erre egy óra sem lenne elegendő. Erre vannak a videodermatoszkópok, amik már név szerint, könnyen kikereshetően végzik a felvételek archiválását. Ezzel az a baj, hogy a körülményes és lassú képrögzítés miatt, csak néhány anyajegy vizsgálatára van lehetőség – ami belefér az időbe. És még ez a módszer sem képes felfedezni az újonnan keletkező, apró elváltozásokat, hiszen ezekről korábban nem is lehetett fotó.

Magam részéről ezért csak a Melanomamobil módszerével vizsgálok, ahol részletes bőrtérkép készül minden páciensről, függetlenül attól, hogy mit gondolok lényegesnek, vagy sem. Ért már néhány meglepetés, amikor egy semmitmondó, szabályos, néhány mm nagyságú anyajegyről a kontrollnál kiderült, hogy melanoma, és ez csak onnan látszott, hogy nőt, de még így is csak 3 mm-es volt. Egyszerűen észrevehetetlen másképp.

Tehát összefoglalva, a vizsgálatnak különböző szintjei lehetnek. Ennek elfogadhatatlan módja az, amikor az orvos csak azt az anyajegyet nézi meg, amit Ön mutatni akar, mert ezzel elfogadja azt, hogy Ön jó diagnoszta, tehát Ön végzi az orvosi munkát és le sem vetkőzteti. Már kiváló, amikor teljesen végignézik, még jobb, amikor kézi műszerrel is megnézik egyes anyajegyeit, egészen jó, ha fénykép is készül és tökéletes, amikor valamilyen korszerű módszerrel szisztematikusan rögzítik és időről-időre össze is hasonlítják az anyajegyeit.

Most, hogy túlesett a vizsgálaton, jöhet az eredmény.
Magam részéről mindig összefoglalom a páciensnek, hogy mi(ke)t láttam. Adok egy összefoglaló képet és kitérek egyes konkrétumokra is.
Az összefoglalóban elmondom, hogy mekkorának tartom az Ön rizikóját arra, hogy Önnek valaha az életében melanomája és/vagy bőrrákja legyen.
Elmondom, hogy mik növelik ennek a rizikóját, és mivel csökkentheti ezt a rizikót.
Elmondom, hogy mit találtam. Ez a melanomától kezdve a ‘semmi különös’-ig bármi lehet.
Mindig elmondom, hogy van-e teendő és mi az. Van-e eltávolítandó vagy megfigyelendő anyajegy. Mikor javasolom a következő kontroll vizsgálatot.
Felhívom a páciens figyelmét a kozmetikai típusú eltérésekre is (értágulatok, szemölcsök, fibromák), melyekkel semmilyen teendő nincs általában. Válaszolok a felmerülő kérdésekre – néhányra :-)

Az orvosi vizsgálat írásos lelettel kell, hogy záruljon, amiben az orvos összefoglalja és aláírásával, pecsétjével hitelesíti, hogy milyen eredményt hozott az Ön vizsgálata. Leírja, hogy mit talált és mit javasol.

Zárásképpen még egy igen izgalmas téma maradt, amire a következő bejegyzésben fogok kitérni: mikor kérjünk, kérjünk-e egyáltalán második szakvéleményt?

Biztos napozzunk a melanoma ellen?

júl 16

Posted by MelanomaMobil in melanoma | 2 hozzászólás

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy megfogalmazzak-e bármilyen választ Szendi Gábor írására, tekintettel arra, hogy nem orvos tollából származik, így nem is mérvadó. Aztán miután fórumokon és páciensektől is megkaptam kérdésnek, hogy segítsek rendet rakni a fejükben, mert végképp összezavarodtak és mivel látom a szerző médiahadjáratát is, végül úgy döntöttem, hogy reagálok a melanoma és a napozás közötti kapcsolatot firtató írásra.

A válaszra a nyílt levél formát választottam, közvetlenül Gábornak írva, az orvosok között megszokott közvetlen stílusban, hiszen pszichológusként elvileg ő is azon fáradozik, hogy az emberek életét jobbá tegye és segítsen nekik.

Az eredeti írás megtalálható itt: http://www.tenyek-tevhitek.hu/csaktagoknak/napozas-es-melanoma.php

Tisztelt Kolléga Úr!

Látva a médiahadjáratot, melyet a gyógyszeripar és a bőrgyógyászok ellen folytatsz, úgy döntöttem, hogy a szakma nevében magam is megszólalok az ügyben.

Elsőként hadd gratuláljak a munkásságod azon részéhez, melyet a könyveid képviselnek. Természetgyógyászként magam is támogatom a természetes gyógymódokat, mint elsőként választandó terápiás megoldásokat és azt, hogy csak akkor nyúljunk gyógyszerekhez, amikor az valóban megkerülhetetlen és a kedvező hatások valóban túlsúlyban vannak a mellékhatásokkal szemben.
Ugyanakkor értetlenül állok az előtt, hogy pszichológusként milyen motiváció, szándék és cél vezérelt akkor, amikor a bőrgyógyászat, vagy még közelebbről a dermatoonkológia szakterületéhez nyúltál, amivel kapcsolatban egyértelmű, hogy szakmádnál és eddigi gyakorlatodnál fogva sem rendelkezel kellően széles belátással, alapokkal, tudással ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket fogalmazz meg és véleményt alkoss a szakma többi képviselőjével szemben.

Különösen aggasztónak tartom azt a hangvételt és stílust, ahogyan a melanomával, napozással kapcsolatos véleményedet előadod. Az olyan megfogalmazás, mint a "…a napozás, aranyoskáim, bólogatnak a bőrgyógyászok…" valamint az olyan kijelentések "…hogy ha a bőrgyógyászok tudnának angolul és olvasnának külföldi szakirodalmat, akkor tudnák, hogy…" nagyon azt a látszatot keltik, mintha a bőrgyógyászati szakma képviselőit, az orvos kollegáidat eleve egy alárendelt pozícióban kezelnéd, mondva, hogy itt vagyok én (még csak nem is orvosként) kedves páciensek, majd én megmondom a nagy igazságot, felnyitom a szemeteket és megvédelek a bőrgyógyászok "tévhiteivel" szemben, amivel szándékosan meg akarnak téveszteni titeket.
Szóval, első körben ez a stílus igen furcsa és szakmailag is etikátlannak, valamint hatásvadásznak tartom, és nem a szakmaiságot, építeni, segíteni vágyást vélem felfedezni benne.

Most térjünk a szakmai kérdésekre.

1. Napozás és a melanoma viszonya.

A világirodalmat áttekintve ebben a kérdésben hatalmas káoszt talál a szakember. Vizsgálatok tucatjai állítják, hogy a napozás, a szoláriumozás, vagyis az UV sugárzás fokozza a melanoma előfordulását, majd egy másik tucat tanulmány elbizonytalanítja az olvasót, a fentieknek részben ellentmondó eredményekkel. Úgy tűnik, hogy ma még nem érhető el olyan evidencia, amely világosan és egyértelműen le tudná írni a bőrt ért UV sugárzás mennyiségének és eloszlásának pontos viszonyát a melanoma kialakulásával és annak prognózisával, vagyis kórlefolyásával összefüggésben.

Mégis van, ami egyértelműen, minden kétséget kizáróan kijelenthető az eddigi eredmények alapján:
– a napsugárzás (UVA és UVB) a sejtek átörökítő anyagában (DNS) károsodásokat (mutációkat) okoz (az UVB direkt dimer képződéssel, míg az UVA inkább szabadgyökökön keresztül),
– ezzel bizonyítottan növeli a nem-melanoma bőrrákok (bazalioma, spinalioma) előfordulását,
– a napsugárzás a bőr gyulladását okozza (leégés),
– a napsugárzás károsítja a szemet,
– a napsugárzás a bőr öregedését okozza a rugalmas rostok károsításán keresztül (inkább UVA),
– a napsugárzás, még kis dózisokban is csökkenti az immunrendszer működését, amit a bőrgyógyászat több betegség kezelésében ki is használ.

A bőrrákok és a melanoma különbözőségét mutatja az is, hogy amíg a bőrrákok leginkább olyan területeken alakulnak ki, amit ér a napsugárzás, addig a melanomára ez nem igaz.

A melanoma rizikót elsősorban valakinek a geno- és fenotípusa határozza meg, vagyis az örökletes tényezői (érzékeny bőrtípus, világos haj és szem, sok anyajegy, szabálytalan anyajegyek) és csak részben az életmód, vagyis az UV károsodás mértéke és mikéntje.

Szintén a szoláriumozás és a melanoma viszonyát feltáró vizsgálatokból tudjuk, hogy a fényágyak egyértelműen fokozzák a melanoma előfordulását, viszont az UV sugárzás által előidézett melanomák valóban jobb lefolyásúak lehetnek, mint amelyek a genetikai hajlamosító tényezők alapján alakulnak ki, bár van ezt cáfoló kutatási eredmény is.

A cikkedben írod, hogy "akik a foglalkozásuk miatt folyamatosan ki vannak téve a napnak, azoknak jelentősen csökken a melanoma kockázata". Ez a "jelentősen" az eredmények alapján 0,5-szörös, ami nem túl jelentős, de valóban csökkenés. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a nap hatására folyamatosan barna és megvastagodott bőr véd a további káros sugarakkal szemben, de ehhez nagyon fontos feltétel az, hogy valakinek a bőre képes legyen lebarnulni. Feltételezhető, hogy olyan személy, akinek a bőre igen érzékeny volt a napsugarakra, így magas a kockázata a melanomára, nem folytatott szabadtéri munkát.

Európában az északi, Skandináv területeken a legmagasabb a melanoma előfordulása, mert túlnyomórészt rájuk jellemző a melanoma szempontjából nagy rizikót jelentő alkat, és elég jól élnek ahhoz, hogy télen trópusokra utazzanak két hétre, pirosra égetni magukat. Délen az emberek bőre természetesen barna, ami eleve véd a napsugarakkal szemben.

Tehát mindezeket összefoglalva, csak azért mert az UV sugárzás és a melanoma viszonyában van még némi világirodalmi bizonytalanság, nem javasolnám senkinek, hogy napozzon, bár itt nem ártana definiálni, hogy mit értünk napozáson. A precizitás kedvéért napozáson értem azt, amikor a fedetlen bőr direkt napsugárzásnak van kitéve barnulási céllal.
Nem értem, hogy mi orvosok miért buzdítanánk bárkit napozásra, csak azért mert kicsit jobb kórlefolyású melanomát okoz?

Egyébként Churchill-nek tulajdonítják azt a mondást, hogy "csak azokban a statisztikákban hiszek, melyeket saját magam hamisítottam". Ezt olyan értelemben idézem, hogy egy tudományos kísérlet számainak interpretálása (értelmezése) nagyon szubjektív lehet, különösen ezeknek a vizsgálati eredményeknek a továbbítása a nagyközönség felé.

Az egyik cikk írója így fogalmaz: "A ma elérhető adatok inkább provokatívak, mint sem meggyőzőek" és ezzel arra utal, hogy még nem látszik a teljes igazság. Azt gondolom éppen ezért érthetetlen az a vehemencia, amivel az írásodban az embereket (még a rákos betegeket is) napozásra bíztatod, és érthető a bőrgyógyászok óvatossága, amikor a napsugárzás káros hatásainak az ismeretében a tűző nap kerülésére és fényvédelemre intenek. Gondolom az európai hatóságok sem megfontolatlanul cselekszenek, amikor 18 év alatt betiltották a szoláriumok használatát.

Végül, hadd említsem az egyik legszebb orvosi etikai alapelvet, amit a mindennapi munkámban rendszeresen alkalmazok: Amikor egy pácienssel beszélek és tanácsokat adok neki, a döntéseiben segítem, egy pillanatra mindig átfuttatom az agyamon, hogy a velem szemben ülő beteg, ha az édesanyám vagy gyermekem lenne, akkor is azt mondanám-e neki, mint amit éppen mondok, vagy szándékozok mondani? Ha a válaszom igen, akkor jó úton vagyok.

Ha a gyermekem ülne velem szemben, akkor azt mondanám neki, hogy igyekezzen minél inkább távol tartani magát a direkt napsugaraktól, mert így sokáig szép marad a bőre és ami talán még fontosabb, hogy nem növeli ezzel a melanoma és bőrrák rizikóját sem.

Te milyen tanácsot adnál a saját hozzátartozódnak? Azt, amit a cikkedben írtál?

2. A D-vitamin mítosz

Az egész írásod arra az előfeltételezésre épül, hogy a napozás védő hatását a D-vitamin magyarázza.
Addig, amíg fentebb egyfajta bizonytalanságról írtam az eredmények kapcsán, ugyanez a D-vitamin esetében már nem így van.

Nézzük a tényeket. A mi égövünkön, nyáron (kb. 6-os UV index mellett), úgy, hogy a testünknek csak 6
van fedetlenül (kéz, alkar és arc) 8 perc alatt termelődik 600-1000 IU (egység) D-vitamin. Ehhez képest a napi szükséglet kb. 3000 egység, egyes források szerint 5000 egység is lehet. Ebből is látszik, hogy rendkívül kevés idő elegendő ahhoz, hogy egy egészséges ember számára elegendő mennyiségű D-vitamin megtermelődjön. Amíg valaki beér a munkahelyére és vissza, ez éppen elegendő, ezen kívül nem nevezném napozásnak azt, amikor csak az arc és a karok vannak szabadon, és talán az olvasóid sem erre gondolnak, sőt a túlzott napozás hatására a D-vitamin lebomlik a bőrben és értéktelenné válik. Ezen kívül ebből a vitaminból a tavaszi-nyári-őszi időszak során elegendő mennyiség raktározódik a téli hónapokra is.
Itt fontos kiemelni azt, hogy csak az UVB sugárzás hatására keletkezik D-vitamin, így a szoláriumok használói ne számítsanak erre a kedvező hatásra, ugyanis ott a bőrüket kizárólag káros hatásairól ismert UVA éri.

Egy 2009 februárban publikált tanulmány szerint (J Invest Dermatol. 2009 Jul;129(7):1675-80. Epub 2009 Feb 5.), melyet 68.611 személyen végeztek nem találtak semmilyen összefüggést a táplálékkal vagy tabletták formájában bevitt D-vitamin és a melanoma rizikó között, tehát az igazolódott be, hogy a D-vitaminnak nincs ilyen védő szerepe.

Egy 1995-ben Ausztráliában végzett kutatásnak éppen az volt a célja, hogy kiderítsék, vajon a társadalmi felvilágosító kampányok hatására fokozott fényvédő használat csökkenti-e az emberek D-vitamin szintjét (Arch. Dermatol. 1995, 131; 415-421). A vizsgálat ideje alatt egyetlen személyt sem találtak, akinek alacsony lenne a D-vitamin vérszintje, ami a fenti számítások tükrében, figyelembe véve az Ausztrál nyárra jellemző viszonyokat, nem is meglepő.
További vizsgálatokat is végeztek, például olyan személyeknél, akiknek valamilyen betegségük miatt kell extrém fokú fényvédelmet alkalmazniuk, és még közöttük sem találtak olyat, aki emiatt D-vitamin hiányos lett volna (J. Am Acad Dermatol, 52: 868-876, 2005).
Egy 2006-ban publikált 36 ezer főn 7 éven át végzett vizsgálatnak is az volt a célja, hogy tisztázzák, vajon a D-vitamin bevitel csökkenti-e a vastagbélrák gyakoriságát. Az eredmények azt mutatták, hogy nem (N Engl. J. Med 354; 2006).

Tehát összefoglalva és visszatérve a D-vitaminról szóló rész indító feltételezésére, mely szerint azért ajánlod a napozást, mert az a D-vitamin védő hatásán keresztül véd a melanomától, úgy tűnik, hogy nem állja meg a helyét.
Egyrészt azért, mert a szükséges D-vitamin mennyiség eléréséhez nem kell napozni, másrészt azért sem, mert a fent felsorolt vizsgálatok tanulsága alapján semmi nem bizonyítja azt, hogy ez a vitamin védene bármelyik rosszindulatú daganattal szemben.

3. Fényvédő krémek

Ahogy írod, a legjobb az lenne, ha semmilyen krémet nem használnánk. Ezzel teljesen egyetértek, ugyanis a fényvédelem legkevésbé hatásos, és akár így még veszélyes módja is lehet a fényvédő krémek alkalmazása.

Korábban írtam, hogy a fényvédő krémek használata még extrém körülmények között sem okoz D-vitamin hiányt és arra vonatkozó kutatási eredményről sem tudok, ahol kimutatták volna, hogy növelné a melanoma rizikót. Egy biztos, mégpedig a bizonytalanság a fényvédő krémek körül, így valóban jogos a körültekintés.

Hol lehet a baj a fényvédő krémekkel kapcsolatban?

Az egyik magával a krémmel, ha valóban nem véd akár az UVB, akár az UVA sugarakkal szemben, vagy akár olyan összetevőket tartalmaz, melyek az UV-vel reagálva lebomlanak, hatástalanná válnak, akár allergiát okozhatnak, vagy egyéb káros hatásaik lehetnek.
A másik, szerintem nagyobb gond, bennünk felhasználókban van, és ez a hamis biztonságérzet, amit egy fényvédő krém használata eredményezhet.
A fényvédelem legjobb módja az árnyék, vagy a ruházat viselése, ami fizikailag véd a káros UV sugaraktól. Sajnos a mai életmódunk ennél nagyobb szabadságot kíván és sokan, sokat vannak a tűző napon, ahol nincs más lehetőség csak az UV szűrő hatású krémek alkalmazása. Tipikus példa, amikor valaki itt-ott bekeni magát egy kevés fényvédővel, ami ráadásul drága is, úgyhogy takarékoskodni kell vele, majd egész nap a tűző napon van, mondván, hogy bekente magát. Így többet van a napon, mintha nem kent volna a bőrére semmit és ezért inkább vigyázna magára. Ez az a pont, ahol a krémeket azzal gyanúsítják, hogy fokozzák a bőrrák előfordulását (nem melanoma), de bizonyítani ezt sem sikerült.

A fényvédők között is azok a legjobbak, amiben szintén fizikai védő faktorok vannak, valamilyen fém-oxid formájában. Ez egyaránt véd az UVB és UVA sugarakkal szemben, mivel a bőr felszínéről – ahova felkentük – szintén fizikailag visszaveri a káros sugarakat. Ezeket egyébként kevésbé szeretjük, mert fehéres színt adnak a bőrnek, így nem láthatatlan.
A legtöbb bizonytalanság a kémiai fényvédő adalékok körül van, melyek az UV hatására módosulhatnak, ami különféle hatásokat eredményezhet.

Tehát összefoglalva a fényvédelem az, amiről minden körülmények között gondoskodni kell, ha bőrünket tűző nap éri. Ennek legkevésbé hatásos, de még mindig ajánlott módja a fényvédő krémek használata.
A fényvédelemmel elkerülhetjük, hogy bőrünket károsítsák az UV sugarak ennek minden kozmetikai és onkológiai következményeivel együtt. A D-vitamin miatt pedig ne aggódjunk, és emiatt még csak napoznunk sem kell.

Gábor, tőled pedig azt kérem, hogy gazdagítsd tovább kultúránkat pszichológiai témájú könyvekkel, a dermatoonkológiai kérdéseket pedig bízd az ahhoz értő szakemberekre.
Amennyiben mégis kérdésed merül fel ezen a területen, akkor magam is készséggel konzultálok veled. Fontos, hogy a pácienseket, az olvasókat ne zavarjuk össze mindenféle ellentmondásos információkkal.

További jó munkát kívánva,

Üdvözlettel,

Dr. Horváth Béla
bőrgyógyász szakorvos
Melanomamobil

Tags: , , ,

Hogyan készüljön, ha bőrgyógyászhoz megy? – 1 rész

jún 29

Posted by MelanomaMobil in melanoma | Comments off

Ennek a két részből álló bejegyzésnek az első része azzal foglalkozik, hogy amennyiben Ön bőrgyógyászt kíván felkeresni, akkor hogyan készüljön fel erre a vizitre úgy, hogy minél jobban segítse az orvost, aki remélhetőleg így minél többet fog majd segíteni Önnek.

A második rész azzal foglalkozik majd, hogy mit várjon el egy bőrgyógyásztól egy vizsgálat során, mi az, ami nélkül ne távozzon onnan.

Tehát először nézzük a páciens oldalt.

Miért keres fel valaki bőrgyógyászt?
Vagy preventíve, szűrés céljából, vagy mert panasza/tünete van.

Az első esetben inkább a második rész lesz lényeges, vagyis amikor egy páciens szűrés miatt fordul bőrgyógyászhoz, akkor különösebb készülni valója nincs, viszont fontos tudnia, hogy mit várhat el ezen a címen.

Azért had említsek itt is néhány dolgot, amivel mégis készülhet:
– van e-olyan anyajegye, vagy bármi a bőrén, ami az elmúl időben változott? – tudja megmutatni, hogy melyik ez.
– mit jelent a változás? – nőtt, kisebb lett, változott a színe, alakja?
– mennyi ideje észleli ezt a változást?
– újonnan keletkezett, vagy már meglévő növedék változott meg?
– van-e olyan elváltozás a bőrén, ami panaszt okoz? – viszket, fáj, stb.

Attól, hogy Ön nem észlel semmilyen tünetet és/vagy panaszt, még teljesen jogos lehet a bőrgyógyászati vizit, ugyanis az igazán korai rosszindulatú daganatai a bőrnek (elsősorban a melanoma) semmilyen panaszt nem okoznak és egy laikus nem biztos, hogy észreveszi. Ez a szűrés lényege.

Mi van abban az esetben, ha Ön tünet/panasz miatt keres fel bőrgyógyászt?
Itt nagyon általános leszek, mert a bőrgyógyászati betegségek és így a panaszok tárháza a nemi betegségektől kezdve a daganatokon át, nagyon változatos lehet.

Kezdjük a legfontosabbaktól:
– mi a panasz, vagyis mit érez?
– mi a tünet, vagyis milyen változást észlel?
– mióta észleli ezeket? – a panaszokat össze tudja-e kötni egyértelműen valamilyen eseménnyel? (pl. bevettem egy új gyógyszert, természetgyógyász által javasolt szert, bármit)
(Természetes dolog, hogy szeretünk fix pontokat keresni az életünkben, ezért szeretjük összekötni a panaszainkat valamilyen eseménnyel. A páciensek ilyenkor a legkülönfélébb dolgokat említik, pl. “beütöttem”. Egy ütés, vagy mechanikai sérülés ritkán vezet bőrbetegséghez. Ezzel szemben viszont nem veszik figyelembe a természetesnek mondott, bio-, természetgyógyászati, nem receptköteles, stb. gyógyszereket, krémeket, vitaminokat. A gyógynövények, a vivőanyagok is allergizálhatnak, nem csak a gyógyszerek, ezért orvoshoz fordulás előtt alaposan gondoljuk végig, hogy az elmúlt hetekben, napokban miket vettünk magunkhoz.)

Most következik egy nagyon fontos pont: “Nincs panasz, nincs tünet (szerintem), de ott van már néhány hete/hónapja ez a szintelen/színes kis növedék, ami csak nem akar elmúlni”. Örök szabály: ha van olyan az Ön bőrén, ami már néhány hete nem akar spontán elmúlni, vagy más, mint a bőrén lévő többi anyajegy(növedék), akkor itt az ideje, hogy bőrgyógyászhoz forduljon vele. Ne várjon arra, hogy fájjon, vagy más panaszt okozzon!

– próbálta-e már kezelni valamivel a tüneteit? (optimális esetben nem, de sajnos, sokan amire orvoshoz mennek, mindenféle házi kezelésekkel elkenik, torzítják a betegségek tüneteit, így az orvost nehéz kihívás elé állítják. Lehetőleg mindenféle házi praktikák alkalmazása előtt forduljon orvoshoz. Amit használt írja össze, vagy vigye el.)
– járt-e már ezzel a panaszával más orvosnál? (ha igen, akkor minden dokumentációt készítsen össze. Nagyon gyakori hiba, ami késlelteti az eredményes gyógyítást, ha az első sikertelen próbálkozás után a páciens azonnal más orvost keres. Így minden orvos az első lesz, aki az egyre változó tüneteket látja, míg, ha a páciensek visszamennének az első orvoshoz kontrollra, akkor a kezdeti terápiás próbálkozások eredményét látva, már a második alkalommal ki tudja zárni, hogy mi nem lehet, vagy meg tudja mondani, hogy mi az, és a megfelelő kezelést tudja alkalmazni. Ne váltogassuk az orvosokat, mert mindig a legutolsó orvos lesz a legokosabb…)
– a vizsgálandó területre ne kenjen semmit, sem gyógyhatású krémet, se sminket.
– milyen ismert más betegségei vannak? (az ezekről rendelkezésre álló dokumentumokat szintén vigye magával: zárójelentések, szövettani leletek, vizsgálati eredmények)
– milyen állandó gyógyszereket szed (miből mennyit?)
– előfordult-e már ez a betegség az Ön családjában?

Amennyiben ezekkel készül, akkor Ön egy eminens páciens lesz, igazi partnere az orvosnak. Ezek után már teljes joggal várhatja el tőle is, hogy megkapjon minden segítséget a gyógyulásához. Hogy mit értek ezen, erről fog szólni hamarosan a következő bejegyzés.

Fel nem ismert melanoma… – folytatás

máj 27

Posted by MelanomaMobil in melanoma | 5 hozzászólás

Nemrég tettem be a blogba Zita saját maga által írott történetét és elkövettem azt a figyelmetlenséget (hibát), hogy benne hagytam az érintett rendelő nevét. Ennek a blognak nem az a célja, hogy egyes intézményeket, személyeket megítéljen, hanem az, hogy általános érvényű tanulságokra mutasson rá és segítse az olvasók tájékozódását a blog tárgykörét jelentő témákban.

Szóval tegnap este felhívott az érintett intézet főorvosa és joggal panaszolta, hogy név szerint szerepelnek a blogban. Ezt gyorsan korrigáltam.
A következőket mondta, persze nem szó szerint idézve:

Megnézték az illető hölgy dokumentációját és a vizsgáló orvos által rögzített státusz alapján egy szabálytalan anyajegyről volt szó és a szabálytalanság miatt fél év múlva kontrollt javasoltak. Ez teljesen korrekt így.
Kérdeztem, hogy van-e fotodokumentáció. Erre a kérdésre egy kicsit emelkedett hangú választ kaptam, miszerint hogy képzelem, hogy napi 50-60 páciensnél nincs idő erre és mondjak egy olyan állami helyet, ahol van ilyesmi.

(Mi a SZÉP szűrésen napi 85 beteget néztünk meg és minden említésre méltó esetet fotodokumentáltunk, mindenki kapott leletet, stb.)

Azt is elmondta, hogy az illető hölgy nem ment vissza kontrollra. Ezzel kapcsolatban két dolog:
1, sajnos a páciensek által elkövethető egyik legnagyobb hiba, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy orvos azonnal nem tudja meggyógyítani őket, akkor nem mennek vissza hozzá az előírt kontrollra, pedig sok betegség igazi mivoltára csak az első kezelési kísérletből szerzett tapasztalatok világítanak rá igazán. Ezek a páciensek ilyenkor orvostól orvosra járnak és így minden orvos először látja az adott elváltozást és így mindenki nehéz helyzetben van, a páciens pedig később jut megoldáshoz.
Szóval nagyon rossz gyakorlat, hogy a páciensek nem mennek vissza az előírt kontrollokra. Az orvos nem véletlenül rendel el ilyesmit.

2, a blogot figyelmesen olvasva látszik, hogy az illető hölgy éppen az előírt fél év múlva került ismét orvoshoz, ugyan nem az eredeti helyre, egy masszív melanomával.
Ezek szerint és különösen a VII. melanoma világkongresszuson elhangzottak alapján egyértelműen kijelenthető, hogy amikor Zita az első vizsgálaton volt az akkor már melanoma volt, ami valóban nem került felismerésre. Sajnos ez tény, ezen nem tudunk változtatni.

Itt több kérdés, szempont is felmerül:
1, a melanoma felismerése: az orvos tapasztalatától és az általa használt technológiától is függ, hogy az adott helyen és az adott személy által milyen melanomák kerülnek felismerésre. Ugye egy laikus már csak az igen előrehaladott melanomát ismeri fel. Egy orvos szabad szemmel, kezdeti technológiákkal már felismeri a korábbi melanomákat.
A mai korban korszerű módszerekkel (ún. komparatív technológia) már a morfológiailag nem jellemző melanomák is kiszűrhetők.

2, mentséget jelenthet-e egy orvos számára, hogy ha a munkája minőségét ért kritika merül fel, hogy napi 50-60 beteget lát el? El szabad-e látni ennyi beteget, ha az csak ilyen színvonalon oldható meg? Persze ez messzire vezet, mert az egész Magyar egészségügy kérdéséhez jutunk, amiről mindannyian tudjuk, hogy milyen.

3, onkológiai szemlélet, a páciensek ismerete: az eddigi, páciensekkel végzett munkám során a következő tapasztalatokat szereztem:
– a páciensek (és egyébként mindenki, magam is) azt hallja meg egy adott szituációban, amit hallani akar, és nem azt, amit a másik fél (jelen esetben az orvos) mond neki: a blogból is kiderül, hogy Zita azt hallotta meg, hogy nincs gond, pedig a figyelmét felhívták a változások észlelésének fontosságára és változások márpedig voltak.
– a páciensek sokszor még a javasolt műtétekre sem jönnek el és el vagyok borzadva, hogy milyen elváltozásokat hagynak magukon hanyagságból, nemtörődömségből, félelemből, ki tudja milyen okból. Sajnos több szomorú történtet is láttam. Kérdezem, hogy akkor miért jönnek el szűrésre, ha nem veszik komolyan az eredményét?
– ha a legkisebb gyanú is felmerül melanoma szempontjából azonnal műtétet kell elrendelni, vagy legalább továbbküldeni a pácienst egy második vélemény beszerzése céljából

Szóval egy kicsit összefoglalva a történetet:
– Sajnos az eredeti blogbejegyzés konklúzióján most sem tudok változtatni: nem került felismerésre egy melanoma.

– Az orvos kollegáktól azt kérem, hogy többször merüljön fel a melanoma gyanúja, nem szégyen másik kollegát is megkérdezni, vagy műtétet kérni.
Tudom, hogy az egész szakmai világ a fals pozitív esetekről szól, tehát arról, hogy egy adott orvos, intézmény hány műtétet végez egy melanoma eltávolítására nézve. Az igazi profi helyeken 3-5 műtét esik egy melanomára, más helyeken 100. Persze ez bizonyos körökben fontos adat, azonban azt gondolom, hogy inkább végeztessünk kicsivel több felesleges műtétet, de a Zitáéhoz hasonló esetek ne forduljanak elő, mert ez súlyos hiba.

– A páciensektől pedig azt kérem, hogy legyenek kritikusak, és kérdezzenek meg adott esetben két orvost és igenis menjenek olyan helyre, ahol nem darálás folyik és megfelelő mennyiségű idő és technológiai apparátus áll az orvos és a páciensek rendelkezésére.

…na azt hiszem, hogy most sikerült felkorbácsolni a kedélyeket, kíváncsian várom a hozzászólásokat.