Egy tökéletes este

A mai nap eleve jelentőségteljesnek indult: ma volt a Melanomamobil második továbbképző napja idén, Gödön egy kellemes helyen. Mindenki jelen volt, orvosok, asszisztensek, irodai munkatársak. A cél az volt, hogy egymás és a páciensek visszajelzései alapján tovább csiszoljuk a folyamatainkat, átadjam a többieknek a VII. melanoma világkongresszuson szerzett új tudást és a legérdekesebb eseteinken keresztül tovább képezzük magunkat.
Ez volt délelőtt és ahogy írtam, a nap máris jól kezdődött.

…de ez a bejegyzés nem erről szól. A kedves olvasó most ne számítson semmi melanomára, bőrrákra és hasonló földi dolgokra, most inkább valami földön túliról szeretnék írni.
Azt gondolom, hogy egy orvosnak az is feladata, hogy neveljen és olyan tudást, tapasztalatot közvetítsen, ami építő jellegű és életminőséget ad.
Szóval elhatároztam, hogy a mai blogbejegyzésem nagyon intim lesz és leírom a mai saját, családi estémet, ami azt gondolom, hogy tökéletes (volt).

Még egy gondolat, megint a fránya anyagiak. A blogban sokszor előjön – mert provokálom – a pénz, ár kérdése. Én azt gondolom, hogy aminek nincs ára, annak nincs értéke, vagyis amiért nem kell fizetnünk, azt nem tartjuk értékesnek, ezért nem is vagyok az ingyenes dolgok híve, oly annyira, hogy ha nekem valamit ingyen ajánlanak, akkor meg sem kérdezem, hogy mi az, egyszerűen nem kérem. Szóval éppen ezért az árakat is feltüntetem, hogy mennyiből valósítható meg a tökéletes este.

Szóval vettünk egy kerti sütőt (5900ft) és ma este össze raktam. Összevágtam egy kis gyújtóst és tüzet gyújtottam benne. Közben Jovanotti szólt bentről, kint a házi rigóink kontráztak, kétéves kislányom körülöttem sürgött-forgott.
Bent a feleségem készített két csirkemellből, olíva olajból, fokhagymából és grillfűszerekből sütnivalót, hozzá salátát a biopicaról. Ez lehet, hogy nem olcsó, de ezt az adagot ajándékba kaptuk a kedvenc biogazdánktól. Volt benne ruccola, lolo-rosso saláta és vizitorma, nyakon öntve egy kis olívával, pici mézzel és fehér balzsamecettel. (A fehér balzsamecetet jobban szeretnem a vörösnél, mert nem olyan savanyú, sokkal kellemesebb ízű).
A fentiekből az olíva a legdrágább, a Corában egy saját márkás extra szűz olíva 1700 ft/liter. A többi nem tétel és nem kell, hogy bio legyen, jó a piacról is bármilyen saláta és szárnyas-hús.

Tüzet raktam, leégett, parázslott. Ekkor jött az előkészített hús és padlizsán megforgatva a pácban. Sercegett a tűzön és ínycsiklandó illetok töltötték be a teret. Közben rigóink énekeltek, Nellike gügyögött és Jovanotti énekelt, lágy szellő fújt. Végignéztem magunkon és azt gondoltam, hogy ez már-már giccses. Ez a boldogság.

[img=images/sutes.jpg width=480 float=left”>

Megterítettünk a teraszon (persze ehhez kell egy kert és terasz, akinek ez nincs, az kénytelen elutazni ehhez az élményhez egy kempinbe, vagy olyan helyre, ahol lehet sütni).
Az asztalon volt a sült hús és padlizsán. Nincs az a fűszerkeverék, ami utánozni tudná egy szabad tűzön sült hús ízeinek bonyolult tökéletességét. A parázsból nem csak hő sugárzik, hanem a füst olyan ízeket közvetít, vagy hoz elő, ami házon belül elérhetetlen.
Ludvig és Mentesi (Jó kenyér márkanéven kb. 255ft negyed kg) kenyeret is pirítottunk, valamint a parázsba alufóliába csomagolt új-krumplit is dobtunk, ami olyan lett, mint a vaj.
Ezen kívül bontottunk az Árvay pincészettől (Hétfürtös márkanéven, mert egy tőkén max 7 db fürtöt hagynak, többet nem) a Vulcanus cuve-t, ami azt gondolom, hogy a legtökéletesebb választás volt ehhez az estéhez és ezekhez az ételekhez. Leírhatatlan a bor színe, illata és zamata. Egy aszu karakterisztikával bíró tökéletes száraz bor. (2600Ft/üveg, a ma este talán legdrágább tétele)
Ekkora már a rigóink aludni tértek és elhallgattak, sötét lett és csend. Csak a tücsköket és a szelet lehetett hallani odakint, viszont bentről már Diana Krall 'From this moment on' albuma szólt, aminél tökéletesebb aláfestő zenét nehezen tudnék elképzelni.

Falatoztunk: egy falat hús, egy falat padlizsán, hozzá egy kis héjában sült burgonya leöntve vargányás olívával, tűzön pirított kenyér, egy korty fehér bor (miután a poháron átnézve megcsodáltam a színét, megpörgettem, az illatából mélyet szippantottam, majd belekortyoltam és hosszan forgattam, ízlelgettem), közben Diana Kroll ondolált dallamaival és a kora nyár kellemes esti hűvös fuvallataival. Egyedül a szúnyogok igyekeztek valami kis kellemetlenséget csempészni ebbe a tökéletes estébe, de valahogy ők is hozzá tartoznak a nyárhoz.

Elhatároztam, hogy ezt így, ilyen részletességgel leírom, mert egy orvos mutasson példát. És azok, akik ezt így utánam csinálják, sőt még tovább tökéletesítik, azok ugyan olyan boldogok lesznek, mint én vagyok és ez a legfontosabb az életben. Minél több ilyen tökéletes, emlékezetes pillanat, ami növeli az élet minőségét, ami az egyetlen és legfontosabb dolog. Ez építi a lelket és a testet, hatással van az immunrendszerre, elűzi a stresszt. Minél több ilyen estét kívánok mindannyiunknak. Higgyék el, hogy csak rajtunk múlik. Pontosan leírtam mindent, tessék megcsinálni.

Fel nem ismert melanoma… – folytatás

Nemrég tettem be a blogba Zita saját maga által írott történetét és elkövettem azt a figyelmetlenséget (hibát), hogy benne hagytam az érintett rendelő nevét. Ennek a blognak nem az a célja, hogy egyes intézményeket, személyeket megítéljen, hanem az, hogy általános érvényű tanulságokra mutasson rá és segítse az olvasók tájékozódását a blog tárgykörét jelentő témákban.

Szóval tegnap este felhívott az érintett intézet főorvosa és joggal panaszolta, hogy név szerint szerepelnek a blogban. Ezt gyorsan korrigáltam.
A következőket mondta, persze nem szó szerint idézve:

Megnézték az illető hölgy dokumentációját és a vizsgáló orvos által rögzített státusz alapján egy szabálytalan anyajegyről volt szó és a szabálytalanság miatt fél év múlva kontrollt javasoltak. Ez teljesen korrekt így.
Kérdeztem, hogy van-e fotodokumentáció. Erre a kérdésre egy kicsit emelkedett hangú választ kaptam, miszerint hogy képzelem, hogy napi 50-60 páciensnél nincs idő erre és mondjak egy olyan állami helyet, ahol van ilyesmi.

(Mi a SZÉP szűrésen napi 85 beteget néztünk meg és minden említésre méltó esetet fotodokumentáltunk, mindenki kapott leletet, stb.)

Azt is elmondta, hogy az illető hölgy nem ment vissza kontrollra. Ezzel kapcsolatban két dolog:
1, sajnos a páciensek által elkövethető egyik legnagyobb hiba, hogy amennyiben úgy ítélik meg, hogy egy orvos azonnal nem tudja meggyógyítani őket, akkor nem mennek vissza hozzá az előírt kontrollra, pedig sok betegség igazi mivoltára csak az első kezelési kísérletből szerzett tapasztalatok világítanak rá igazán. Ezek a páciensek ilyenkor orvostól orvosra járnak és így minden orvos először látja az adott elváltozást és így mindenki nehéz helyzetben van, a páciens pedig később jut megoldáshoz.
Szóval nagyon rossz gyakorlat, hogy a páciensek nem mennek vissza az előírt kontrollokra. Az orvos nem véletlenül rendel el ilyesmit.

2, a blogot figyelmesen olvasva látszik, hogy az illető hölgy éppen az előírt fél év múlva került ismét orvoshoz, ugyan nem az eredeti helyre, egy masszív melanomával.
Ezek szerint és különösen a VII. melanoma világkongresszuson elhangzottak alapján egyértelműen kijelenthető, hogy amikor Zita az első vizsgálaton volt az akkor már melanoma volt, ami valóban nem került felismerésre. Sajnos ez tény, ezen nem tudunk változtatni.

Itt több kérdés, szempont is felmerül:
1, a melanoma felismerése: az orvos tapasztalatától és az általa használt technológiától is függ, hogy az adott helyen és az adott személy által milyen melanomák kerülnek felismerésre. Ugye egy laikus már csak az igen előrehaladott melanomát ismeri fel. Egy orvos szabad szemmel, kezdeti technológiákkal már felismeri a korábbi melanomákat.
A mai korban korszerű módszerekkel (ún. komparatív technológia) már a morfológiailag nem jellemző melanomák is kiszűrhetők.

2, mentséget jelenthet-e egy orvos számára, hogy ha a munkája minőségét ért kritika merül fel, hogy napi 50-60 beteget lát el? El szabad-e látni ennyi beteget, ha az csak ilyen színvonalon oldható meg? Persze ez messzire vezet, mert az egész Magyar egészségügy kérdéséhez jutunk, amiről mindannyian tudjuk, hogy milyen.

3, onkológiai szemlélet, a páciensek ismerete: az eddigi, páciensekkel végzett munkám során a következő tapasztalatokat szereztem:
– a páciensek (és egyébként mindenki, magam is) azt hallja meg egy adott szituációban, amit hallani akar, és nem azt, amit a másik fél (jelen esetben az orvos) mond neki: a blogból is kiderül, hogy Zita azt hallotta meg, hogy nincs gond, pedig a figyelmét felhívták a változások észlelésének fontosságára és változások márpedig voltak.
– a páciensek sokszor még a javasolt műtétekre sem jönnek el és el vagyok borzadva, hogy milyen elváltozásokat hagynak magukon hanyagságból, nemtörődömségből, félelemből, ki tudja milyen okból. Sajnos több szomorú történtet is láttam. Kérdezem, hogy akkor miért jönnek el szűrésre, ha nem veszik komolyan az eredményét?
– ha a legkisebb gyanú is felmerül melanoma szempontjából azonnal műtétet kell elrendelni, vagy legalább továbbküldeni a pácienst egy második vélemény beszerzése céljából

Szóval egy kicsit összefoglalva a történetet:
– Sajnos az eredeti blogbejegyzés konklúzióján most sem tudok változtatni: nem került felismerésre egy melanoma.

– Az orvos kollegáktól azt kérem, hogy többször merüljön fel a melanoma gyanúja, nem szégyen másik kollegát is megkérdezni, vagy műtétet kérni.
Tudom, hogy az egész szakmai világ a fals pozitív esetekről szól, tehát arról, hogy egy adott orvos, intézmény hány műtétet végez egy melanoma eltávolítására nézve. Az igazi profi helyeken 3-5 műtét esik egy melanomára, más helyeken 100. Persze ez bizonyos körökben fontos adat, azonban azt gondolom, hogy inkább végeztessünk kicsivel több felesleges műtétet, de a Zitáéhoz hasonló esetek ne forduljanak elő, mert ez súlyos hiba.

– A páciensektől pedig azt kérem, hogy legyenek kritikusak, és kérdezzenek meg adott esetben két orvost és igenis menjenek olyan helyre, ahol nem darálás folyik és megfelelő mennyiségű idő és technológiai apparátus áll az orvos és a páciensek rendelkezésére.

…na azt hiszem, hogy most sikerült felkorbácsolni a kedélyeket, kíváncsian várom a hozzászólásokat.

RTL klub Fókusz: közös szereplésem Dobó Katával

Az anyag megtekinthető itt:

Amikor megtaláltam a változó anyajegyét: http://www.rtlbulvar.hu/video/55364

Egy újabb, bőrgyógyász által fel nem ismert melanoma

Most jöttem haza Bécsből a VII. Melanoma Világkongresszusról, ahol fantasztikus tapasztalatokat, új tudást szereztem. Sok mindenről fogok írni majd itt a blogban.
Az alábbi esethez túl sok kommentár nem szükséges, talán csak annyit emelnék ki a kongresszuson elhangzottakból, hogy ma már nem arról szól a bőrgyógyászat, hogy hatalmas, késői daganatokat fedezzünk fel, hanem éppen nagyon koraiakat, amihez már megfelelő, modern technológiai háttér is szükséges.

Minden bőrgyógyász maga döntheti le, hogy halad-e a korral, vagy úgy viszonyul a dolgokhoz, mint az alábbi kollega.
A pácienseknek meg azt ajánlom, hogy nagyon nézzék meg, hogy kihez mennek.

"Az alábbiakban küldöm a saját történetemet az időben fel nem ismert melanómáról – okulásul mindenkinek…

Zita, 34 éves nő

2008 októberében fedeztem fel egy fekete pontot a köldököm mellett lévő kis anyajegyen. Először nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, azonban kolléganőkkel beszélgetve felmerült a melanóma kialakulásának veszélye, ezért úgy döntöttem, hogy megmutatom bőrgyógyásznak. Mivel kerületileg a …….. rendelőhöz tartozom, kézenfekvőnek tűnt, hogy az ottani bőrgyógyászati szakrendelő orvosaihoz forduljak tanácsért.

Egy november eleji napon kerestem fel a bőrgyógyászatot. A rendelőben egy unott arcú doktornő fogadott, és közönyös hangon kérdezte: Mi a panasz? Erre azonnal felhúztam a blúzom és előadtam, hogy kis fekete pontot vettem észre a már gyerekkorom óta meglévő anyajegyemen, és tanácsot kérni jöttem. A doktornő – fittyet hányva a rövid expozémra – ismét feltette az előbbi kérdést, hangjában értetlenség és ingerültség érződött. Erre én is értetlenül kezdtem nézni és megismételtem, hogy az érdekel, hogy van-e valami gond ezzel az anyajeggyel. A doktornő kelletlenül elővette a dermatoszkópot, megnézte a kérdéses anyajegyet, majd további kettőt is. A "kukkerolást" követően a doktornő közölte, hogy nem lát semmit, és fél év múlva menjek kontrollra. Kicsit bosszantott a doktornő hozzáállása, és megfogadtam, hogy ide se jövök többet, de mégis megnyugodtam, hogy nincs probléma az anyajegyeimmel.

Teltek a hónapok, és 2009 februárjában arra lettem figyelmes, hogy ez a kis anyajegy már nem is annyira kicsi, és a formája is változni kezdett. A fekete rész is nagyobb lett, és jobban kidudorodott a hasfalamból. Gyanús volt, és bevillant, hogy a félév lassan letelik, és érdemes lenne kontrollra menni. Nagyon sokat dolgoztam abban az időben (új munkahely, sok utazás), és nehezen tudtam időt szakítani egy vizsgálatra, de a gyanú egyre nőtt bennem, hogy nem kéne sokáig halogatnom a vizitet.
Április lett, mire – egy szinte véletlennek is nevezhető helyzet folytán – ismét bőrgyógyász dermatoszkópja elé kerültem, de ezúttal nem a ……..-ban. Talán ez volt a szerencse a szerencsétlenségben. A doktor úr megvizsgálta a kérdéses és a felső testemen levő összes többi anyajegyet is. Azt mondta aggódva, hogy a hasamon levő érdes felszínű és szabálytalan alakú valami nagy valószínűséggel rosszindulatú melanóma, és azt javasolta, hogy a lehető legsürgősebben keressek egy sebészt, aki a megfelelő biztonsági sávval kimetszi. Ellátott tanáccsal és telefonszámmal.

10 nappal később – a szükséges labor, UH, röntgen vizsgálatok után – már a SOTE bőrklinikájának műtőjében feküdtem és azon töprengtem kétségbeesve, hogy hogyan is történhetett ez velem, hiszen azt hittem, hogy időben kértem segítséget. Ha fél évvel ezelőtt kimetszésre került volna a feltehetően akkor még vékony melanóma… Általában azt szokták mondani, hogy nem érdemes azon elmélkedni: "mi lett volna, ha…". Az én esetemben azonban érdemes elgondolkodni azon, hogy ha fél évvel ezelőtt a szakértőnek vélt szemek felismerik a kezdődő bajt, és megteszik a szükséges lépéseket, akkor ma gondtalanul élek, és nem vergődök a rosszabbnál rosszabb alternatívák között, hogy mit tegyek a melanóma kiújulásának megelőzéséért, vagy éppen a túlélésért…"

Dobó Kata – mi mentette meg az életét?

Aki látta a Story magazin 17. számát, az tudja, hogy miről van szó, aki nem, az most megtudhatja.

Röviden leírom Kata történetét, akinek itt is szeretnék köszönetet mondani azért, hogy ismertségét kihasználva és élve a közismert emberek társadalmi felelősségvállalásával publikusan felvállalta egy változó anyajegye észlelésének történetét és izgalmait, amit megélt.

Hogyan is kezdődött?
Még sok-sok évvel ezelőtt, amikor az Országos Onkológiai Intézetben dolgoztam, akkor Kata nagymamáját kezeltük, aki végül az életét a melanoma miatt veszítette el. Ekkor találkoztam először Katával, persze csak futólag.
A rákövetkező években még egy kicsit nehezteltem is rá, sőt ennek még itt a blogban is hangot adtam, ugyanis többször vett részt mellrákellenes kampányokban, mondván, hogy a nagymamáját is a rák miatt veszítette el. A melanoma, bőrrák, anyajegyvizsgálat problematikája annyira el volt(van) hanyagolva, hogy erre is bőven ráfért volna a kommunikáció, akkor Kata miért nem a melanoma korai felfedezése mellett kampányolt, ha már a nagymamája is ebben volt érintett? Mindegy, lényeg, hogy nevét adta a rák elleni küzdelemhez és ezt tette most is.

Ez után jött a SZÉP (szűréssel az életért program), ahol Kata volt az egyik sztárvendég, házigazda. Ott a szűrést a Melanomamobil végezte, így nagyon sok alkalommal együtt álltunk a színpadon, ahol minden alkalommal elmondtam a kis mondókámat arról, hogy a melanoma az egyetlen agresszív rákfajta, ami a bőrön alakul ki, így felesleges minden haláleset, mert könnyen észlelhető (lenne, ha gondolnánk rá). Itt alkalomról-alkalomra egyre mélyebbre vésődött Kata agyába a tudás, itt derült ki, hogy a nagymamája kapcsán már találkoztunk és itt döbbenhetett rá arra is, hogy bizony ő is a magas rizikójú személyek közé tartozik. Itt a SZÉP szűrések kapcsán szövődött köztünk egy mélyebb ismeretség és bizalom, ezért fordult hozzám később, hogy vizsgáljam meg az anyajegyeit.

Az első alkalommal az egyik lábfején találtam egy olyan anyajegyet, ami megfigyelésre volt érdemes, így megbeszéltük, hogy annak a kontrolljára később jelentkezik.
Katán láttam, hogy a tapasztaltak és tanultak miatt a kellő komolysággal kezeli a kérdést. Második alkalommal, amikor visszajött, akkor a jobb vádliján találtam egy akkor még alig észrevehető, azonban új anyajegyet. Ezt:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fél év múlva ismét jelentkezett nálam, azzal, hogy az az anyajegy, amit az előző alkalommal újként észleltünk, tovább növekedett, tapinthatóvá vált. Így nézett ki ekkor:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt hiszem még a laikus olvasók is kiválóan láthatják a változást, különösen a speciális (ún. dermatoszkópos) képen.
Itt hadd emeljek ki néhány fontos dolgot:

1, Kata estéből is látszik, hogy ami új, az bizony veszélyes lehet, észre kell venni.

2, Vajon, ha nincs a SZÉP program és Kata nem szippantja magába ennyi alkalommal a melanomával kapcsolatos tudást, akkor észrevette volna magán a 2mm nagyságú elváltozást?

3, Vajon egy átlagember, aki azt sem tudja, hogy a melanoma egyáltalán létezik, észlelne-e a bőrén egy 2-3 mm nagyságú növedéket. Valószínűleg nem, ugyanis szakmai körökben köztudott, hogy a páciensek a korai melanomájukat, amikor az életük egy egyszerű műtéttel még megmenthető lenne, anyajegyként tartják számon. Amikor nekik is feltűnik, hogy baj van, akkor már legtöbbször késő.

4, Mindenképpen a melanoma problematika ismeretére van szükség ahhoz, hogy valaki megmenthesse a saját életét, ahogy ezt Kata is tette azzal, hogy komolyan vette és oda figyelt az anyajegyeire és a rendszeres kontrollra.

Ezen a ponton kértem Katát és ő beleegyezett, hogy új és növekvő anyajegyének történetét, a diagnózis miatti izgalmakat osszuk meg mindenkivel, hogy tanulhassunk belőle.
Katának elmondtam, hogy nem kell izgulnia, mert annyira korán és időben vagyunk, hogy bármit mutat is a szövettani eredmény, neki biztosan nem eshet baja. Itt még egyszer leírom, hogy amíg a melanoma csak a bőr legfelsőbb rétegében van, ahol kialakul, addig nem adhat áttétet, mert ott nincsenek erek. Ahogy egyre mélyebbre nő, és eléri az ereket, leválhatnak sejtek a kiindulási daganatról és a szervezet bármely részére eljuthatnak. Ekkor, már hiába operálunk.

Szóval ekkor jelent meg a Story-ban Kata története.

Megtörtént a műtét és jött a szövettani eredmény miatti izgalom. Vajon mit lát majd a pathológus orvos? Kata nyugodt volt, de azért izgult is. Ezen a ponton orvosként a kép alapján nagyon nehéz pontos diagnózis mondani. Lehet, hogy melenoma lesz a diagnózis, lehet, hogy nem. Vannak olyan korábbi eseteim, amikor egy ekkora szabálytalan növedék már melanoma lett ( Réka és Henriett esete ) és van, hogy nem.

Néhány napon belül jött a válasz, azonnal hívtam Katát. Jó hír: ugyan a kép nagyon szabálytalan volt és már elárasztották a területet az immunrendszer sejtjei, észlelve az elváltozást, de a szövettani kép alapján a melanoma diagnózisát még nem lehetett felállítani. Időben voltunk.

Kata fellélegezhetett és mindenki más is, aki időben fordul orvoshoz. Sokan azért nem jönnek, mert “mi lesz, ha találnak valamit?”.
Ha nem találunk semmit, akkor úgy is ok, ha találunk valamit és időben vagyunk, akkor persze van egy kis izgalom, de a másik oldalon ott van az élet, ami a küzdelmek ellenére azért mégis szép.
Ha nem jön el és nem találtunk volna semmit, akkor szerencséje van, de marad a bizonytalanság. Ha találtunk volna valamit, de nem jött el, akkor ahogy telik az idő, romlanak az esélyek. Előbb-utóbb úgy is orvoshoz kényszerül, akinek problémája van, csak akkor már nem lehet segíteni.

Így, még egyszer végignézve Kata esetének tanulságain, egyértelműen azt mondhatom, hogy Katát az anyajegyek változásáról, a melanomáról megszerzett ismeretei mentették meg, amihez a katalizátor nagymamájának halála volt és ebből fakadt gondos odafigyelése és az, hogy rendszeresen járt orvosi kontrollra, ahol időben derülhetett ki az induló veszély.

Szolgáljon Dobó Kata esete tanulságul mindenkinek. Jelentkezzen be Ön is.

Tags: , ,

Tájfutás – bőrrákszűrés

Most szombaton az a klub (TIPO) szervezete az aktuális tájfutó versenyt a Mátrában, aminek magam is tagja vagyok.

Ilyenkor általában a tagok nem indulnak a versenyen, hanem részt veszünk a szervezésben.

Magam részéről azzal járultam hozzá, hogy bőrrákot szűrtem egyik klubtársam segítségével (ő volt az asszisztensem).

Röviden szeretnék beszámolni az eredményekről, tapasztalatokról.

Összesen 32-en vettek részt a szűrésen, ami a napi kapacitásunk kb. harmada.

7db bőrrákot találtunk két személyen. Melanomát, ami a veszélyesebb bőrdaganat egyet sem.
Három megelőző célú műtétet javasoltunk, nagyfokban szabálytalan anyajegyek miatt.
Három résztvevőnek javasoltuk, hogy jöjjenek el a professzionális szűrésünkre, mert annyi anyajegyük volt, hogy ott nem elegendő az egyszeri végignézés, náluk kulcsfontosságú, hogy az anyajegyeik időről-időre össze legyenek hasonlítva a korábbi állapotukkal, mert csak így lehet megfelelő módon észlelni az esetleges változásokat és az új növedékek kialakulását.

Az anyajegyek biológiai viselkedésének megítélése az ellenőrzések egyik legfontosabb feladata.

A teljes képhez hozzá tartozik az is, hogy a szűrést 3000ft/fő áron kínáltuk, ami a piaci ár harmada. Hogy ez sok, vagy kevés, azt mindenki döntse el maga.

Mindenesetre a visszajelzések alapján sikeres volt az akció.

Néhány szó a tájfutásról:

Számomra ez a legideálisabb sport több okból is.
Először is a versenyek az ország legszebb erdős területein kerülnek megrendezésre, ahol a sok versenyző és családtagjaik kiváló hangulatot teremtenek: csapatokba összeverődött emberek, babáktól a nagyszülőkig. Szól a zene, minden kapható, mint egy búcsúban.

Állandó kellék a versenyre melegítő, tájfutó mezbe öltözöttek, szintén a baba kortól a nagyszülőkig. A tájfutás olyan sport ahol "nullától" 60 éves korig és felette különböző kategóriák vannak és mindenki a saját korcsoportjában és tempójában versenyezhet.

Csodálatos friss levegőn vagyunk, az erdőt szeljük át és szebbnél-szebb látványban és érzésben van részünk.

Sport, méghozzá nem is akármilyen, szükség van szívre és tüdőre. De nem lehet ám futni, mint az őrült, mert közben komoly szellemi munka is: szemünket és agyunkat végig a térképen kell tartani, hogy a legoptimálisabban válasszuk meg az útvonalunkat. Ha túl gyorsan futunk, kevés az oxigén az agyban és több a hiba. Meg kell találni az optimumot.

Akinek kedve van kipróbálni jelezze és továbbítom a lehetőségeket, hogy mikor és hol lehet csatlakozni.

Ez szép? Lézer és fagyasztás – anyajegy eltávolítás

Különböző fórumokon küzdök az olvasókkal és igyekszem lebeszélni őket, hogy anyajegyeik tömeges eltávolítására szakmailag igencsak kétséges és elítélhető módszereket vegyenek igénybe. Az külön kérdés, hogy valaki ajánlja is ezeket a módszereket.

…hogy miért teszem mindezt, miért nem hagyom az egészet? Szakmai kihívásból és érdeklődésből, ezen túl az etikai érzékem sem hagy nyugodni, pedig már azzal a váddal is illettek, hogy önös érdek áll mögötte.

Eljutottam odáig, hogy sikerült megértenem a motivációt: akiknek a testén számtalan anyajegy van, azoknak többször ez komoly pszichés és önértékelési problémát jelent. Nem szeretik így magukat és azokat a módszereket keresik, ahogyan az anyajegyeket tömegesen el lehet távolítani.

Ez egy komoly igény, és a piac természete olyan, hogy ahol kereslet van, ott a szolgáltatások is megjelennek.

Mit akar a piac? Azt, hogy az anyajegyeiket – lehetőleg mind -, fájdalommentesen és torzító hegek nélkül távolítsa el valaki.

Vajon lehetséges ez? NEM. Hogy miért nem, ezt itt, írtam le:

http://www.melanoma.hu/anyajegy-eltavolitasi-modszerek/

Ha nem lehetséges az anyajegyeket fájdalommentesen és nyomtalanul eltüntetni, akkor hogyan lehet az, hogy bizonyos szolgáltatók (orvosok) és bizonyos gyártók ilyen szolgáltatásokat, termékeket ígérnek?

A válasz egyszerű: mert van rá kereslet. Úgy látszik ilyen világot élünk.

Most, hagyom a különféle szakmai érveket, hogy anyajegyek eltávolítására miért csak a sebészi kimetszés jön szóba, szövettani lelet készítése mellett és kizárólag az esztétikumra koncentrálok.

Kedves cryo-s és lézeres anyajegy eltávolítás rajongó tábor! Önök szerint az eredmény szép és nyomtalan? Szerintem nem.

Fagyasztás utáni állapot:

Látszódnak a hegek, minden egyes fagyasztás helyén, hiszen az anyajegyek a bazális membrán alá nyúlnak és tudjuk, hogy ha az megsérül, akkor heg keletkezik. …hát persze, hogy a fagyasztás is heggel gyógyul, és még ott van annak is a lehetősége, hogy az orvos nem vett észre valamit és mondjuk egy kezdődő melanomára fagyasztott egyet. Még belegondolni is rossz.

 

 

 

 

 

Lézerezés előtti és utáni állapot.

Látszódnak a csúnya hegek és a félig-meddig eltávolított, visszapigmentálódó anyajegyek.

 

 

 

 

 

 

Egy ilyen anyajegy közelebbről:

 

Lehet, hogy amit látunk, az már nem is egy visszanövő anyajegy, hanem egy melanoma, ami azért alakult ki, mert a pigmentsejteket durva fizikai behatás érte, vagy talán, már eleve melanoma is lehetett? Nem tudjuk, hiszen nem készült szövettan.

Elképzelni sem tudom, hogy milyen érveket, tényeket kell még felvonultatnom ahhoz, hogy az álláspontjukhoz ragaszkodó laikusokat lebeszéljem arról, hogy meghozzák életük egyik legrosszabb és maradandó, esetleg végzetes döntését.

Tags: , , ,

Biztonsági öv

Azt hiszem sikerült találnom egy kiváló példát, ráadásul a saját életemből, ami kiválóan rávilágít az emberi természetre és arra, hogy miért (hogyan) nem figyelünk eléggé magunkra, az egészségünkre, életünkre.

Ez a biztonsági öv példája.

A korábbi autómban nem volt semmilyen biztonsági elektronika, ami jelezte volna, ha nem kapcsolom be a biztonsági övet és ezért a legtöbbször nem is kapcsoltam be (szégyellem magam, de ez van).

Most egy olyan autóm van, ami 40km/h sebességig csak pittyeg, a felett a rádiót lehalkítja és elviselhetetlenül sípol, amennyiben nem kapcsolom be az övet (vagy bárki más az autóban).
Természetesen már megszoktam, hogy bekapcsolom, ami nem kerül többe, mint kb. 3-5 másodperc. Micsoda idő és energia ráfordítás. Már meg sem várom a sípolást, rutinná vált.

Nagyon érdekes kérdés, hogy ha ez a megoldás nem lenne az autómban, akkor bekapcsolnám-e? Igazán őszinte legyek? Nem hiszem. De már lehet, hogy igen, mert 2 éves kislányom van és azóta másként gondolkozom. Ha nem lenne, akkor nem kapcsolnám be, mint azok a közeli barátaim, akik szintén nem kapcsolják be és azok sem, akik így halnak meg.

A TV-ben sok és nagyon jó reklámot látni, amelyek a biztonsági öv használatára buzdítanak és arra, hogy ezt a 3-5 másodpercnyi erőfeszítést tegyük meg magunkért. Nem másokért, hanem magunkért, önző módon.

Sokszor írtam már, hogy micsoda ziccer a melanoma, ami a bőrön nő, így könnyen észlelhető és nagyon felesleges halál. A biztonsági öv bekapcsolásához képest, azonban mennyivel nagyobb befektetetést igényel. Kérdezem, ha még én sem kapcsoltam be a biztonsági övet és nagyon sokan, akik nem modern autóban ülnek, nem kapcsolják be, akkor miért várom el bárkitől, hogy eljöjjön melanoma (vagy bármilyen más szűrésre)?

Mi segített nekem? Az, hogy az autómba beépítették ezt a kikapcsolhatatlan riasztó/figyelmeztető rendszert.

Már csak arra kéne rájönnöm tehát, hogy belénk emberekbe hogyan lehetne egy olyan riasztó rendszert építeni, ami mondjuk 40 felett addig riasztana, amíg el nem megyünk a legszükségesebb vizsgálatokra és ha jönne a 'baleset', akkor ez a biztonsági öv meg is mentené az életünket.

Van javaslata?

Kedves Gersonosok!

Beata Bishop májusban újból Budapesten lesz és sok jó szemináriumot fog tartani, várunk arra is szeretettel.

A Gerson klub május 14.-én, csütörtökön lesz az alapítványnál 14-16 óra között. Nagy szeretettel várunk mindnyájatokat.

Szeretnénk megosztani veletek a dobogókői Gerson Egészségközpontban tapasztaltakat – egy két hetes turnuson már túl vagyunk, ami nagyon jól sikerült, bízom benne, hogy viszik tovább a Gerson terápia és a mi jó hírünket szerte Európában. Május 7-én már indul a következő Gerson csoportunk.

Május 5.-én tartjuk a Charlotte Gerson Beata Bishop: Gerson terápia című könyvének sajtóismertetőjét – a klub időpontjában már kapható lesz a könyv, 3900Ft-os áron.

Szép napot kívánok nektek

Borsa Noémi

Egészségforrás Alapítvány
1092 Budapest
Ráday u 37 3/1
Tel/fax 2171360
Ügyeleti idő: hétfőtől-csütörtökig 10-16 óra között

Mi az RSS?

Kivételesen nem a melanomához kapcsolódó fontos paraméterről van szó, hanem egy olyan technológiáról, ami megkönnyíti az olvasóknak ennek a blognak, illetve az ehhez hasonló, gyakran frissülő tartalmú webhelyeknek a követését.

Most időnként fel kell keresnie ezt a blogot is, ha éppen eszébe jut, gyakran nem talál új tartalmat, gyakran már többet is. Ezt a kellemetlenséget, a felesleges köröket kerülheti el az RSS használatával.

Ne gondoljon semmi bonyolult dologra, nagyon egyszerű, leírom, hogy mi a dolga.

1. Fontos, hogy olyan internet-bőngészője legyen, ami képes az RSS-forrásokat olvasni. Ezek: Opera (9.x), a Mozilla (3.x) valamint az Internet Explorer 7. és az Outlook 2003, 2007 is. Ha nem ezeket használja, akkor érdemes eldobni a régit és ingyenesen letölteni valamelyiket a fentiek közül.

2. Amikor már fut a gépén a fentiek közül valamelyik program, akkor vissza lép ide a blogba és jobb oldalon alul megkeresi ezt:

[img=images/rss.jpg width=475 float=left”>

Itt egyszerűen rákattint a jobb felső sarokban lévő RSS gombra. Ekkor a blogom – vagy bármely más oldal, ahol van RSS forrás – kódja automatikusan betöltődik a böngészőbe és megjelenik a tartalom ott is.

3. Miután megjelent a tartalom, fel kell ezt venni az RSS források közé. Van egy olyan kérdés, hogy "előfizet-e erre az RSS-re?" Ez ne tévessze meg Önt, az egész folyamat ingyenes, csak így fordították magyarra.

4. Be kell állítania, hogy a böngészője milyen gyakran látogassa végig a beállított forrásokat. Jobb gombbal a forrásra kattintva a Frissítés menüpont alatt tudja ezt megtenni a kívánt gyakoriságra.

Ennyi.

Ezt követően a böngészője a beállított időpontokban végiglátogatja az összes olyan blogot, webhelyet, aminek az RSS forrását betáplálta és amennyiben valahol talál új tartalmat, akkor figyelmezteti Önt erre.

Így az élete sokkal kényelmesebb lesz és megkíméli magát a felesleges kattintgatásoktól.