Melanoma blog

A remény hal meg utoljára – mondja a közhely és a közhelyekben sok az igazság.

Melanoma és a matematika

A melanoma egy teljesen kiszámíthatatlan betegség, bármit tud és bármikor. A szövettani paraméterek alapján tudunk tájékozódni matematikai, statisztikai alapon: minél nagyobb a melanoma vastagsága, annál nagyobb eséllyel számíthatunk áttét megjelenésére. Ha már volt nyirokcsomó áttét, akkor nagyobb eséllyel szervi (távoli) áttét megjelenésére.
Esélyek és százalékok: "nagy eséllyel", DE nem biztosan! A diplomamunkámat éppen olyan páciensek eseteiből írtam, akiknek nagyon előrehaladott melanomájuk volt az eltávolítás pillanatában és még sem lett semmi bajuk, hosszú ideig tünetmentesek maradtak. Kíváncsi voltam, hogy mi ennek az oka, de ha őszinte vagyok, akkor elárulom, hogy nem találtam semmi konkrétumot.

A nyirokcsomónak éppen az a dolga, hogy megállítsa a kórokozókat, vagy a daganatokat és van rá esély, hogy itt meg is állt a betegség, de biztosat nem lehet mondani.

Talán egy valami: minél hosszabb idő telik el tünetmentesen, annál kisebb az esélye, hogy visszatér a baj. Talán véletlen, talán nem, de éppen az 5 év a kritikus időszak, azon belül is az első három.

Szóval marad a hit és a remény, de csodáról nem beszélnék. Egy fiatalabb páciens kövessen el mindet, hogy támogassa a szervezetét, de egy idősebb embert, már nagyon nehéz egy drasztikus életmódváltás szükségességéről meggyőzni.

Minden egészségben eltöltött napért hálát kell mondani és ha jól érzi magát az Édesapa, akkor támogatni kell őt ebben: nem szabad állandó és felesleges betegségtudatot ébreszteni benne.

Még az Onkológiai Intézetben dolgoztam, amikor ez a problematika felmerült bennem, de nem így.
Amit akkor éreztem és megfogalmaztam, az inkább ez volt: "nem szeretnék sokáig olyan embereket gyógyítani, akik önmaguk nem akarnak meggyógyulni".
Akkor még fiatal, kezdő orvosként az Intézet bőrgyógyászati osztályán robotoltam, nagyon lehangoló volt látni, hogy mindent elkövetek a betegeim gyógyulásáért, míg ők maguk – persze tisztelet a kivételnek – semmibe veszik egészségüket és gyógyulásukat.
Milyen furcsa, hogy a legtöbben azt hihetnénk, hogy aki bajban van, mert rákos beteg, az mindent elkövet saját magáért. Ez távolról sincs így!
A páciensek egy része alig várta, hogy lecsöpögjön a kemoterápia és máris rohant dohányozni.

Szóval ezt hagytam magam mögött, amikor eljöttem az intézetből és piaci körülmények között szűrések szervezésével kezdtünk foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy mindenkit professzionális módon megvizsgálunk, ellátunk és követünk, aki megfizeti.
Pénz, pénz, pénz! Nem, itt nem a pénz számít, hanem az, hogy mire szánjuk.
Most olyan emberekkel foglalkozom, akik az össz családi költségvetésükből pénzt szánnak az egészségükre. Sokan vannak olyanok, akik több tízezres mobil számlákat fizetnek, de sajnálják a pénzt minőségibb ételre, sportra, szűrésekre. Az értékrend és a pénz szelektál.
Örülök, hogy akikkel most kapcsolatba kerülök, ők motiváltak, termékeny talajra hullik az orvosi tanács és van értelme erőfeszítéseinknek.
Igen is a pénznek helye van az egészségügyben. Egyrészt a befizetett adók formájában és az úgynevezett copayment (hozzá-fizetés, hozzájárulás) formájában is. Nem lehet elvárni, hogy az adóforintokból mindenféle ellátásra jusson, a jobb minőségért, az időpontért, jobb szolgáltatásért fizetni kell itt is, mint az élet bármely más területén.
Aminek nincs ára, annak nincs értéke sem. Ha a zsebünkbe kell nyúlni az egészségünk megtartásáért, visszaszerzéséért, akkor talán rá leszünk kényszerítve arra, hogy jobban megbecsüljük és odafigyeljünk rá.

Rtl klub híradó 2008.03.02.

A video megtekinthető ide kattintva .

Ezzel a címmel ment le tegnap este az MTV Este című adásában egy riport, melyeben az egyik megmentett páciensünk szólal meg.

A video megtekintehető ide kattintva.

Ez nem egy egyszerű kérdés, mert megítélése szubjektív, így orvosról-orvosra változik.

Miről is van szó?

Ugye az egyértelmű, amikor szűrés során daganatot (melanoma vagy bőrrák) találunk, műtét javasolt.
Igen ám, de van egy bizonytalan, ingoványos mezsgye, ahol az orvos eddigi tapasztalatai, tudása és hitei szerint manőverezik.
A kisebb tapasztalatú orvos azt mondja, hogy műtessünk meg mindent, ami egy kicsit is szabálytalan, mert abból baj nem lehet, majd a szövettani lelet úgy is megnyugtatja a pácienst.

Mi ezzel a baj?

Gondoljunk bele, valaki eljön szűrésre és az orvos közli vele, hogy – néha nem is egy, hanem több – olyan anyajegye van, ami annyira szabálytalan, hogy el kell távolítani. Mit érez a páciens ilyenkor? Nyakába kap egy, vagy több műtétet, ami megterheli lelkileg, testileg, anyagilag, amíg a varratok bent vannak, nem tud rendesen sportolni, mosakodni, élni. Amíg a szövettan el nem készül izgul, hogy vajon rákos-e valamelyik.
Úgy gondolom, hogy ez egy komoly döntés és felelősség az orvos részéről.

Ahogy nő az orvos tapasztalata, tudása, egyre inkább eligazodik az anyajegyek morfológiai útvesztőiben és egyre inkább képes kiszűrni a felesleges műtéteket.

Azonban vannak itt más szempontok is: vajon az a páciens, aki előttem áll, mikor jön vissza kontrollra? Lesz-e alkalom arra, hogy a kérdéses anyajegy változásait később meg tudjuk ítélni? Vagy jobb, ha túl esik a műtéten és később biztosan nem lesz gondja?

Véleményem szerint a megelőző műtétekkel akkor van probléma, ha olyan anyajegy tekintetében javasolják, amelynél hosszabb távon sem áll fenn a rosszindulatú elfajulás veszélye, mert ilyenkor teljesen felesleges, illetve akkor, ha nem szakszerűen végzik el, hanem mondjuk lézerrel leégetik.

Most lássunk néhány példát, hogy mely anyajegyeket javasoltam megelőző célú műtétre:

A fenti képeken jól látható az anyajegyek alakjának szabálytalansága, a finom pigmentszerkezet rendezetlensége, a színek sokasága. Az ilyen anyajegyeknek formalinban a helye.

Hétfőn volt a rák világnapja és idén ezt a vastagbél daganatainak szentelték.
Én bőrgyógyász vagyok, ezért nyilván a vastagbél daganatnál sokkal könnyebben látható bőrdaganatok szűrésének fontosságát hirdetem.
Most, viszont had osszam meg Önnel egy megveszekedett ötletemet, ami nem a bőrrel kapcsolatos és életeket menthet.

EZ A FENÉKBENYÚLÁS NAPJA.
Ez egy olyan nap, amikor mindenki a fürdőszoba magányában letolja a nadrágját és benyúl a saját fenekébe.
Micsoda? Jól olvasom? Nyúljak be a saját fenekembe?

Igen, egy kicsit előre rohantam, térjünk vissza az alapokhoz.
A vastagbél daganatai a második legtöbb tumoros halált okozzák. Férfiaknál a tüdő, nőknél az emlőrák szed több áldozatot.
A vastagbélrák áldozatainak 90
50 évnél idősebb, így a "mindenki nyúljon a fenekébe" kijelentésemet már is a 40-45 év felettiekre módosítom.
És itt jön az egyik lényeg: a vastagbél daganatok 54
kézzel elérhető!

Elképzeltem egy olyan napot, amit a "Fenékbenyúlás napjának" hívnánk. Bármikor lehetne, mondjuk böjt idején, de ne Karácsony közelében.
Ezt a napot alaposan előkészítenék a médiumok, felhívva a figyelmet a szűrések fontosságára – köztük a bőrrák és melanoma szűrés is -, az életmód szerepére, a vizsgálat jelentőségére és módjára.
Itt álljunk meg egy szóra. Mint minden ráknál, a vastagbélráknál is hajlamosító tényező a mozgásszegény életmód, zsíros, rostszegény táplálkozás.
Szóval előre beharangoznánk ezt a becses napot és amikor már mindenki tudja, hogy miért és mi a teendője, akkor az ország lakosságának 45 év feletti része bevonulna a fürdőszobába, letolná a nadrágját, felhúzna egy gumiujjat, bekenné vazelinnel, vagy olajjal és körbetapintana a saját végbelében.
Azt gondolom, hogy a mai szexuálisan felszabadult és felvilágosult világunkban egy ilyen vizsgálat már keveseket döbbentene meg.
A tapintáskor a végbél falán porckemény tömöttséget, asszimetriát, érzékenységet kell keresni.
Amikor valaki úgy találja, hogy valamilyen eltérést tapint, akkor orvoshoz kell fordulni, aki megismétli a vizsgálatot és ha ő is úgy gondolja, akkor további kivizsgálást javasol.

ÖNKRITIKA: a fentieket bőrgyógyászként írtam, lehet, hogy egy sebész kapásból elvetné az ötletemet. Lehet, hogy az emberek nem szeretnének a saját fenekükbe nyúlni, az is lehet, hogy mások meg rászoknának. Lehet, hogy másnap emberek tömegei lepnék el háziorvosaikat, hogy találtak valamit, közben nincs ott semmi és ez leterhelné az egészségügyi ellátó rendszert.
Lehet, hogy az egész ötlet nem ér semmit, de annyit elértem vele, hogy felhívtam az Ön figyelmét a vastagbélrák szűrés fontosságára, az életmód egészségőrző szerepére.

Minden hónapban van egy hír a TV-ben, rádióban, amikor azt firtatják, hogy melyik orvos milyen tévedése milyen károkat okozott.
Az orvos munkaeszköze az ember, így ha téved, nagyot téved, mert emberi áldozattal jár – ez a szakmájából következik.
Ezért van az, hogy az orvosok dús gazdag emberek, hiszen meg van fizetve az a roppant felelőség, amelyet nap mint nap vállalnak.
Ennyi pénzért elvárható, hogy ne is tévedjenek – mondhatnánk. De mivel az orvos is ember, és aki dolgozik, az hibázik is, így egyszer-egyszer bizony becsúszhatnak hibák.

Addig ez rendben van. Amit viszont nem értek az az, hogy miért kell ezt úgy beállítani, mintha az orvos a társadalom ellensége lenne, akit ismét rajtakaptak egy ármányán, ismét leleplezték egy gaztattét. Egyébként sok ilyen gaztette van, amik mind rejtve maradnak, de most, most rajtakaptuk, világgá is kürtöljük.
Nem értem a híradások attitűdjét és szándékát. Nem értem a média szándékát. Vajon mi a célja ezekkel a szelektált hírekkel? …hogy nem a társadalmi bizalom építése, az biztos.

Arról miért nem szólnak a hírek, hogy az orvosok – ugyan munkaköri kötelességből – de naponta életeket mentenek, reményt adnak, gyógyítanak, stb.
Csak a mi cégünk, a Melanomamobil egyedül az elmúlt három évben több mint 7000 szűrővizsgálat elvégzése közben több tíz családot kímélt meg a fájdalmas, könnyes, szenvedéssel, gyásszal teli széthullástól. Erről miért nem szólnak a híradások?
Miért? Mert csak tesszük a dolgunkat. Jól tesszük a dolgunkat. Hiszen ezt ígértük. Ez természetes, nincs ebben semmi hírérték.

Mondhatom szép kis világban élünk. A médiának egy kicsit nagyobb felelőséggel kéne bánnia azzal a hatalommal, ami a birtokában van és – ugyan a profitot én is nagyon fontos dolognak tartom, de néha más szempontokat is érvényesíteniük kéne. Egy bank megteheti, hogy csak a profittal törődjön, egy kommunikációs szakember nem.